Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

Hirdetés

Címkék

abszurd (10) ahülye (43) átigazolás (24) beharangozó (198) bohócliga (271) championship (12) debrecen (32) détáridöme (14) diósgyőr (15) dzsudzsák (25) eb (25) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (50) gera (21) győr (17) haladás (12) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (42) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (12) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (12) magyar (120) mezey (11) mlsz (31) mtk (17) nb2 (86) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (104) reac (11) sör (11) szavazás (11) szurker (30) tippjáték (198) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (140) várhidi (15) vasas (19) vendégszerző (19) videó (87) videoton (14) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Magyar-jugó egy-hét: 10 éves a magyar foci Halloweenje

2007.10.31. 06:00 pajzán gyula

 

Sokan és több példányban kiállították már a magyar labdarúgás halotti bizonyítványát. Az igazoló pecsét alighanem  a jugók elleni pótselejtező lidércnyomásos estéjén került az egyik másolatra. A hitelesítő aláírásánál jól kivehető a „Bánfi János” név. A kerek tíz éves évforduló örömére borítsuk hát a ravatalt az emlékezni vágyókra, és borzongjunk együtt újra!

Halloween idején gondolataink kizárólag a zombi miliő háza táján kerengenek, így magyar focira szakosodott blogunknak mi sem könnyebb annál, mint hogy ünnepi témát találjon a rémtörténeteket Szabó családos végtelenséggel ontó labdarúgásunk archívumából.

Ezúttal igazi pszichothriller rostáltunk ki keresőprogramunk segítségével a „töketlenség”, „összeomlás” és „minden idők” kulcsszavak betáplálásával. Hiába, az 1997. október 29-i magyar-jugó azóta is rossz szellemként kísért. De elkövetői is, ami csak fokozza a fel-felöklendezett sokkélményt.

A meccs előtt anno volt bennünk egy kellemetlen előérzet, de azt betudtuk a kincstári parának, ami a válogatott legpitiánerebb felkészülési fellépése előtt is bennünk dolgozik. Pedig az előjelekből orákulumi képességek nélkül is tudnunk kellett volna olvasni.

Hadainkat Csank tábornok vezette úgy, hogy „halálcsoportunkban” nagyszerű teljesítménnyel Azerbajdzsánon kívül csak a kétballábas finneket bírtuk legyűrni, egy darab, valójában öngólnak indult Orosz Feri góllal. A pótselejtező akár tetszik, akár nem csak azért jöhetett össze, mert a svájciak elszórakozták a kinti azerbajdzsáni meccsüket, a finnek meg a helsinki hosszabbításban valószínűleg minden idők legszánalmasabb öngóljával löktek minket egy teremmel tovább. Kár, hogy ott későn vettük észre a „Vágóhíd” feliratot.

Baljós árnyként lógott a levegőben továbbá, hogy még az Üllői úton sem sikerült telt házat produkálni, pedig ’86 óta nem álltunk közelebb a kijutáshoz. Csak nem az 1.400 forintos diákjegynek csúfolt sarc miatt értük meg ezt a szégyent, amikor a kolidíj kétezer volt, egy BKV-bérlet meg ötszáz? (Igaz, ez utóbbi példa csak egy hipotetikus vásárlást modellez.) Szenteltessék meg Lackó Mihály neve!

A leglegleg jegyár már a jegybeszerzés pillanatában fájt. Tíz perc után viszont egyenesen húsba vágott. Az ugyanis dajkamesévé változtatta minden gyerek-, tini- és fiatalkori horrorélményünket, az Erdő szellemétől Freddy Kruegeren át a Hetedikig, hogy ekkor behozhatatlanul hárommal mentek a déli szomszédok.

Az elsőnél mondjuk Sáfárnak legalább illett volna a karját felemelnie, hogy hárítási szándékszerűséget imitáljon. Nem tette. (Király Gabesz valószínűleg innen merítette a flegmázásaihoz szükséges erkölcsi tőkét).

Hisszük azonban, hogy statáriális tökönszúrásunk oka Csank szenzációs taktikai húzásában keresendő. Bánfi János kezdőbe nevezése ugyanis jobb helyeken büntetőjogi szankciót von maga után. Bánfi áldásos ténykedésének tudható ugyanis be, hogy ötven másodpercen belül feladhattuk a reményt, hogy a Csank-taktika legalább a szoksásos első 80 percben megvédelmez a bekapott góltól. Az ics-osztagból előbb Brnovics, aztán Djukics és Szavicsevics csinált hülyét a mi Janinkból, hogy aztán Mijatovics kezdjen hozzá mesterhármasának legyártásához.

Csank mester taktikai érzékét jelzi, hogy Bánfit végig a pályán tartotta, illetve, hogy 0-4-nél támadó középpályás (Dombi) helyett a játékintelligenciájáról híressé vált Mracskó Misit küldte harcba, bár őt csak a bajusza miatt. A mélységet a 41. percben sikerült fokozni: egyrészt bekaptuk az ötödiket, másrészt csereként újabb védő, Urbán Flóri érkezett - valószínűleg az eredmény „tartása” érdekében...

Na ez volt az a kegyelmi pillanat, amikor a B-közép tüntetőleg hátat fordított a pályának, és kínjában ollézással díjazta Milosevics gyermekeinek megmozdulásait. A jugó szurkerek meg alázóan gúnyos ria-ria-Hungáriázással döngölték egónkat még lejjebb. Hiába volt a „Vissza a pénzt!” rigmus, a szünetben maradt az önmarcangolás, meg a „soha-többet-nem -jövök-válogatott-meccsre” panel céltalan ismételgetése.

A második félidő sem termett túl sok babért, mivel hat percet sem bírtunk ki gól nélkül. Újabb rekorddal sokkolhattuk magunkat: életünkben először idő előtt hazaindultunk válogatott meccsről!

Ennek megfelelően a jugók „kedves vezetőjének” névrokonának találatáról már csak a 72-es busz szétfagyott megállójában értesültünk. A halottkém szerepét alakító Illés Béla góljáról meg csak úgy meséltek a koliban, mire visszaértünk.

Hát így esett. A sztoriból talán az a legvérlázítóbb, hogy mindezek után vajon kit látunk úgy egy éve a válogatott meccs szünetében stúdióvendég szakértőként osztani az eszet? Hát persze, hogy Bánfi Jánost!

 

Az utókor elrettentésére álljon itt e borzongató éjszaka főszereplőinek névsora!

Vb- pótselejtező

1997. október 29., Magyarország-Jugoszlávia 1-7 (0-5)

Üllôi út, 13.175 nézô, V: Melo Pereira (portugál)

Magyarország:
Sáfár Szabolcs- Lőrincz Emil- Sebők Vilmos, Halmai Gábor, Bánfi János- Dombi Tibor (Mracskó Mihály, 32.), Nyilas Elek, Lipcsei Péter (Urbán Flórián, 41.), Keresztúri András- Orosz Ferenc, Klausz László (Illés Béla, 63.).
Szövetségi kapitány: Csank János.

Jugoszlávia:
Kralj- Mihajlovics- Djukics, Djorovics- Mirkovics, Sztojkovics, Jokanovics, Brnovics (Petrovics, 59.)- Mijatovics (Milosevics, 53.), Szavicsevics (Govedarica, 72.), Jugovics.
Szövetségi kapitány: Szlobodan Szantracs.

Gólszerző: Brnovics (2.), Djukics (6.), Szavicsevics (10.), Mijatovics (26., 41., 51.), Milosevics (64.), Illés (89.).
-->

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr100213230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

S. Allói Sztefen 2007.10.31. 10:29:39

No igen, a mi Janink. Emlékszem volt egy Svájc-Magyar meccs (talán épp az említett selejtezősorozatban?), amikor Svájcban 1-0-ra kaptunk ki, a szépreményű Kubilay Türkilmaz talált a hálóba a meccs vége előtt pár perccel egy a védők mögé beívelt labdát beverve a kapunkba. Tisztán megvan a szitu. Jön a lendítő láb, elrúgja a labdát, a cédőink spriccelnek kifelé, hogy les legyen, de egy szőkés magyar legény csak ostobán áll egymagában az ötös közelében, így a lesreállítás is hamvába holt ott az öt és felesen. No, ki volt az a magyar védő????

S. Allói Sztefen 2007.10.31. 10:31:00

cédőink=védőink

rizla 2007.10.31. 13:44:48

valaki feltölthetne valamiféle összefoglalót erről a meccsről youtube-ra, csak megvan valakinek..

kitsilatzi · http://leggitar.blog.hu/ 2007.10.31. 15:51:55

Ne feledkezünk meg arról, hogy ezen a meccsen debütált Vujity Trvtko,(vagy hogy hívják) mint háborús tudósító.
Én tévén néztem, az akkor induló tv2 közvetítette, mivel náluk nem volt sportriporter így a rádiótól kölcsönvették Törököt meg Lantost, a pálya szélén ott volt trutyi, aki egyfajta háborús tudósítóként jelentkezett,és fordította hogy a jugó szurkolók mit kiabáltak.Hát az nagyon vicces volt mikor trutyi valami ilyesmit mondott:"azonnal kérem a szót, mert itt azt mondják szerbül, hogy elpusztítják egész magyarországot"

rolo tomasi · http://www.oriasi.blog.hu 2007.11.05. 08:58:08

A memóriámba égett Csank rezignált félidei nyilatkozata:
"-Hát nem gondoltam,hogy néhány játékosom ilyen béna.
-Mit fog mondani az öltözőben?
-Hát nem azt hogy csak így tovább!"

jazzbubu 2007.11.06. 10:18:49

Az Üllői út a Vágóhíd utca mellett van.-: Vajon hol dolgozik most és hol ér el újabb nagyszerű sikereket a kiváló Csank János,a magyar Hellenio Herrera?-:)

pancho_sanza · www.nst.blog.hu 2007.11.06. 17:23:40

A balga népek még reménykedtek,mert akkor még nem tudták mi az a Valencia, meg Celta Vigo és Mijatovicról sem tudtak semmit.
Egyébként aki valaha látta Sukert vagy Mijatovicot játszani az mind tudta, hogy ötös sarkáról csak egy helyre lőttek labdát: bikából rövid felsőbe.
Sáfárnak miért nem szólt erről senki?
A fordulóscselt meg Jugovicstól tanulta még Zidane is.
Az utolsó magyar válogatott mérkőzés volt amit megnéztem, mert érdekelt a csapat amelyik oda-vissza verte az EB döntőt játszó cseheket...

csupi 2007.11.06. 18:22:01

Suker horvát

Amúgy nekem nagyon szórakoztató meccs volt, ennyi új rigmus ilyen rövid idő alatt nem született csankjancsihoz. És még születésnapja is volt szegénynek...
Amúgy a félidőben emlékeim szerint inkább vmi ilyesmit mondhatott:
"-Hát nm gndolm, mpf néhá jáktsom ien na.
-Mit fog mondani az öltözőben?
-H nm zt hmpf pfmpf!"

Az öreg logopédus-csemege...

pancho_sanza · www.nst.blog.hu 2007.11.06. 19:59:42

tudom, hogy Suker horvát de akkor is mindig rövid felsőbe nyomta a labdát az ötös sarkáról. Mijatoviccsal egyetemben.

El Argentino 2009.01.19. 23:48:28

Gratulálok a cikkhez. Valami kolosszális. Jól emléxem erre a napra. Kiskorom óta szerettem a focit. Direkt készültem erre a meccsre, vártam, hát ha egyszer csoda történik. Gondoltam biztos most lesz rajtunk Isten jobb keze. Lehet rajtunk is volt, csak nem bírtunk vele mozogni. Naív gyermekként telepedtem a TV elé édesapámmal, aki csak annyit mondott: Jobb ha mész aludni, mert ez vérengzés lesz. Így is lett. Vérengzés, sőt kivégzés a javából. Bizony az első félidőben gyermeki lelkem megtört és elillant, mint a kámfor. Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, rossz korban születtem, ha a focit vesszük alapul. Ha nem rendezünk EB-t, VB-t, akkor bizony nem fogjuk képviselni hazánkat, csak együtt válogatott játékosainkkal a képernyő előtt. Eddig be vált. Az akkori viszonyokhoz képest, pesszimistaként nem sok változást látok, jövőképet mégúgysem. Málta után elbújtam volna egy sarokba sírva, ha nem edzett volna meg ez a mérkőzés. 10 év elteltével, ha körbenézek a hazai viszonyok között, eléggé szembetűnő valami. Azok az emberek, akik akkoriban osztották az észt, ma is közöttünk kószálnak klubról-klubra, mint a vándormadár. Ma is terjesztik az igéjüket, sőt egyesek igazán elit pozícióban ülnek és támogatások formájában züllesztik ezt a nagyszerű sportot. Köszönjük meg nekik!

sambora 2010.01.02. 22:37:05

Először is gratulálok a cikkhez, végre valaki az igazságot írja le, és még humora is van...
Emlékszünk még, hogy indította Knézy kolléga (akit visszasírok a mai "kommentátorokat" hallván) a mérkőzést? "Sok jugoszláv játékos kesztyűt húzott a hideg ellen, remélem megtanítjuk őket kesztyűbe dudálni"
Hát, nem sikerült...
Nézzétek el nekem, hogy a jugóknak szurkoltam, de én magyarországi szerb vagyok.
Én nem Csank mestert marasztalnám el, mégis kit kellett volna játszatnia? Tele volt (van) ilyen játékosokkal az NB1, ő csak választott 11-et közülük. Ez a jugó csapat nagyon jó volt, többre volt hivatott mint amennyi végül is lett belőle...
Savicevic, Stojkovic, Mihajlovic, Jugovic, Milosevic...mind szupersztárok. És Persze, a név amely hallatán a mai napig görcsbe rándul Bánfi Jani és Sebők Vili - Mijatovic.
Büszke vagyok hogy itt van a szekrényemben az aláírt 9-es mez.