HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Űrodüsszeia (2010, Dél-Afrika) I. rész

2010.07.31. 07:00 csunderlik.péter

  "...ez olyan, mint megérinteni az eget." (Diego Maradona)

Mély hangon megszólaló halk dübörgés, majd felharsanó trombiták a főtémával és velőtrázó üstdobütések óriás buzogánnyal: megvan a világbajnok. És bár az oddsok alapján a spanyol siker túlságosan is konvencionális, a vébé eleje pedig monoton volt, akár a hűtő zúgása, és unalmas, mint egy kisvárosi planetárium, idővel csak-csak előkerültek az üstökösök, kvazárok, pulzárok, szupernovák, fekete lyukak, úgyhogy megérdemli, hogy kis késéssel visszacsepegtessük a cseppfolyóssá hűtött visszhangokat, majd szuperlassú képversbe öntsük ezt a hőskölteményt, űreposzt, annál is inkább, mert a dollármilliókkal és a maga elnyújtott négyéves ciklusával olyan ritka és becses, akár egy Föld-Hold-Nap együttállás. Aztán lehet alkímiailag dekódolni, ahogy habkönnyű szkafanderben belépni a műfajokba és belülről elmozdítani őket.

Különben is, most van időm, még egy hétig nincs más dolgom, csak hogy hozzam a hatvannégy kilós versenysúlyom, és hogy a későbbi tudományos munkához előpreparáljam a csontszínű klaviatúrám, töredezettségmentesítek, feltöltődöm. Vigyázni kell. Vannak emberek, akik túl gyorsan kirepülnek és nekicsapódnak az életnek, mint Jurij Gagarin ezredes a feketeföldnek, akár egy kristálypohár. Vele szemben a 2010-es NS Vébékalauz szerzőiről nem mondható el, hogy belerokkantak volna a munkába, de ha mégis, akkor meg nem tudom, ki az a barom, aki ezt tanította nekik a kommunikáció szakon, vagy aki szivarozva rábólintott, hogy ki lehet adni egy ennyire igénytelen vébéadatbankot, amely nem tartalmazza se a játékosok születési dátumát, se a testmagasságát, se a testsúlyát, szóval lényeges információk maradtak ki, stratégiai szektorok, amit a hasábok széthúzásával ellensúlyoztak, ahogy izzadt közgazdászok a költségvetéssel sakkoznak. Persze, lehet, hogy a vébékalauzok kiherélése valami új, perverz hóbort, mint egykor a rizsporos paróka, vagy amilyenek néhány éve a vírusként terjedő szuperközeli, epileptikusan ide-odarángó BL-gólösszefoglalók, amikor az akciót se látod, úgy igazán a gólt se. Pedig kellenek azok, kellenek, hogy újraélesítsük a fajfenntartó, gyilkos ösztönöket.

Az emberiség hajnala

Sokakat még egy csontkalapácsról atomrakétára ugró, hárommillió évet átszelő vágásnál is jobban sokkolt, hogy Afrikában rendez[het]ik a vébét, amikor az egész kontinens úgy reménytelen, ahogy van, csak a biológiai fegyver segíthet, mondják, vagy tán ha valamilyen genetikai módosítással növelni lehetne a négerek intelligenciáját, hogy megnemesítsék ezt a szénalapú életformát, ahogy egykor német professzorok fecskendeztek indigót a szemgolyóba. Ráadásul az utóbbi tíz-tizenöt évben Dél-Afrikát leginkább csak arra hozták példának a Reader's Digestben, hogy egy egykori fekete-fehér mintaállam miként zuhant definitív káoszba azután, hogy elhagyták a gyarmatosítók, akiket pillanatnyilag felfüggesztettek, mint a diplomáciai védettséget, és ezen csak csipetnyit enyhít, hogy Afrikát még nem szennyezték be olyan civilizációs fogalmak, mint a catenaccio.

És erre kezdetektől csak jött az offenzív, mindent átható bennszülött vuvuzela-zümmögés, ami valóban menten afrikai hangulatot festett és vetített az üvegfalra és a perifériát betöltő gömbvászonomra, mert a permanens zümmögéstől már magam előtt láttam, ahogy egy sovány tehén pislogva döglődik a porban, amit megszállnak a böglyök, legyek mászkálnak a szemgolyóján, aztán mintha ezek az én fülembe is belemásztak volna, mert amikor este lefeküdtem, akkor is zümmögést hallottam, félálomban fölnéztem, és mintha a rovarok, bogarak egyre csak szaporodtak volna a plafonon az apóriákkal és a hieroglifákkal, mint egy kategorikus Polanski-filmben, amikor a magára hagyott főhős elméje egyetlen kis ütéstől megbomlik, hallucinál, átalakul önmegsemmisítő gépezetté és felszámolja önmagát.

Aztán kiderült, hogy nem képzelődtem/-tünk, mert nagyon is valóságos budapesti szúnyogok voltak, ti. az esős évszak szülöttei, úgyhogy hamar a háztartási boltban beszereztünk annyi idegmérget, amivel egész Kelet-Magyarországot elgázosíthatnánk, mert velünk nem szórakozhatnak, uraljuk a természetet, miképp a lenézett dél-afrikai rendezők egy olyan ősrégi, de működő formátummal óvták meg a high-tech stadionokat a kolerás galamboktól, mint az idomított sólymok. Ilyen metálsólymokat Budapesten is be lehetne vetni, csak lehet, hogy még aznap megennék őket a cigányok.

Mindenesetre a szúnyogoknak megmutattuk erőnket a vegyi fegyverekkel, és annyira szerettem látni, ahogy fényemről aláhullnak, térdencsúszva vonszolják magukat előttem, rángatóznak és felfordulnak, ahogy a betűk táncolnak a Wordben a Kék Duna - keringő ütemére, a tévétechnikusok meg idővel kiszűrték a darázskürt zaját, hogy nyugodtan élvezhessük az űrszimfóniát. Azok után, hogy embert küldtünk a Holdra, acsargó majomfajzatunkból pedig lett egy Ludwig van Beethoven, ez a legkevesebb. Fejlődés. Paradigmaváltás.

Tshabalala pedig a semmiből rúgott álomgólt. Ugrás.

To be continued... Holnap.

4 komment

Címkék: vb visszatekintő eposz

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr742187015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2010.07.31. 18:18:20

Jó ez az írás, csak Black Lotus és végh_hanta intellekektuálbunkó belegyzéseihez képest kissé modoros. No offense: tényleg élvezettel olvastam, csak kissé feszegeti a blog megszokott stílushatárait.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2010.08.01. 12:14:34

@The Drunken Master: Ez nem modorosság, hanem írástechnikai perfekcionizmus Stanley Kubrick stílusában. De örülök, hogy eddig tetszett.

sundayjunkie 2010.08.01. 15:35:55

én beszartam a röhögéstől, több meg nem is kell a mai napra.
süti beállítások módosítása