Régi bölcsesség, hogy szövetségi kapitányt tavasz elején nevezünk ki, így a különböző selejtezősorozatok szeptemberi rajtjáig van néhány meccse elfelejteni az itthon játszókat. Legújabb üdvöskénk, eSándor azonban mindössze Anglia ellen próbálkozhatott, mi pedig rohamtempóban felkészülünk Lázár Pál zanzásított pályafutásából.

További szövődmény a kései kinevezéses típusbetegségben: a szurkoló megérzi a vérszagot, és azonnal kezdőbe követeli lokális kedvenceit. Mi is, ráadásul posztra, mert úgy tanultuk, a játékrendszer adott, csak a megfelelő embereket kell hozzá megtalálni.

Jobbhátvédbe, félúton találkozva a Bognár Boca és Szélesi ellenes táborok akaratával, Takács Ákost javasoljuk. Elismerjük, Taki pedigréjében ott virít egy meghívó Mattheustól, valamint egy igazolási lap a Honvéd intézőjétől, mégis, és elnézve a honi piacot, nekünk is Lázár jutna eszünkbe, ha nem tennénk félre a félelemet, hogy kiröhögtök biza' érte. Bár ez a Töftingnél valamivel nagyobb, és futballistához méltóbb kötöttségű izomzatra szert tevő Takács védelmében is könnyen előfrodulhat.

Balbunkóba Laczkó, ezt tudja eSándor is. Továbbá Leando és vele a Ciprusról vámmentesen behozható variációs lehetőségek a védelem-középpálya viszonylatában. Harmadik számú jelöltünk szintén kispesti, Hajdú Norbert. A korábbi újpesti, majd egerszegi balszélső úgy tűnik végre megtalálta igazi helyét a védelem lábállásának megfelelő oldalán. Rúgótechnikája itthon kiemelkedő, nem itthon átlagos, világfutballra vetítve pedig kétgólos előnynél akár szögletet is elvégezhetne. Mindhárman képesek megoldani a szélt és a védekezést, jöbb ötletünk meg nincs.

Harmadik ajánlatunk kivételesen nem Morales mester alatt pallérozódik Kispesten, hanem Fehérvárott mozgatna bajnokesélyest, ha lennének hasonló formában lévő társai. Sándor György tavaly még érezhető közfelháborodásra utazott ki Belgiumba, hogy társaihoz hasonló módon, heveny futkározással áztassa el a válogatott mezét, idén őszre azonban számunkra is bizonyította, messze az egyik legstabilabb formában játszó itthoni középpályás, hogy régi szóval éljünk: irányító.

Tedd szívedre kezed, te kedves, egy szaftosabb Bohócligás rangadóért kenyérrel és vízzel Paksig elvonatozó fanatikus, tudnál mondani még neveket rajtuk kívül itthonról? Czvitkovics nem ér, vele számol eSanyi, ahogy Lipták sem, mert valamilyen furcsa oknál fogva vele szintén. (def.: furcsak ok = egy jó félidő Anglia ellen)

Hétvégi összefoglaló a hajtás után.

Érzem, komoly veszélynek tettem ki megítélésünket és olvasottságunkat, hogy fentebb három játékost is válogatott formában lévőnek neveztem, valamint heteken át csak jókat írtam Thomas Sowunmiról. Sajnos az van, hogy folytatnom kell az idegek további borzolását, mert Ferenczi közben sorra rúgja a gólokat, sőt, odáig megyek, hogy kijelentem: a Vasas élvezhető futballt játszik, és ha ez így marad, könnyen odaérhetnek a középmezőny elejére. A középmezőny eleje, e képlékeny helyhatározó egyébiránt állandósult szókapcsolatként és a premizálási rendszerek egyik záradékaként évek óta jelen van a magyar futball mindennapjaiban, nincs nyilatkozat amelyikben ne mondaná el tört magyarsággal egy izzadságtól csöpögő fejű légiós. A középmezőny elejét jelölték meg célként Angyalföldön, Zalaegerszegen, Fradiban, Honvédban, Hungária körúton, Újpesten, Kecskeméten, Szombathelyen és ha nem is többségi akaratként, de Lombardiában Pápán is. Vasas-Siófok 3-0

Sorozatban hármat nyert a Honvéd, és máris azt olvasni mindenfelé, hogy itt az újabb győri program. Ahogy Pintér Attila légiósokból épített egytérfeles célfutballt Tokodyval-vonóval, úgy Morales is elindult Kispesten egy nagyon hasonló úton. A kezdőben rendre legfeljebb három magyar kap helyet, a futball a nézhetőség alsó határát nyaldossa, miközben az eredmények úgy látszik mégis jönnek. Sajnos ott bújkál bennünk a lelátón szocializálódott kisördög, és máris a legrosszabbra gondolunk. Kívülről érkezett tucatlégiósok tömege, akik számára a magyar futball nem több a jelenlegi edzőjük személyénél, valamint ismeretségi körük is a helyi öltözőre korlátozódik. Ezek a játékosok kimaradtak az elmúlt évek bundaszagú hétköznapjaiból, és mivel féléves ciklusokban rotálódnak, alig marad esélyük bekerülni a körforgásba, megfelelő kapcsolati hálót kiépíteni. Egytől-egyig az edzők emberei, akik viszont vakon képesek bízni bennük, és dönteni egy Cuerda javára, akár az utánpótlás-válogatott Debreceni Andrással szemben. Szolnok-Honvéd 0-2

Állandó jellegű és ebédnél aktiválódó asztaltársaságom, a jeles BLASZ-futballista szerint a Debrecen-Videoton második félideje egész vállalható mérkőzés volt. Szegény el van kényeztetve Nagytéténnyel, Vízművekkel, Folyamrendőrséggel, így nem tudhatja, az a második félidő egy kimagasló darab volt, több játékos házalódévédéjére is extraként kerül fel belőle egy-egy jelenet. Yannick immár sokadszor igazolja, hogy megérte az árát, illetve az őt felfedező (egykori) kispesti korifieusok szakmai hozzá nem értését. Egyre inkább úgy tűnik, ő lesz az a játékos, aki végre játékával magyarázza el az igényes debreceni közösségnek, hogy a sebeség önmagában még akkor sem érdem, ha a birtokosára először egy helyi korházban sírtak fel az alkalmilag összeverődött nézők. Debrecen-Videoton 3-1

A többi mérkőzésről csak címszavakban. Tischler másodszor lő hárompontos gólt az MTK-nak (MTK-Újpest 1-0). Kaposvárott Szűcs Lajos váratlanul gyenge játéka mellett és 0-2-ről képes kikapni a Pápa (Kaposvár-Pápa 3-2). Egerszegen Foxi mutatja be, hogy tényleg van az a helyzet amit még itthon is képes valaki kihagyni, valamint ugyanitt megtekinthetők Vlaszák hatalmas bravúrjai (ZTE-Kecskemét 2-1). A Haladás továbbra is nyeretlen, miközben az ex-kaposvári Obriccsal tovább hízlalja - korábban nullás halmazú - légiósállományát, és kezdi ki szurkolóinak korábban elkényeztetett idegpályáit (Haladás-Paks 1-2).

A múlt héten elmaradt összefoglalóból most kerül pótlásra a nyaralás alatt elkészített egynyolcadnyi rész, a többire inkább még ígéretet sem teszek.