Szeretjük Bárányost!
Valószínűleg egyedül vagyunk ezzel a családján kívül. Amikor unatkozni kezdenénk, mindig megsegít minket.
Sport Extrás interjút adott életútjáról, ahol újat nem nagyon mondott, de azt elérte, hogy vidáman teltek az olvasásra szánt percek. Ha nem röhögtünk volna teli pofával, sírtunk volna kínban fetrengve. Barinál egyébként nehezebben tudnánk irritálóbb botlábút említeni a bohócbagázsból, de nem is akarunk, mert mi ŐT szeretjük.

Szeretjük, ahogy összecsuklott karrierje végén is hisz önmagában.
Szeretjük, ahogy másfél évtized óta képes nekünk ugyanazt a semmit adagolni, amit jobb körökben csak félmázsás pofonok terhe mellett szokás focinak nevezni.
Szeretjük, amint érdeklődő riporterekre néz homályos tekintettel, és különös meséket mond pénzhajhász menedzserekről, akik ővele a bolondját járatták sok-sok alkalommal.
Szeretjük, mert nyelvtudás és hiteles fordítás nélkül is simán aláír francia nyelvű szerződéseket.
Szeretjük, mert Pintér László (menedzser, amúgy) büntetlenül alázhatta "szegény, kicsi Bárányost" országos nézettségű tévéadásban.
Szeretjük, mert faxon érkező üres (!) átigazolási lapok aljára is odakanyarintja kis nevét, leszarva azt, hogy ügynökei mit írnak majd rá utólag.
Szeretjük, ahogy tucatnyi éve siratja elveszett 50 ezer dollárját, és föleleveníti azt a korszakot, amikor még létezett belga frank.
Szeretjük, mert mindig mindenhol megfelelt, csak aljas edzőknek öltözött vérszomjas orkok szétrágták a renoméját.
Szeretjük, mert kiesett a Vasassal.
Szeretjük, mert mostanra mentalitás leckéket ad ifjú focistáinknak – újságon keresztül.
Szeretjük, mert megtestesíti a hazánkban tenyésző focidzsentrit. A rendszer által sújtott népmesei antihőst, aki rendületlenül csókolja a békát, de abból minduntalan csak magyar foci válik.
Szeretjük, mert egyszer ő is kiöregszik.
Szeretjük, mert a bolondokat szeretni illik…

Akit pedig érdekel a mókainterjú, klikkelgessen ide.