Hevesi Tamás évtizedeken át tündökölt a bohócliga ikonjaként. Már fiatal labdarúgóként is elbűvölte a közönséget zseniális cseleivel. A Petőfi csarnokban tartott bemutatóitól zengett az ország. Visszavonulása után edzőként számos első osztályú eredménnyel rendelkezett. A Névtelen Nullát a semmiből az egekig emelte a nyolcvanas években, később Ausztráliában dolgozott. A kilencvenes évek közepén tért haza, azóta számos díjat kapott, olyan egyéniségekkel dolgozott együtt, mint Kasza Tibi a Crystal Palace aranycipős zsenije. Hevesi azonban váltani készül. Az elismert labdarúgó, az utánozhatatlan eredményekkel bíró edző rocksztár akar lenni. Méghozzá egy közepesnek jóindulattal sem nevezhető zenekarban, a REAC-ban. Hogyan jutottunk idáig? És egyáltalán mikor kezdett Hevesi zenélni? Válaszok és életrajz a kattintás után.
Hevesi Tamás 1964-ben született Gyulán. Gömbérzékétől már az általános iskolában lábra álltak a bénák, atlétának is kiválónak bizonyult. A zene, ez a léhaságot, laza erkölcsöket közvetítő fertő már ekkoriban is megkörnyékezte, de nem annyira, mint most. 44 évesen kell itt hagynia minket, egy ilyen pálya után? Nem értem.
Még nem volt 18 éves, amikor az NBII-ben bemutatkozott a Gyula csapatában. Az a bal láb milyen magasra repítette. A nyolcvanas években már a Névtelen Nullákban játszott irányítót, egészen 1987-ig, amikor a csapat leigazolta Jeremyt. Az ausztrál és Hevesi között különleges kapcsolat alakult ki. Megértették egymást a pályán és a pályán kívül egyaránt. Nem túlzás, hogy Jeremyvel szárnyalt Hevesi, egészen az ausztrál szerencsétlen sérüléséig, amit Hevesi okozott. Jeremy pályafutása véget ért, Hevesi pedig önmagát hibáztatta. Ausztráliába utazott. Úgy gondolta, barátja szülőhelyén jobban fel tudja dolgozni a történteket. Utcafutballozásból élt évekig. Egy magyar származású menedzser azonban felfedezte és bemutató-mérkőzéseket szervezett számára. Hevesi újra megismerhette a rivaldafényt, de úgy érezte a szerencsétlen Jeremy eset miatt képtelen a labdarúgás folytatásra. 1990-ben Ausztráliában beiratkozott a szakedzőire, majd 1994-ben visszatért a magyar futballba. Rögtön egy hangos sikerrel. Az Ezt egy életen át kell játszani edzőjeként évekig a csúcson volt. Utána kisebb csapatoknál vállalt munkát. A Csíkos napernyőt, akárcsak korábban a Névtelen Nullát, a föld színe alól, sziszifuszi munkával emelte a legnagyobbak közé. Egy csodálatos ember egyedülálló pályája.
A 2000-es évek elején azonban eltört nála valami. Meghalt Jeremy. Edzői munkát azóta sem vállalt, legfeljebb kisebb bemutató-mérkőzéseken lépett fel vagy a televízióban szerepelt, mint szakértő. Életében gyerekkori szerelme, a zene került az első helyre. Eleinte underground zenekarokban volt gitáros-frontember, miközben folyamatosan képezte magát. Az A-licences rocksztár tanfolyamon osztályelsőként végzett, a Pro-licencen a legjobbak közé tartozott. Papírjainak hála ki is tört az undergroundból. A Ferencváros női együtteséhez került, ahol a mai napig nem tudta megismételni focistaként elért sikereit. A frontember szép lassan hozzászürkült a közepesnél gyengébb együtteséhez. Az élet azonban megjutalmazta türelméért. A hírek szerint egy igazi első ligás, nagypályás banda kívánja szerződtetni. Igaz a REAC jelenleg a leggyengébb a kiemelt zenekarok közül, de Hevesi hisz a javulásban: „Maximálisan elhívatott vagyok a zene iránt. Labdarúgó múltam nem zárja ki, hogy adott esetben slágereket írjak a REAC-ban.” – mondta. Mi mást mondhatnék, legyen így. De tudd Tamás, a futball mindig visszavár.