Megvolt végre a nagy döntés, és mi azóta Morse-jeleket vizelünk magunk alá a vegytiszta örömtől, de ez sem lehet akadálya annak, hogy csöppet értelmezzük a helyzetet. Egyetlen jelölt, ötórás tanácskozás – mi ez, ha nem a magyar foci legveleje?

A hír már ismert: „vegyük biztosra, mondjuk nyárig V.P. kapitányi kinevezését” – a ravasz, krokodiltekintetű Kisteleki ezekkel a szavakkal interpretálta az általa és elnöksége által teremtett szövkap-valóságot.
A Sport Plusz elnevezésű, MLSZ-popsival szimbiózisban élő periodika így szerencsére már hétvégi számában újabb bizonyságát adhatja nyelvcsapásokkal síkosított elnökszeretetének. Nem kell átlagot fölülmúló képzelőerő ahhoz, hogy megjósoljuk, miről is szól majd a remekívű cikközön. Kisteleki továbbra is körültekintő döntésre készül (blablabla), keresi álmai lovagját*, a határokon átívelő csodatrénert (blablabla), ám mivel a közvélemény (és az ellenséges sportnapilap) nyilvánosan szívja az RH-negatívját, bölcs mesterként, a végleges megoldásig (blablabla) meghagyja a nép egyszerű, szerény és közkedvelt fiát a viharvert poszton. Mondjuk, nyárig.
Hát, ha ez a helyzet, akkor mi szeretettel gratulálunk! Bátor, szép és jól kommunikálható hülyeséget öklendezett föl újfent az MLSZ-gyomor.

Mert nekünk – amellett, hogy örvendünk Várhidinek – az üggyel kapcsolatban teljesen más, unalomig ismert vezérmondatok jutottak eszünkbe, amik annyira banálisak, hogy még a pixelek is belepirulnak a kényelmetlenségbe, amint idevetjük őket… De, ha egyszer ez van?
Vagyis: sok hűhó semmiért – futballunkhoz ez a shakespeare-i szál hétköznapokon is úgy tapad, mint ötnapos rágó az acélbetétes bakancsra. Hát még, amikor rendkívüli ülést rendeznek a Kánai úton.
Aztán: vajúdtak a hegyek és egereket szültek. Ezzel amúgy még véletlenül sem Péter kapitányt akarjuk degradálni!
A „vihar egy pohár vízben” pedig már oly obligát, hogy csak fehérrel mertük leírni (azért saját felelősségre kijelölhető).
Közben az is eszünkbe jutott, hogy Kisteleki valamilyen agyhalott kvízműsor győzelemre esélyes játékosaként teljesít kreténebbnél kreténebb próbákat, legújabban például azt, hogy pár hétig szívassa az ország focira még reagáló töredékét, majd az elnökségire hozzon is jelöltet, meg nem is. Ez sikerült is mindenesetre… Ha vetélkedő-elméletünk igaz, akkor viszont nem árt együtt fohászkodnunk azért, hogy a következő nagy feladat ne egy Cosco nevű félnótás kineveztetése legyen.
De mivel ez az egész „abszurdia” erősen hajaz minősíthetetlen közéletünkre, egy ott már elkoptatott, nívós, ám kissé átalakított szlogennel is tudunk villantani: nem elég MLSZ-elnöknek látszani, annak is kell lenni.

Persze, ettől még mindig nagyon érdekelne minket, hogy Kisteleki hűbéres miről tudott öt teljes órát polemizálni vazallusaival, ha mindössze egyetlen jelöltje volt, akinek a beszámolóját amúgy már tavaly roppant egyhangúlag elfogadta a szerethető grémium.

* remélhetőleg nem La Mancha földjén