HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Visszatért Sándorunk a hadseregbe

2011.10.05. 15:37 végh hanta

Negyvenszeres válogatott játékost igazolnia egy NB1-es csapatnak még úgy is megsüvegelendő, ha az történetesen magyar. Mármint a játékos. Emlékezhetünk, jártak erre hasonló kategóriás mozambikiakzambiaiak, sőt még olaszok is, de Sanyika valahogy egészen más.

Sanyika (Sándor, Torghellinho, Air Sanyi) mélyen megosztja a magyar futballtársadalmat. Sokan kifejezetten gyűlölik arrogáns stílusát, ahogy már a megindulása pillanatában kiteszi hátra a két könyökét, fenékkel bedönt, előrehajol, lebirkóz, majd fut, rohan, galoppozik, hogy végül a kapu előtt valami történjen, esetleg gól. Mérkőzésenként átlagban több ilyenje van, ha a spori már kettőt nem fúj le, akkor elég az ötven százalékos teljesítmény egy találathoz. A válogatottban 42/11 a mutatója, amivel az elmúlt évtizedben az egyik legeredményesebb csatárunk nemzetközi szinten.

És bizony Sanyikát lehet szeretni is, ha az emberben elpattan valami, netán olyan szerencsés (szerencsétlen), hogy honvédosnak teremtetett. Sanyika egy olyan korban volt a Kispest egyik támadója, amikor a kiesés réme éveken át előre fizető bérletes volt a Bozsik-stadionban, a pénztelenség pedig úgy vetette fel a klubot, ahogy Hemingway érkeztéig a fű sosem. Sanyikát nem lehetett nem szeretni. Nem ő volt korosztálya legügyesebb, legvirtuózabb spílere, de egy alsóházas csapatnál az akarást mindig is tisztelni fogják.

Persze nem Torghelle az első, aki hosszú évek után tért vissza Magyarországra (átmenetileg?), esetleg pont a nevelőegyesületéhez, bőven voltak előfutárai. A tovább után belőlük szemezgetünk.

A Fater

keller-jozsef.jpgKeller Józsefet mindenki csak így ismeri: a Fater. Az 1984-es ifi EB-t nyert csapat tagjaként még abban az évben bemutatkozhatott a Ferencvárosban, hogy tizenkét évnyi emberfogóskodás után kipróbálja magát külföldön, történetesen a francia másodosztályban. Négy évig maradt, majd visszatért, és - minő meglepetés - újra zöldbe öltözött. Szeiler - Telek - Keller, Simon - valahogy így kezdődött a legendás Fradi valamikor a kilencvenes évek elején-közepén, a bajnokságok és kupák pedig jöttek sorra, majd az Anderlecht elleni csoda után a Bajnokok Ligája is.

A pályafutását végigkísérő objektív szurkolói tiszteletet igazából nem a tehetségével vívta ki magának, hanem mentalitásával, nyugodtságával, tisztességével, magával azzal a létformával, amit a pályán képviselt. Egyetlen kivétel adódott mindössze, az emlékezetes 1992-es Keller-Romanek affér egy Fradi-Vácon, amikor a Fater egy veretes karatemozdulattal teperte le a vendégek támadóját.

Alig volt 38 éves, amikor a Fradinál körön kívül került. Kispestre igazolt a másodosztályba, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy a hirtelenjében összegereblyézett Honvédot épp ő vezethette ki csapatkapitányként a pályára a Diósgyőr elleni idénynyitón. Gondoljunk bele, ahhoz azért kell valakinek lenni, hogy ilyen megtörténhessen.

Lipcsei

Ha Sanyika megosztja a futballtársadalmat, akkor mit mondjunk Lipcseiről? Lipicai, hármasbefutó, kockacukor az egyik; hűség, zsenialitás, fradizmus a másik oldalon. (Külön érdekesség, hogy kettejük viszonyában az imént felsoroltakból legalább egy szó előkerül, ha visszagondolunk egy 2003 őszi MTK-Fradira.)

Lipcsei Kazincbarcikáról indult, és Újpesten futott be, mindjárt élete első NB1-es meccsén. Akkoriban még élt a klasszikus kelet-európai tízes mítosza a világon, és bár hivatalosan sosem számított annak, mégis hamar felkeltette a nyugati klubok érdeklődését. 1995-től (egyben élete csúcsformájától) súlyos sérüléséig a Portó keretéhez tartozott. Miközben Espinhóban töltötte lábadozása második felét, épp elkerülte a portóiak KEK-győzelmét, hogy korábbi sorozatbeli gólkirályi címéhez(!!!) egy trófeát is társítson. Később és állítólag edzője, egy bizonyos Bobby Robson vitte volna magával a Barcelonához (és itt most még véletlenül sem a Kazincbarcelonára gondolunk, hanem az igazira), de ott már addigra betelt a keret, nem engedtek számára újabb igazolást.

Felépülése után messze találta magát a Portó kezdőjétől, és előbb a Ferencvárosba került kölcsönbe, majd Salzburga fixen. Két évig játszott Ausztriában, hogy utána végleg hazatérjen, de úgy haza, hogy a Fradiba, és örökre. Tavaly vonult vissza. Utolsó mérkőzésén, a Bozsik-stadionban megdöntötte Sárosi doktor rekordját, azóta ő számít a Fradiban legtöbbször pályára lépő játékosnak. Harmadik Üllői úti korszakában kétszer nyert bajnokságot, kizárták a csapatát, szerzett mindhárom éremfajtából egye-egyet a másodosztályban, de a cél, hogy az angolosított Fradit a BL-be vezesse már nem jött össze. Jelenleg a Fradi második csapatának edzője.

Sándor Tobe és Dombi Kicsi

Horváth Béla, Gojan, Vadicska, Pető Zoltán, Madar Csaba, Dombi, Sándor Csaba, Arany, Szatmári, Sándor Tamás, Ilea. Garamvölgyi Lajos ezt a Debrecent küldte ki az 1994/95-ös bajnokság utolsó fordulójában a Parmalat (ma: Videoton) ellen, és bár kikaptak, először végzett érmes helyen a Loki az NB1-ben. Tele voltak saját nevelésű játékosokkal, akik később, amikor elindultak meghódítani keletet-nyugatot, megígérték, egyszer még visszajönnek, és bajnokok lesznek a Debrecennel. Nem telt bele tíz év, és egy újabb utolsó fordulós vereséggel (ezúttal a ZTE ellen), de sikerült. Dombival, Madar Csabával, Szatmárival és Sándor Tamással a pályán. Betartották.

Pedig igen kacifántosan indult a légiósélet mindkettejük számára. Sándor 1997-ben szerződött Torinóba, miközben itthon több stadionban is "Barcelona üdvöskéje" néven figurázták ki az akkor még hosszú loboncú irányítót. Olasz másodosztály, de meccs csak egy jutott, kölcsönben járt törökben is, majd átszerződött Izraelbe, és lett a Beitar Jerusalem egyik sztárja. Izrael a kétezres évek elején úgy vette csomagban a magyarokat, mint manapság a Diósgyőr a spanyolokat, vagy a Honvéd a négereket. Megfordult arrafelé Pisont, Halmai, Végh, Sallói, Eszenyi Dénes és még sokan, akik bár megütötték volna a belga első osztály szintjét, mégsem kellettek oda. 2002-ben tehát visszatér, három évre rá bajnok, majd újra még néhányszor. Közben Mattheus végigrotálja a komplett bohócligát Á-tól Sitkuig, így eljut Sándorig is, aki viszont egy "öreg vagyok már én ehhez" félmondattal elutasítja a felkérést.

Dombi két évvel később indul próbálkozni, a célpont pedig Németország. Az, hogy tavasszal már újra Debrecenben találjuk, valószínűleg összefügg azzal a legendával, hogy (és persze szigorúan állítólag) edzője, a jeles magyargyűlölő Felix Magath szerint nemes egyszerűséggel zavarta az edzést. Később egy kis holland bajnokság és Utrecht, majd 2002-től újra itthon. Tavaly, 37 évesen játssza 400. NB1-es meccsét, máig aktív.

Akiknek nem sikerült, vagy nem is akarták

Gyermekkorom óta fradista vagyok. Nem kevés játékos szájából hallottuk ezt a mondatot, miután aláírta szerződését az Üllőin. Volt akiről előtte tudtuk (Mátyus), volt aki csak mondta, de sosem játszhatott a Fradiban (Grosics, állítólag Törőcsik), és volt, aki ledöbbentett minket. Például a Döme. A jónevű Aszfaltútépítőknél találtak rá, első látásra szerelem, igazolták is hamar a Honvédba. Később dönteni kellett, hogy őt tartsák-e meg, vagy valami bizonyos Supka Attilát, de komoly kétség azért nem volt, maradt. Világválogatott, Nyilasi óta kábé az egyetlen játékosunk, akire rá lehet fogni, hogy világszínvonalon volt képes űzni ezt a sportot. Mexikó után valamivel megnyílt az út, mehetett légiósnak - Frankfurtba. Kupadöntőn gól, unalomig lerágott csont, majd egy kis affér a magyar sportvezetéssel, akik a hosszútávú befektetés helyett a rapidot választva Görögországba irányítják. Utána olasz kiscsapatok, majd fél évig a Ferencváros! Nem a Kuuselás bajnoki címre hajtó Honvéd, hanem a Fradi. Utána újra légiósélet, később visszavonulás, edzősködés 19(!) helyen (közte a Honvédnál is), lelátón ácsorgás a Bozsikban, legendák az alkoholizmusáról, és most újra Fradi, igaz ezúttal már (papír hiányában) szakmai igazgatóként.

És nem sikerült a nagy visszatérés Pisont Istvánnak, a Legnagyobb Királynak sem. Hat év a Honvédban, majd tíz Belgiumban, Németországban (szintén Frankfurt) és sztárként Izraelben. Hosszú idő, vágyott nagyon haza. Ha pedig haza, akkor a szíve szerint Kispestre. Állítólag tárgyalt is az akkor vezetőkkel (főleg Piero Pini húsgyárossal), akik nem tartottak igényt a még mindig csak 33 éves játékosra, így Pisi kénytelen-kelletlen aláírt az MTK-hoz. Egy évet maradt, emlékezetes momentuma se sok volt, talán csak annyi, hogy egy negyvenről megeresztett szabadrúgással törte meg Szűcs Lajos góltalansági rekordját, pedig a labda alig-alig vánszorgott el a kapuig, és a jó Lajos is lehajolt érte, csak épp a kötény az kötény.

A listát természetesen mindkét oldalon a végtelenségig lehetne folytatni (Tököli, Dragóner, Vincze Ottó, Tisza Tibor, etc), most legyen elég ennyi, és a várakozás, hogy vajon Torghelle mit hoz ki magából Kispesten, igazolja-e, hogy valóban jobbá lett légiósként, hogy valóban kimagaslik a magyar mezőnyből?

[képek: babar, ftcbk, tempofradi]

16 komment

Címkék: sándor tamás légiós tippmix peti torghelle dombi tibor keller fater détári döme pisont istván

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr463277857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JESTER 2011.10.05. 16:41:41

Igazolni fogja.
Kimagaslik.
:D

Artie 2011.10.05. 16:51:48

Magath annyira kimondottan magyargyűlölő volt, hogy www.kicker.de/news/fussball/chleague/spielrunde/champions-league/2003-04/2/655400/spielanalyse_vfb-stuttgart-11_manchester-united-513.html

Vagy elfelejtette meccs előtt megnézni Imi útlevelét?:P

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2011.10.05. 16:52:34

@Artie: Emlékeim szerint Dárdai is játszott nála.

Artie 2011.10.05. 16:56:05

@végh hanta: Ezt nem hinném, mert Magath sosem volt a Hertha edzője, Dárdai meg csak ott játszott.

de.wikipedia.org/wiki/Felix_Magath

Artie 2011.10.05. 16:57:00

@végh hanta: Ja, és természetesen értem én, hogy mire célzol, mielőtt azt hinné valaki, hogy nem értem: Magathnak az volt a baja Dombival, amit mondott, nem az, hogy magyar volt.

IronRock 2011.10.05. 20:58:35

Ezt a bejegyzést nem szánom Torghelle Sanyi védőbeszédének, egyszerűen csak megpróbálom őt (saját magamnak is) megmagyarázni.
Komolyan mondom, ha Mezey és Tornyi Barna olvasná fel nekem felváltva "A jó magyar edző" általuk jegyzett mesterpéldányát (ilyen pszichikai kínzást még Guantanamóban se mertek alkalmazni), akkor se tudnék arra a kérdésre válaszolni, hogy hova is sorolom Air Sanyit! Egész egyszerűen besorolhatatlan, megfoghatatlan, felcímkézhetetlen, beskatulyázhatatlan az általam ismert Univerzumban!
Mert nézzük Sanyit mint csatárt:
Nem klasszis - azt hiszem ez egyértelmű, ő se lenne képes (még egy erősebb bajnokságban két egymást követő szezonbeli 20 gól után) ennek kiadni magát.
Erényei?:
1. Gyorsaság - hát, ezzel sose lehetett megvádolni. Még a kezdősebessége is max. átlagos.
2. Cselezőkészség, "egy-az-egyben" sikeresség - másik olyan skill, amivel Sanyink nem rendelkezik - max. a BLASZ III színvonalán, de hát ugye nem ott rúgja a bőrt. Nem véletlen lett megállapítva vele kapcsolatban, hogy "sír a labda, amikor ő hozzá ér."
3. Passzolási képesség - megint hiánypont. Azt ő nem tud, igaz, nem is ott játszik, vagy azt várják tőle - általában.
Mi az akkor amit Sanyi tud? Szó szerint kiverekszi magának a helyzetet. Ha van aki kiszolgálja, aki tömi őt labdákkal, akkor lehet hogy 20-ból 19 helyzetet elbénáz vagy megelőzik a védők, de azt a fennmaradó egy lehetőséget beveri. Birkózik, harcol a védőkkel, ennek sokszor sárga lap, néha egy piros a jutalma, mert elkapja a hév. Mi az ami itt is hiánypont nála? A fizikuma. Ha egy magas, erős testfelépítésű bólyacenter lenne, máris több hasznára lenne a csapatának, és a védők se tudnák annyira könnyen elnyomni. Ezt hévvel, agresszivitással igyekszik pótolni - több-kevesebb sikerrel.
Egy csatárt - futball-közhely lexikon, 2. oldal, 3. bekezdés - a góljai minősítenek. Nos, Sanyink a válogatottban a gólvágó szerepében a közelmúltban domborított. És vágta is a gólokat, azaz többnyire bebrusztolta, birkózta a labdát a kapuba - de kit érdekelt, amikor gól lett, és győztünk. Akkor elnéztük neki a hiányosságait, hogy az összjátékban használhatatlan, hogy lassú, hogy egy cselt nem bír megcsinálni. Aztán a következő elbukott meccsen meg pont ezekért szidtuk, és fogtuk a fejünket, hogy miért is lehet ő válogatott?? Nehéz Sanyit elhelyezni. Nagyon távoli analógia és csak részben állja meg a helyét, de kb. olyan típusú játékos, mint Carsten Jancker volt a Bayern-ben egy 10-12 éve. Ő sem volt egy Messi-féle labdazsonglőr, nem tudott úgy passzolni mint Effenberg, ő azért volt a pályán, hogy ha megkapta a labdát, akkor tankként lódult meg, és beverte. Persze Jancker Sanyinál legalább két klasszissal jobb volt, és fizikumban is messze fölé nőtt. De van olyan játékrendszer vagy közeg, ahol Sanyi fő erényei igazán érvényesülni tudnának. Számára a skót vagy wales-i bajnokság ilyen szempontból ideális lenne. Az akarással, küzdéssel, hajtással sose volt gond nála. Megy előre, amíg bírja, küzd, harcol, ha kell verekszik, ott igazán elemében lehetne. És ott kevésbé kérnék rajta számon a pengés megoldásokat, passzokat, vagy zseniális cseleket. Hogy itthon mi lesz belőle (már ha marad)? Hát az biztos, hogy hiába "csak" német másodosztály (és többnyire ott is kispad), azért az a néhány év légióskodás jobb játékost faragott belőle. Hozzászokott egy gyorsabb sebességű játékhoz, intenzívebb munkatempóhoz, sokkal magasabb elvárásokhoz. Tehát amíg ezt itthon is tartani tudja, király lehet az NB I-ben is.

Stefan Derrick 2011.10.05. 21:06:29

A cikk remek, és nem szívózni akarok, csak egy apró javítás: nem ő a legeredményesebb (igaz, nemrég még ő volt), hanem

hu.wikipedia.org/wiki/Szabics_Imre

(25/12).

És én szeretem Sanyit, pedig nem vagyok Kispest-drukker.

Artie 2011.10.05. 21:08:44

@IronRock: Janckerhez annyit, hogy az analógiád részben helytálló, de annyiban semmiképp, hogy Jancker egy bűngyenge Rapidot szinte egyedül KEK-döntőig vitt 95/96-ban. Erre Sanyi - nem hiszem, hogy nagy vitát generálok - semmi esetre sem lenne képes.

IronRock 2011.10.05. 21:30:21

@Artie: Igazad van, azért írtam, hogy Jancker legalább két klasszissal jobb volt Sanyinál, és a fizikai paraméterei és erősebbek voltak. Ő képes volt arra hogy egy csapatot a hátára vegyen, mert noha ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett mint Sanyi (csak több jutott neki ezekből), mégis sokkal jobban tudta ezeket kihasználni. Sanyi arra alkalmas, hogy kullancsként cselleng a 16-os környékén, és ha jön egy jó beadás vagy egy normális passz, abból megpróbál kibrusztolni egy gólhelyzetet. Egymaga a helyzetet megcsinálni nem képes, ő abban jó, hogy ha eljut odáig, előbb-utóbb csak beveri.

Artie 2011.10.05. 21:39:03

@IronRock: Pontosan, nem is ellenkezésül, megerősítésül írtam.:)

Futó Lada 2011.10.05. 21:44:36

Azért az érdekes, hogy a posztban fel van sorolva rajta kívül még jópár játékos - közöttük olyan is aki még szintén aktív - mégis jórész Sanyi személye váltja ki a legtöbb emóciót a kommentelőkből.

Nekem a legszimpatikusabb teljesítménye a Dán-Magyar VB-selejtezőre datálódik. EKoeman taktikájában annyi esélye volt a gólszerzésre, mint Steve Wondernek a koronglövészeten a döntőbe jutásra, mégis hihetetlen elszántsággal küzdött minden előrevágott labdáért, hogy amíg birkózik, addig sem tud az ellenfél támadást indítani... Az ott megérdemelt egy "le a kalappal" kitűzőt...

IronRock 2011.10.05. 21:52:55

@Futó Lada: Persze hogy Sanyi, mert ő még aktív, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nemnagyon tudja őt hova tenni...
Sanyiban az mindenképpen értékelendő, hogy sose tartotta magát überklasszisnak (legalábbis ami nyilatkozatot olvastam tőle), kb. helyén kezelte a tudását és a képességeit. Tudta, miben jó, mivel járulhat hozzá a csapat sikeréhez. Ha küzdeni kellett várható eredmény, sikerélmény nélkül, akkor is küzdött, hajtott, akart. Arról már kevésbé ő tehet, hogy a magyar válogatott csekély merítési lehetőségeiből még így is ő kerülhetett gyakran a kezdőbe, noha ezt többnyire se a taktika, se az ellenfél stílusa nem indokolta. Sanyi egy bizonyos játékrendszerben, játékstílusban érzi otthon magát, ahol képes a legtöbbre - másban, máshol nem használható, vagy csak alig. Külön pechje, hogy kb. sehol nem ezt várták tőle, vagy nem tudta azt hozni amiért igazolták.

Futó Lada 2011.10.05. 22:10:59

@IronRock: Lisztes is aktív , róla már korábban volt egy megemlékezés, Bárányos dettó ,Halmosi légióskodott egyet majd vissza a Halihoz, Ferenczi is visszajött (bár ő nem az MTK hoz tért vissza)... tehát van azért választék.. :)

IronRock 2011.10.05. 22:17:14

@Futó Lada: Jogos, valóban. De csak Halmosi volt az elmúlt időben válogatott, a többiek már rég nem. :-) És Sanyi megítélése pont a válogatottbeli szereplése miatt ennyire kétarcú. Én amúgy az NB I-et én élőben sose, csak kb. itt szoktam követni néha (a Harmadik Félidő nevű szörnyűségből egyszer láttam 10 percet, majdnem magam elé hánytam, azóta hanyagolom!), tehát a többi ilyen nagy visszatérő játékosról nemnagyon tudok semmit.

Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2011.10.06. 07:10:29

kevés olyan felemelő pillanat volt (számomra), mint mikor a 2009-es magyar-svéd félidejében a közönség egy emberként követelte sanyit a puskásban! :)

Artie 2011.10.06. 08:22:31

@Futó Lada: Ferenczi győri, tehát a visszatérés inkább ide lenne lehetséges.:D

Én még amúgy hozzá akartam szólni Kellerhez is, de nem akartam, hogy Hanta azt gondolja, kötekedni akarok; de most azért is leírom.

Számomra Keller nem marad más, mint egy alattomos, sunyi szemétláda - pont az idelinkelt megmozdulása miatt. És főleg, mert utána még birka szemekkel elmagyarázza Bay sporttársnak, hogy hát ő aztán semmit nem csinált.

Így közel 20 év távlatából pedig gratulálok a fent említett játékvezető kartársnak is, akkor sem, azóta sem tudom felfogni, hogy mi jár egy játékvezető fejében akkor, amikor egy ilyen szabálytalanságért sárga lapot ad (vö. tavalyi vb-döntő).
süti beállítások módosítása