Huszti Szabolcs megint hálót zargatott a hétvégén, ráadásul tétmeccsen és mindjárt háromszor. Ebből ugyan csak kettő találat ért, mert a megismételtetett tizit kétszer varrta be kegyetlenül a címvédőnek, de ez már elegendő volt egy „Huszti elintézte a Stuttgartot” szalagcímhez a Kickerben.

Szasza feltámadóban van, szó se róla.

Nem volt az pedig olyan rég, amikor a Fradi megkönnyebbülten küldte kölcsönbe a tüsi hajú ballábast a soproni végekre, hogy eggyel kevesebb gondja legyen. Huszti pont ellentétesen reagált a száműzetésre: a bohócliga színvonalát Lothar figyelmét sem elkerülve haladta meg, ami azonnali belépőt jelentett a nemzeti csapat edzőtáborának biliárdtermébe.

A horvátok elleni kinti selejtezőn elszabadult könyök viszont már az önbizalomindex koordináta rendszert elhagyó jellegére utalt. A metzi vesszőfutás meg szinte tippmix petis bizonyossággal vélte előre jelezni, hogy a pályafutás magyaros fordulattal a ciprusi, vagy kis szerencsével a norvég topligában érhet révbe.

A hannoveri váltás azonban valószínűleg még a nyafogószérummal kezelt Zombori Sanyi bácsinkat is elégedett bajusz pedrésre ihletheti. Szasza igazi vagány lett. A recept része az újszerű hippifej-imázs, ami köszönőviszonyban nincs az őzike-a-fényszóróban benyomást adó kölyökpillantással.

A néha zselézett fej ék kicsit kevin kurányisan van megkomponálva, és úgy látszik, ez kellően figyelemelterelő a hálóőrök körében. Cimboránk ugyanis már 3 gólnál és 2 gólpassznál tart ebben a szezonban, így nem csak egy patrióta magyar hackertámadása miatt kerülhet a neve a „9. forduló játékosa” netes szavazásba - halkan jegyezzük meg, Hajnal Tamással egy időben.

 Bármennyire is dolgozik bennünk genetikailag örökölt cinizmusunk, a vérünkben nyomokban létező optimizmus-molekulák most aktivizálódni látszanak. Végre egy honfitárs, aki hulla nyugalommal rúgja a büntetőt még akkor is, ha öt perccel korábban két méterről sem találta el a kaput. Végre egy tökös magyar gyerek, akinek nem a taktikai csere viccszerepe jut osztályrészül egy nyugati maradék klubnál. Végre valakire szisztematikusan pontrúgásokat bíznak egy feltörekvő Bundesliga-csapatnál.

A dicséret akkor is dukál, ha mobilszolgáltatónk sms híreiben enyhe túlzásként gólpassznak tüntetik fel a félpályánál lemellelt labdáját, amivel aztán a hannoveri csapattárs gyalogolt a kapuig. Hadd legyünk elfogultan büszkék, hiszen annyira ritkán adatik meg ez az érzés, mint Matúz Krisztiánnak az elviselhető kategóriába gyömöszölt közvetítés.

Röviden: ne lankadj, Szasza, és könyörgünk, hisztériamentesen intézd el, hogy újra láthassunk a válogatottban. Kellesz!