Sürgősen meg kell állapítani, hogy a Málta elleni meccsek közeledtével a magyar fociközeg menetrendszerűen produkál valami szokatlant.
A tavalyi furcsaságot a válogatott csapat irányítói szállították azzal a – komoly futballban merőben szokatlan – ötlettel, hogy nem térképezték föl az ellenfelet. Nem videóztak,de még Tornyi Barnát sem tessékelték ki a szigetországba, hogy derítse föl Mifsudék gyenge pontjait. Erősségekre nyilván nem is gondoltak.
Jöttek utólag persze kényszerből kifundált magyarázkodások, de a lényeget pontosan tudta mindenki: a máltaiak pofátlan lebecsülésének minősített esete forgott fenn. Rá is faragtunk – de ez már a múlt. Azóta megújultunk.
Na, akkor mi van idén? Idén szurkolók, újságírók, fotósok kitiltása van. A válogatott felkészülését nem zavarhatja meg senki. A hotelben drabális ’szakemberek’ őrzik a fiatalurakat, sőt közös asztalnál falatoznak a szövetségi kapitánnyal, hátha valami elmebeteg kölyök pont az étkezés lazaságát kihasználva szeretne aláírást gyűjteni a Dzsudzsáktól, akinek még véletlenül meghúzódna a tollfogóizma. De az újságírók sem jobbak: biztos berekedésig faggatnák a Gera Zolit, és az beláthatatlan következményekkel járhatna. A fotósok meg ugye külön állatfajta, Diana óta a BKV-ellenőröknek is nagyobb társadalmi elismertsége van, pedig azokat még a vizitdíjnál is károsabbnak tartja a magyar. Igaziból tehát érthető, ha nem szeretnék, hogy ilyen kétes egzisztenciájú alakok sündörögjenek a Málta elleni ütközet előtti kritikus időszakban a bosszúéhes fiúk körül.
Na, de kik nem szeretnék? A sportlap szerint a csapat és szakmai vezetői nem nagyon tudják ezt a Hermetikus Burát hova tenni. S bár Urbán Flóri kálváriája óta gyanítjuk, hogy a Nemzeti Sport is ravaszkodós alakok gyülekezete, mi most elhisszük a cikkben foglaltakat. Gyors fejszámolást végezve, ezek után csak az MLSZ-t tudjuk a dolgok mögé képzelni.
Akkor viszont adódik a következő kérdés: miért? Ennyire be lennének szarva Máltától? (Azt sem csodálnánk…) Ugyanakkor eszünkbe jut az ismert fogadkozás, hogy mindent a közönségért, meg milyen jó, hogy a szurkolók és a csapat végre egymásra találtak. No, és bevillan az állandó kislányos siránkozás is, hogy itt ez a csapat, amelyik végre igazán szerethető, de a média nem fogadja a kegyeibe, meg torz képet közvetít a drukkerek felé, vagyis az unalmas szólamok.
Most akkor szeretnénk mindezt közös platformra terelni, de marhára nem megy. Logikát, ésszerűséget manapság MLSZ-vonatkozású ügyekben inkább nem kell keresni.
1986-ban is ránk tört egy ilyen bezárkózási mánia. Mexikóban. Szovjetunió volt a soros ellenfél.
Jobb nem is hánytorgatni…
