Hétfő este, itt az idő átgondolni a hétvégi forduló eseményeit.  A tévében éppen a Broncos - Patriots meccs ismétlése. Ezek az amerikaiak...még egy kerek labdára sem futja. Nem is csoda ha a punter még egy egyeneset sem tud rúgni a labdába. Na ezért nézek én magyar bajnokit. A labda kerek és pettyesebb, a tökmag sósabb, és a les...nos a les az méteresebb. Na lássuk mi hullott az ölünkbe a hétvégén.

Pénteken rögtön a Nemzeti Halálcsillag keresett magának újabb áldozatot, és az Alderaan hiányában a Kecskemét lett kiszemelve erre a szerepre. Minthogy egyenlőre még stadion híján hajléktalan-státusban vannak, így Fehérváron tolták a derbyt, ami így akár az Endor-bolygó is lehet a történetben. ( Jó igazából csak irigy vagyok rájuk, mert patent kis stadionjuk lesz. Még arra is ügyeltek, hogy  Makovecz Imre tervei alapján készülő stadion, stílusában egyezzen a klubbházzal, ami Steindl Imre tervei szerint készült még 1885-ben. ) Lényeg ami a lényeg : Haraszti akkora gólt rúgott, hogy azt két összeragasztott Casillas sem piszkálta volna ki a ficakból, sőt, még talán Szűcs Lajos sem. Piramidálisan nagy gól volt, jelentsen ez bármit is. Antal Botondnak is csak annyi dolga maradt, hogy húzzon egy strigulát a kapufára. A második etapban egy másik felcsúti nevelés is betalált. Puskás Ferenc útját követve Gallardo is lehúzott pár évet a spanyol ligában, aminek meg is lett a haszna, legalábbis egy gólra most elég volt. A Kecso játéka nem utalt arra, hogy valaha is gólt fog rúgni még a szezonban, gondoltam is, hogy ezekből már nem lett énekes halott. De aztán mégis lett, pedig a csatár bár Berry, de nem White. Két gólt összegründolva kiénekelték a sajtot - és Barry még mindig nem White - a hazaiak szájából. 1 pont ide, 1 pont oda, és a népsportot megint óvatosan kell kinyitni.

Csak egyet kellett aludni, és máris másnap volt. Minden szempontból. Jómagam elzarándokoltam a piacig, mert az jó dolog, viszont mocskos messze van. Mire hazaértem, olyan lúdtalpam lett, hogy majdnem gágogott, kicsit meg is ijedtem, hogy innentől MTK-szurkoló leszek, de aztán nem. Ebéd után irány a füles-fotel, és jöhetett a meccs. A Honvéd odahaza fogadta a Lokit, és úgy kezdett, ahogy egy hazai meccsen kezdenie kell. Szakértő szemmel próbáltam nézni a meccset, hogy a hazai csatársorban hol lehetne az ország Sanyijának helyet találni, de igazából nem volt hiányposzt. Már majdnem szünet volt, amikor Zsidai még a hazai kapu előtt tekeredett a labdára. Egy városi legenda szerint ekkor egy Selim Bouadlára hasonlító Loki játékos rászólt, hogy "Ne dajkáld már annyit, rúgd el a fenébe, mert beáll a sor a büfénél!" Zsidai jól elrúgta, de még saját magát is meglepte vele, nemhogy a hazaiak kapusát. A második felvonásban még kétszer sikerült bemattolni a hazaiakat, míg a túloldalon Máté szánta meg Pereát, és földre vitte egy waza-ari -ért és egy büntetőért. Utóbbit a sértett személyesen pattintotta be a kapufa segítségével. Mindenképpen írjuk fel Mancini szereplését is, újabb erős 3 perccel gazdagította üstökösként ívelő pályafutását.

Kaposvárra ment az MTK. A hazaiak arra építenek, hogy ha az MLSZ-ben valaki elkiáltja magát, hogy "Hátra arc!" akkor rögtön a tabella elejére kerülnek. Addig viszont olyan stabilan utolsók, hogy csak egy irgalmatlan tavaszi menetelés mentheti meg őket a kieséstől. Volt már ilyenre példa, Pruknek mester szedte már ráncba a csapatot katasztrofális őszi produktum után, csak most nehezebb dolga lesz. A vendégek jöttek, láttak, és 2 gólt rúgtak, ebből Kanta 1 góllal és 1 gólpasszal vette ki a részét. A hazai csapat a szünetben egyeztetett, majd rövid töprengés után az egyenlítés mellett tette le a voksát. Persze volt aki a voksoláskor csak egy virágot rajzolt a papírra. ( Na kinek volt a Voksán Virág? ) Kiderült, hogy csak annyi volt a hiba, hogy aki gólt tudott volna rúgni, az mind a kispadon ült. Miután Prukner mester igazi Verebes-i mágiával cserélt, és a 3 cseréből kettő gólt rúgott, máris megvolt a döntetlen. A vezetők látják az előrelépést, a szurkolók pedig azt, hogy hiába az előrelépés, ha a szakadék felé halad a gárda. Mindegy, ez a pont is pont, lesz még Somogyban tavaszi napsütés.

Újpest, új edző. Azóta , hol megy, hol meg nem, egész érdekes sormintát ír le : győzelem, vereség,döntetlen. Most a győzelemnek kellett jönnie, azaz benne volt a levegőben hogy itt ma az Újpest fog nyerni. ( A Pápáé : vereség,döntetlen, győzelem, győzelem, tehát nekik most a vereség jött ) Mielőtt teljesen Sport1-szakértős magasságokba emelkedek, foglaljuk össze dióhéjban a történteket. Litauszki 10 perc alatt kiosztott egy gólt, és egy gólpasszot, ám mielőtt megkapná az "Újpesti Kanta" becenevet, azelőtt le kell szögezni, hogy a gólpasszt nem saját csapattársának adta. A közönség zengett-zúgott, mert baromira tetszett nekik, hogy itt 10 perc alatt ennyi gól van. A játékosoknak meg az tetszett, hogy zeng-zúg a közönség, ezért némi passzolgatás után megismételték a félidő elején látottakat, és a 28.perc környékén megint mindkét csapat rúgott egy-egy gólt. A közönség megint zengett-zúgott, és talán kicsit hangosabban is mint a meccs elején. Na ez megint tetszett a játékosoknak is, és megint akartak gólt váltani, de már nem volt annyi idő, hogy mindkét csapat sorra kerüljön, ezért most csak a hazaiak rúgtak gólt. A második félidő elején a vendégek reklamáltak, hogy az előző félidő végén 1 gól lemaradt. "Ha lemaradt, hát akkor be lesz rúgva az is" - gondolta a ravasz Stanisalvjevic , akinek olyan hosszú neve van, hogy mire kimondta Szűcs, hogy "Figyelj Stanisavljevicre", addigra már a középkezdéshez készültek a többiek. A Pápaiak megsértődtek, mert most ők jöttek volna gólt rúgni, de ez nem hatotta meg a bírót. Akkó meg nem lesz több gól - mondták a vendégek, és úgy is lett.

"Az ETO nem bajnok-csapatként játszik" - hallani egyre gyakrabban. Márpedig mivel az ETO a bajnok, ezért csak úgy tud játszani, mint a bajnokcsapat. Mert az ETO csak úgy tud játszani, mint az ETO. Most , hogy nyelvtanilag levezettük a megoldást, rögtön kiderül az is, hogy mi a hiba. Hát az, hogy az ellenfelek is úgy játszanak, mintha az ETO lenne a bajnok. Tavaly még úgy voltak vele, hogy a jó formában levő ETO-t kell megállítaniuk, és támadtak is, most viszont a bajnok ellen jó az x, és senki nem akar támadni ellenük. Anélkül meg mondjuk baromi nehéz kontrázni, és mivel a frissen igazolt támadók (Lázok, Martinez, Burgos, Rudolf) közül leginkább egyik sem játszik, így Strestik kreativitására van bízva a csatár-játék. Strestik játéka kb annyira pörgős, mint a Sátántangó első 3 órája, így aztán nem kell meglepődni ha döcög a szekér. A matyó-barca ezzel szemben szervezetten védekezett, majd 3 lehetséges helyzetéből 3 lehetséges gólt rúgott. A vendégeknél menet közben komplett csatársor lett a pályára vezényelve, de ennyi csatár az ETO-ban olyan futurisztikus fejlemény, hogy még Lipták is elfelejtett gólt lőni. A másik középhátvéd Lang lövése volt még a legközelebb a kapuhoz, ő a kapufát rúgta telibe, de ezért még segédpontokat sem kaptak.

Még délutáni esemény volt szintén egy másik zöld-fehér alakulat hazai intermezzója, amin a Hali odahaza próbálta meg lőtávolságba hozni a dobogót. Így is indult a meccse, és rögtön vezetést is szereztek a hazai szurkolók legnagyobb örömére. Ezek után a kapusoknak is lehetőséget adtak a csapatok, hogy bemutathassák szakmájuk szépségeit és egyéni fineszes megoldásaikat, amit végül Romic unt meg, és a kapuba tuszmákolta a labdát. A második félidőben az Illés Béla Labdarúgó- és Műrepülő Akadémia diákjai tartottak némi bemutatót a tanultakból, de sajnos nem a labdarúgó-részből. Előbb Radó mutatott be floppy-stílusban egy ugrást, majd Németh Márió hajtott végre egy Frontside-Backside 180 Flip-et. A mérkőzést e helyszínen tekintette ifj Horváth Károly, a szomszédos 10 emeletes panelház 3x-os nem hivatalos deszkás bajnoka, aki elismerően csettintett a mozdulatsor láttán. Erdős sporttárs viszont vagy inkább a BMX-es arcokkal lógott gyerekkorában, vagy egyszerűen csak nem ette meg a nagyhalált, és mindkét alkalommal egy-egy sárga Post-It -et adott az ifjaknak, amire 50x kellett felírni, hogy "Nem dobálom fel magam gólhelyzetben". Némethnek nem volt ceruzája, így őt elzavarta az Ápiszba. A hirtelen támadt emberfór megihlette a vendégeket, és vezetést szereztek.A hazaiak próbáltak egyenlíteni, volt már olyan a szezonban, hogy hátrányban sikerült, de ez most nem az a nap volt. A végén még Frőlich kicselezett mindenkit a bal oldalon, Rózsa is elindult eléje, mert mégiscsak ő volt a házigazda, aztán legalább köszönni illik ilyenkor. Bent középen a rövid sarokhoz érkezett Devecseri, két kézzel integetett, és ordított, hogy "Passzolj, passzolj" , de az önző Frőlich mégis inkább a saját csapattársával akart gólt rúgatni. A hosszú kapufánál szerencsére pont volt 3 pécsi játékos, akik nagy unalmukban már éppen rablóultiztak, és Koller miután már megcsinálta  a 4 ász 40-100-at, gyorsan bepasszolta az érkező bogyót. ( A csendes ultit viszont bebukta, mert Grumic elfogta piros 9-essel. Zöld volt a hajtó, ennyi öröme legalább legyen a hazaiaknak.)

Huhú, hogy repül az idő, máris a vasárnapnál tartunk. DVTK -Videoton, ami akkora rangadónak lett beharangozva, hogy még másik galaxisból is jöttek nézők. A sör még meg sem ciccent, mikor Kleinheisler góljával már vezetett a Vidi. ( Szép gól volt , szó se róla, bár én csak az ismétlésből láttam. A DVTK - Fradin ugyanígy jártam, ott is bebuktam az első gólt. Egy jó tanács a kedves olvasóknak : DVTK meccsen vagy előre ki kell nyitni a sört, vagy meg kell várni a 3. percet. Ez volt a hasznos jótanácsok rovatunk, vissza ismét a meccshez.) "Na..karaj..lemaradtam a gólról. Mindegy kimegyek ropiért" Mire visszaérek, már 1-1. (Jó tanács megint : ne meccs közben rohangáljon ki a kedves olvasó. Ha már nem a helyszínen fagyoskodik, akkor tessék rákészülni a meccsre, minden bekészít, és sör megbont a kezdő sípszó előtt! ) Szóval megy a meccs, én meg súly-gyarapítok, mert semmi érdekes, mire az Illés Akadémia egykori zászlós-hajója sutba vágta a maciját, kettőt cselezett befelé, meg egyet rúgott kifelé - mindezt ahelyett, hogy feldobta volna magát - és máris a vendégek vezetését karistolta fel az eredmény-jelzőre a hazai villanyújságíró szakember.  Rajic a félidő hátrelévő részében életben tartotta a hazai reményeket. A második nekifutás után Calatayud kapus percei következtek, neki is megadatott néhány Robinzonád lehetősége, és élt is vele. A 70. perc környékén a vendégek 1-et cseréltek, a hazaiak pedig 2-t. Ezt a kavarodást használta ki Gohér, és becsavart egy szabadrúgást a kapuba hirtelen ám de váratlanul. Itt már olyan kettő-kettő volt az állás, mint még sosem, és a csapatok ennyiben is maradtak, bár ehhez kellett Calatayud újabb trükkje (ziccerben nyomott egy F2-t és mentett.)

A forduló utolsó meccse elég emlékezetesen indult. Az első pár képkocka láttán - amikor a pályát mutatták -  3 busznyi mezőgazdasági munkás indult Tamásiból , mert azt hitték, hogy újra a mocsarat kell lecsapolni. Hát nem, az már a játéktér volt. A paksiak ellenfele a liga másik hajléktalan brigádja, a Ferencváros volt. (Komolyan nem is értem, hogy a Fradi és a Felcsút miért nem játszik kettős rangadókat a Puskás stadionban. A Fradi amúgy is ott van, a másik brigádnak meg végül is Puskás a névadója. Az a 30 szurkoló pestig is eljöhet, és ha más nem a kispestiek biztos kimennének szurkolni. Na mindegy..)  A ráúszás után rögtön Bartha volt ziccerben, de elhibázta. Volt még Diallonak egy ollózása, mert az feltétlen szükséges, de azon túl, hogy Égert eltalálta, előrébb nem volt vele a csapat. A félidő vége előtt aztán Diallo nem ollózott, hanem fejjel csúsztatott, és ez Bödének ziccer volt. A szünetben aki akart az vehetett tiszta gatyát, de ez is csak pár percig tartó állapot volt, mehetett a sárdagasztás tovább. Egy órányi játék után Gerson pillanatai következtek. A Fradi védője előbb Bartha elé fejelt egy labdát, aki köszönte és bevágta, majd Jovával hoztak össze egy páros gyakorlatot. Sikerült a két kapufa közé ívelve hazaadni, és mivel Jova nem az a kimondott Ronaldinhó, ezért egy 4-6 méterre pattant tőle a labda. Na, pont ott állt Simon a paksiaktól, aki némi csodálkozás, és egy rövid hálaadó ima után átvette a vezetést a góllövő-listán. ( Gerson amúgy sem a csapat legjobbja, de a jelek szerint nem tett neki jót, hogy a legutóbbi fordulóban közelről csodálhatta a Guzmics-Devecseri párost. Már a Hali ellen is volt pár szerelése, de akkor általában a jobb szélen Somaliától vette el a labdát. Középen se jobb. Józsi Györgyöt középhátvédnek! ) Szerencsére még meg sem száradt a sár a labdán, mikor Jenner becsavart egy szabadrúgást a kapuba, amolyan Gohér-os módon , de ennek ellenére kérem kerüljük a "Ferencvárosi Gohér" becenév átgondolatlanul gyorsan történő kiadását. Volt még némi iszapbirkózás, ami mondjuk női foci esetén valamivel látványosabb lett volna, de ma ez volt, ez jutott.

Összességében kb ez volt. most még jönne a Harmadik félidő c. produktumból néhány nagyon okos gondolat, vagy bölcselet ami elhangzott, de be kell valljam férfiasan elaludtam rajta. Na így ért véget az őszi szezon, ma esett a hó, ami teljesen váratlanul érte a tömegközlekedési cégeket, akik bár a télre felkészültek, a hóra sajnos nem számítottak. A hétvégén viszont már itt a futball-tavasz, és ha nem lepi be a hó a pályákat, akkor már rögtön láthatjuk is a Rákóczi tavaszi menetelésének első meccsét (rögtön az őszi bajnok Debrecen ellen), vagy Kovács István visszatérését a vasi katlanba. Aki pedig a DVTK - Győr meccsről megfeledkezik, ( "Nem kérte senki, hogy havazzák be a pályát!" )az bizony büntetésből legyen télapó a céges ünnepségen. Itt a vége, fuss el véle.