Összefoglaló, C-csoport, 11. játéknap.
Moldova – Magyarország 3-0
Ha nyár végén nem verjük meg az olaszokat Várhidi mesternek nem kellene gondolkodnia mi lesz vele január 1.-je után. Mehetne vissza a Sport TV-re bajuszt pedergetni. Ha pedig a válogatottról kérdeznék, takarózhatna a jól bevált sablondumák valamelyikével. „Nem hagyták, hogy végig menjünk az úton”, vagy „amíg nem megfelelő a feltételrendszer, addig fölösleges álmodozni”. Akkora álom lenne nem szénné égni a moldávok ellen? Vagy csak egyszerűen fölismerni, kit melyik poszton lehet játszatni? Mert ahhoz nem kell 11 másodperc alatt futni a százat, hogy lássuk: a Tőzsér-Vadócz páros csak akkor szerez majd labdát, ha véletlenül hozzájuk pattan. Vadócz mindig is inkább volt penge, mint harcos szántóvető. Ő az a tipikus leveszem, megtartom, okos oldalpasszal nyugtatom a csapatot. A Tőzsér pedig úgy képzeli a labdaszerző középpályás szerepkörét, hogy előre játékban klasszikus alibi (állítólag fantasztikus bal lába van…), hátrafelé pedig közepes iramban kocogás, de vigyázva nehogy koszos legyen a mez. Körülbelül hárman tudnak ezen a poszton játszani az egész magyar mezőnyben. A háromból Vass sérült volt, Tóth B. inkább matador, mint futballista, Dárdai Pali pedig előbb lesz kezdő a Bayernben, mint a válogatottban. Persze, ezerszer inkább Vadócz, mint Tóth, de lássuk be nincsenek univerzális játékosaink. Várhidi is tudja, a csapat is tudja, még a moldávok is tudják, hogy se Vadócz, se Tőzsér nem fog ütközni. Eddig sosem tette, most hiába akarja, ha képtelen rá. Föl lehet küldeni egy játszó középpályát is, de nem egy harcos csapat ellen, akik egy libalegelőre viszik a meccset, ahol a vakondtúrás és a fűcsomó verseng egymással, melyiken pattan meg többet a labda.
A védelem közepén debütálhatott Csizmadia. Ez egy méretes kardlapozással ért fel. Az első gólnál egy pillanatra az utcák-terek bajnokságán érezhette magát. Ott hagyják a csatárt egy szép csel után helyzetbe kerülni. Csak ott még meg is paskolgatják a hátát, hogy „szép volt Bugikám”. Balogh Béci sok merényletet követett már el a szurkolók ellen, de ő legalább otthonosan mozog középen. Várhidi mester kérem, ne trükközzön! Az olaszok trükközhetnek, a németek is (bár őket ez zavarja). Az angolok is, a spanyolok is, mert náluk van miből levest főzni. Annyira nem állunk jól, hogy középhátvédnek jobbhátvédet tegyünk, miközben a centerhalf a padon ül.
A csapat játéka még annak ellenére sem volt kilátástalan, hogy Gera és Hajnal minden kényszerítőt elrontottak. Dzsudzsák, megmaradt jó szokásánál, és továbbra is egyéni sportként gondol a focira. Priskin sokszor került helyzetbe, sőt összességében több lehetőségünk volt, mint a moldávoknak, de amíg Fülöp a Király Gabitól kapott mackóját vette föl, addig a túloldalon még az is elakadt a kapusban, amit már ő is bent érzett. Ha Buzsákyn múlt volna, akkor kiegyenlítünk, de ezen a meccsen képtelen volt saját magát kiugratni, így csak abban reménykedhet, hogy kezd a görög meccsen. Mi is ebben reménykedünk, mert ki van zárva, hogy Tőzsér mindent túléljen.
Norvégia – Törökország 1-2
A törökök mindent megtették, hogy a szurkolók fölgyújtsák a válogatott edzőtáborát, aztán amikor már mindenki rajtuk röhögött, újra a saját kezükbe vették a sorsukat. Itt azért újra meg kell említeni a hülye skótot, akinél többet csak a norvég kapusok tettek értük. Első meccsükön, még zártkapuk mögött, Myhre két potyája szállította a 2-2-őt. Mostanra Okdal kiszorította, ám ő is a Király Gabitól kapott mackóját vette föl, így oroszlánrészt vállalt a török fordításból. Pedig ezen a meccsen sporttörténelmet írt Hagen. Első norvégként ollózva talált a kapuba. Ha a törökök szerdán, hazai pályán megverik a már csak vegetáló bosnyákokat, akkor kint vannak az EB-n. Ha nem, akkor figyelniük kell a Málta-Norvég meccsre is.
Formában vannak a görögök, ami sötétre festi az eget, hisz azt várjuk tőlük, hogy leadják nekünk a meccset szerdán. Ez egyébként sem dívik manapság. Izrael is felszabadult játékkal jutatta ki Angliát az EB-re. Hogy mégis miben bízhatunk? Gekaszban semmiképp. Már a nyáron is csak forgolódtunk körülötte, most pedig mesterhármast lőtt. Pedig a meccs elején még a máltaiak virgonckodtak. Egy ízben a gólvonalról kellett kivágniuk a labdát a görögöknek. Úgy látszik, Otto Rehagel négyévente, célfutballra alkalmassá tesz arrafelé egy csapatot.
