Távol álljon a labdabiztos stábjától egy nagyképű mi előre szóltunk attitűd, de miután megjósoltuk, hogy az MTK-Honvéd 1-2 lesz, föltettük a lecsót és lesétáltunk a legközelebbi totózóba fogadni. Kleopátra frizurás Ágikánál kétszázat tettünk a libások ellen, majd átmentünk a szemközti IBUSZ-ba és ezerhatért zsebünkbe is került a tikett. Mert hát hova is mehetnénk egy napsütéses hétfő délutánon, amikor három ütvefúróval újítják az Oktogonnál a Mekit…

Tizenhatos karika kint, jöhet a Hungária körúton lezajlott négyezer valóság egyike.

„Srácok, még kóser pálinka sincs…” méltatlankodik egy a részegséget láthatóan csak imitáló egyén, miután rádöbben, sört ezen a meccsen csak akkor ihat, ha kisétál a benzinkútra. A kezdő félmondattal tekintsük is lezártnak a minden MTK meccsel kötelezően együtt járó vallási öt percet, mégsem a tömeg média szerepét osztották ránk.

  

Pörgessük inkább végig, mennyibe fáj, ha az ember szükségleteit a vendégszektor büféjében óhajtja kielégíteni: fél liter ízesített lónyál háromnyolcvan, ásványvíz kétszáz, tökmag szintén, haszonkulcs is, de az százalékban. A sarokban halmozódó szemét látványa felbecsülhetetlen.

Még tíz perc a meccsig, de már látszódik: a régi idők (kilencvenes évek végének) fociját idéző létszám várható. A csillagok komótosan jönnek az égre, a Honvéd szurkolók pedig konstatálják: „A hülye Bede* vezeti a meccset.” Ismerek olyat, aki papírral tudja igazolni, hogy Bede nem érti a lest és az előnyszabályt, ráadásul, ha elkezd hibázni koncepciózusan tartja magát hozzá. Az első két állítást többször is igazolja majd a meccs folyamán, de ne rohanjunk előre, mert a félidőben úgyis sorba kell állnunk a wc-n, plusz átugorjuk az ötödik percet. Abraham, Bárányos, Abraham volt a labda útja, a Sötét Őrgróf lerázta őrzőit, és a tehetetlen Végh mellett satöbbi, satöbbi…

Allez Kispest – szól a nóta, az MTK-nál Garami mester meg alvás közben rákönyökölt a lassított felvétel gombra. A szurkolói szem pedig egy idő után hozzáidomul a meddő mezőnyfölényhez, és a Honvéd tábor (cirka kétezer fő) megtalálja a Blue Front-ot (egész konkrétan 112 fő). A sok trágárság között a „szabadnapos óvoda” és az „SZTK” rigmusok kifejezetten üdítően hatnak. Az MTK ultráknak egyébként maximális respekt és tisztelet. Ők a magyar futballban a bolond unokatestvérek, akiken mindenki csak röhög, de ők ezt leszarják. „Mi vagyunk a Blue Front apám, és ha húszan nyomjuk a sálazást, ahhoz sincs semmi közöd! értve?”

Sálaztak is a fiúk veszettül, amikor a félidő derekán Bori huszonötről betalált. A Hollandiába vágyakozó, de lassan az örök ígéret kategóriájába rekedt szélső, előhúzta régi fegyverét a Lusta Labdát. Tóth Iván erre az egyetlen lehetséges módon – Lusta Eldőléssel felelt, de Bori az elrúgás pillanatában lajhárt tett a labdába, ami ugyebár védhetetlen.

Garami edző a gólt láthatóan ébren ünnepelte.

Mindkét csapatot megfogta a találat, de a Honvéd továbbra is ragaszkodott a kiharcolt mezőnyfölényhez, sőt Schindler egy tőle szokatlan lökettel pozdorjává zúzta a kapufát. Ilyenkor sajnálhatjuk igazán, hogy mindjárt negyven éves, biztosan elutazott a meccsre néhány menedzser focistákról jegyzetelgetni.

A wc-n a szünetben tényleg nagy volt a sor, és a második félidő első húsz percét azzal töltöttem, hogy melyik játékost, milyen hiányossága miatt kéne lecserélni. Az idillt, egy a derült égből villámcsapásként lesújtó Abass fejes törte meg, amit hulló falevél technikával hajtott végre a Sötét őrgróf cseréje. Ezt követően már tudtam, több gól nem lesz, de a karakán Blue Front még hitt, és begyújtott egy görögtüzet, amiért három biztonsági őr kiemelte az egész szektort, a klubház mögé vezette, majd néhány perc múlva vissza.

Másra nem tudok gondolni, minthogy meg kellett ígérniük, innentől viselkednek, több pirózás nincs. Gondolom az öngyújtókat is le kellett adni. Valaki szólhatna a Bedének, hogy ő is adja le a sípot. Közös érdek lenne.