Bohócliga, 25. forduló

Aczél Zoli fura szerzet: ex-védő létére képtelen védekezésre ösztökélni csapatát, viszont támadásban annál jobban horzsolnak a fiúk. Végre odatette magát a Vasas is, Oláh Lóri pedig a somogyiaknak szerzett pontot és örömöt. A Loki fásultan üldözi az MTK-t, de egyre valószínűtlenebb, hogy eredménnyel jár.
Megtorpanó Győr, menetelő Fehérvár, tragikus Kispest.

Vasas—Zalaegerszeg 1-0
Ősszel Tóth Andrásra nem talált ellenszert egyik csapat sem, ami akkor egy 3-3-as gólparádét eredményezett. Most Tóth hagyományos eltiltását töltötte, így hat gólra nem számíthattunk. Azt sem gondoltuk azonban, hogy a zalaiak ennyire nem óhajtják a péntek esti műszakot. A rettenetesen gyenge játékosokból fölépülő Vasas is minden egyes gólhelyzeténél ezen rágódhatott, mert, hogy gólt nem lőtt, az biztos. Vlaszák egy alkalommal utolsó emberként letarolta B. Tóthot, aki persze már előre úgy kalkulált, hogy letarolt támadó lesz, a labdát megjátszani nem kívánta. Utálatos jelenet volt, és nem kizárólag Vlaszák miatt…
Aztán a második félidőben a megdöbbentően lelkes angyalföldiek végül megszerezték az egyetlen gólt: Kincses, miközben tizenegyest reklamált, észrevett egy elé pattanó átadást, és meglepetésre be is lőtte. A kis Mészöly tehát győzelemmel illegette magát az új szövkap előtt, hátha összejön a pályaedzői pozíció.

Tatabánya—Debrecen 1-2
A derbi legfontosabb hozadékainak egyike, hogy csatár (Kerekes Zs.) lőtt gólt a Loki színeiben, ami tavasszal nem minden alkalommal fordult elő. Igaz, a győzelemhez most is kellett egy balbekk-fejes is, de nem akarunk mindig kötekedni. A debreceniek Erdei Zsolthoz hasonlóan pontosan annyit préseltek ki magukból, amennyi egy kieső kellemes tempójú legyőzéséhez kell, a kiütést nem forszírozták. Nyilván magyarázatot is lehetne erre gyártani, háromfrontos küzdelem, és hasonló baromságok, de valójában csak a kötelező nyerés mindig rusnya élményét prezentálták a lokisták. Célegyenesbe fordulván, itt tényleg nem volt szabad bukniuk.

REAC—Diósgyőr 5-5
A REAC múlt héten még „megállt félúton”, megelégedett egy 4-4-gyel, most azonban a DVTK-val közösen megvalósították régi álmukat, és igazolták, hogy lehetséges öt rúgott góllal nem nyerni. (Idén a „néggyel-nem-győznit” már mindkét gárda kipipálta.) Ilyen erejű együttes bizonyításra utoljára a ’85-86-os szezonban volt példa. A meccsen négy sportoló is duplázni tudott, Simon például az előző forduló után újfent. A tudósítások szerint a Diósgyőr hat helyzetéből szerzett öt gólt, ami melldöngetésre is okot adhat. Pintér szűrőt a népsport hatos osztályzattal fényezte, kiemelve, hogy „jól szűrt a középpályán”. Kicsit csodálkozunk, hisz ugyanez az orgánum, ugyanazon oldalán azt is megjegyezte, hogy Aczélék „gólhelyzetek garmadáját dolgozták ki”. Zavar az erőben…
A REAC-ot már legutóbb is méltattuk, és most is szükségét érezzük ennek, gyakorlatilag két legveszélyesebb csatáruk (Torma, Nyerges) nélkül zavartak be ötöt a palotaiak. Várjuk a jövő heti debreceni föllépést, és már most szólunk, hogy ’84-ben regisztráltunk utoljára 6-6-os bajnokit. A szereplők közül sokat pont szombaton láthattunk ismét focipályán. A meccs később egyéb okból is történelmivé nemesedett, bár az eredményt — akárcsak a Volán első osztályú tagságát — megsemmisítették.

Nyíregyháza—Siófok 2-0
Szerencsések vagyunk, mert nem kellett ezt a találkozót szemmel tartanunk, olvasni róla épp elég. Az első félidőben dűlőre jutottak egymással a felek, a másodikat már csak azért rendezték meg, hogy kicsit tovább gyilkolják a nézők neuronjait. Nagy terveket szövöget a Szpari, ami akár jól is elsülhet, ha a Dinamo Kijev által szállított, és a helyi fakóban pallérozódó ukrán ifjoncok nem tudják egyből fölvenni a bohócliga tempóját. Ellenkező esetben ők is csak ballasztnak lesznek jók pár nehéz hónapra.
A Siófok idei évével már nem sokat lehet kezdeni. Huszáros hajrával akár még a Diósgyőrt is befoghatják, de ha ez büszkeséget töltene Dolcettiék mellkasába, az durvább lenne, mint másnaposan lepényevő versenyezni.

Honvéd—MTK 0-2
Alapesetben ez a mérkőzés lett volna, amelyre tippelünk, a hétfő esti csoda. Az élet úgy hozta, hogy vasárnap letolták a kilencven percet, így nem kell szégyenkeznünk. Pedig a történések ezúttal a reális mederben folytak: erőlködő Honvéd, amelyik tanítanivaló módon puskázta el helyzeteit + laza MTK, amelyik két alkalommal büntetett. Kanta precíz gólpasszokkal jelezte, hogy ott volt a gyepen. Szabó Ádám pedig olyan pofátlan módon leckéztette Tóth Ivánt, hogy pillanatokra azt hittük, itt felejtették Josimart a Brazil Mesteremberek. Az Iván egyébként figyelemre méltó költeménnyel a fején ünnepelte meg, hogy Borel hétfői mutatványának köszönhetően újra a kezdőben találta magát. A meccs után egy végsőkig megtört Supkát láttunk, akit azokban a percekben komolyan sajnáltunk…

Győr—Kaposvár 1-1
Az előző heti fehérvári vereséget követően úgy látszik, hogy a rosszabbik utat kezdi el bejárni Egervári csapata. A lendület megtört a Sóstói Stadionban, és immár a hazai kötelező sem jött össze. Ősszel még nem kaptuk volna föl a fejünket arra, hogy a Rákóczi ikszelt Győrben, most viszont nem úgy mentek a Kaposvár dolgai, ahogy a szurkolóik elképzelték. Alves mindössze egyetlen gólocskát izzadt ki magából, és Oláh sem klónozta őszi önmagát. Mindenesetre ezúttal Lóri volt az, aki döntetlenre mentett, ezzel fájdalmasat kokizva a győriek feje búbjára. De, hogy valami jó is történjen a hazaiakkal, Bajzát talpa újra a régi, az utolsó pár fordulóban még fontos gólok fűződhetnek a nevéhez. A nagy rohanásban viszont nem árt, ha hátrafelé is néznek, a Fehérvár közeleg, mint a balsejtelem.

Fehérvár—Paks 3-0
Egész ősszel a létükért küzdöttek, sztrájkoltak is, meg nem is, nyertek is, de inkább nem. Egy ligakupát azért zsebre vágtak. Télen jött a jó tündér, és átvilágította a klubot, majd telibe verte tőkével, meg dr. Mezeyvel. Lettek még Disztl fivérek is. Egy-két középszerű igazolás, és megszületett a tavaszi Fehérvár, a liga rossz lelkiismerete.
Amióta rájuk köszöntött az új világ, csak a Kaposvár tudta őket megvirgácsozni, egyébként pedig hat forduló óta százszázalékosak (plusz a soproni ajándék!). A paksiak állítólag nem játszottak nagyon rosszul, mégis három gólt kellett hazacipelniük a csapatbuszon. Van ilyen.
Azért az érdekes lesz, hogy egy esetleges mintaszerű tavasz után, milyen indokkal fogják Disztl mestert eltávolítani.

Sopron—Újpest 0-3
A leginkább Tisza sajnálhatja, hogy csapata úgy rúgott hármat, hogy nem kellett ehhez stoplist húzni. Pedig ez kiváló alkalom lett volna arra, hogy Waltnerre rácsússzon teljes valójában. Így egyelőre várnunk kell, hogy kiderüljön, miként is seper újseprű-Szentes.