Folytatjuk Lipcsei Sagánkat, a fél ország Lipcsei Sagáját. Első körben maradtunk a nemzeti sportos tényeknél, míg a hiányolt átélést, drámát és érzelgősséget, most csempésszük bele. Persze csak a magunk jól ismert, bumfordi módján.

Ferenczi már meglőtte elvárható négy gólját, és elégedett volt a gondolattól, hogy másnap 10-es érdemjeggyel adózik majd nagysága előtt a Nemzeti Sport. Kábé ekkor rendeltem a vendéglő izzadt ruhás pincérétől resztelt májat, de nem reménykedtem már nagy dolgokban. A kaját még beelőzte az öt nulla, majd mire a kovászos uborkát is megkaptam, Lipcsei éppen karrierje végéhez érkezett.

Nem volt ez még akkor biztos, de másnap már súlyos sérülésről szóltak a hírek. Olyanról, ami huszonéveseknek is megkeseríti a mindennapjait. Szalagok szakadása, porcnak leválása – igaz, nem a korábban már inzultált bal térdben, viszont a jobban.
Lipcseit párszor piszkálgattuk már itt a blogon, arról nem is szólva, hogy versenyünkben szobafalat díszítő, révedezéssel időt múlató Petit lehet nyerni. Különösebben nem az a szimpatikus fajta, és antifradistáknak nyilván a bubópestissel egyenrangú létforma. De ez ebben a pillanatban sokadrangú, mert majdnem biztosra veszem, hogy Pétert nem igen fogjuk már narancssárga trikóban futballozni látni. Aki egy szezonra előre beszerezte kockacukor-ellátmányát, mostantól kénytelen lesz nyolc cukorral inni a feketét, máskülönben sosem ér készletei végére. Nem lesz többé tétre-helyre, Torghellére rászárad a köpés.
Utolsó fotónak valami olyat képzelek el, hogy majd koranyáron szerelést öltve, a 92. percben becserélik a bajnokavatóra. Lisztes-féle mankós jelenés, mankó nélkül. A gesztust követő újabb gesztusként fölajánlanak neki egy kellemes utánpótlás csapatot, mondjuk a 12 éves korosztályt.

Lipcsei sérülésében életkorán túl talán az a legjellemzőbb, ahogyan megszerezte. Az olyan fradistás, önfeláldozós, sorsszerű, kicsit tán buta, valahol mégis elismerést ébresztő. Kamikázés. Öt nullás nyugis meccs 75. perce körül, még mindig teljes erővel a gólra hajtva, belebonyolódva egy sérülésveszélyes szituációba. Tulajdonképpen olyan momentum ez, amit magyar focistától még parlamenti választások évében sem szoktunk meg, nemhogy egy Békéscsaba elleni gólfesztivál keretében.

Mindig szomorú, ha így zárul egy pályafutás, a térddel nem lehet viccelni. Lipcsei most elkezd majd fölépülni (egyszer sikerült már neki, igaz akkor csak 24 volt), rehabilitációs foglalkozásokon vesz részt, és ami a legfontosabb: mentálisan megpróbál pozitív maradni. A legnehezebb dolgok egyike, különben.

Hiszi még a bohócligát, egy megerősített csapattal a BL-t is.
Harminchat éves múlt.
Pótlása Ferenczi szerint megoldhatatlan…