HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (47) átigazolás (24) beharangozó (272) bohócliga (357) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (36) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (53) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (48) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (140) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (109) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (227) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (166) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Spriccelő Maróti az Egy Szentélyben

2007.10.25. 01:33 zombi tibi

Magyar(os) Kupa, nyolcaddöntők
 
Most, hogy válogatottunk fúrópajzs módjára előretúrta magát a világrangsor 48. (negyvennyolcadik) pozíciójáig, elhomályosuló tekintettel vártuk a hétközi ötödik fordulót, a Magyar Kupa nevezetű társasjátékban.
 
 
És, hogy nem csak mi voltunk ezzel így, annak cáfolhatatlan bizonyítékát adták a hősök, akik ezen az örömteli órán kivándoroltak a stadionokba. Illetve hét stadionba és az ’Egy Szentélybe’. Nem tréfadolog ez, de a meccsek többségén nem érte el a kétezer darabot sem a kíváncsi szemgolyók száma, és itt leszögezzük, hogy nem küklopszok, de nem is keresztes pókok váltottak jegyet. A két kivétel egyébként: Kazincbarcika és az ’Egy Szentély’, ahol pár ezresre duzzadt a tömeg.
No, nézzük gyorsan, mi történt A Kupában, a már vázolt hamisítatlan kupahangulaton kívül persze.
 
Amit eddig csak a bohócligára érvényes axiómának hittünk, kiderült, hogy Magyarország teljes területére érvényes – osztálytól, versenykiírástól és népszavazási kezdeményezésektől függetlenül: vagyis, hogy a győri játékosok a döntetlenek után kapják a prémiumot. Ha véletlenül vezetnek, akkor vért izzadva kipukkadnak, ha meg a szívnak, akkor nyilván egyenlítenek. Csoda, ha a közönségük agybajt kap? (Győri ETO – Fehérvár 1-1)
 
Amikor győri játékosokat írtunk, az persze egy brutális csúsztatás. Hisz van Győrnek olyan csapata is, amelyikre büszkék a szurkolói: az Integrál-DAC, természetszerűleg. Pedig ugye emlékszik mindenki, amikor nyáron elcsapták az egész kompániát, edzőstül, futballistástul, gyúróstul. Az egyik szögletzászló maradhatott. (Hogy megértsük: a klubelnök mindössze egyetlen alkalmat hagyott ki korábban a Magyar Focivalóság c. tantárgy előadásai közül, pechére a legfontosabbat – Nemes Ferenc kedvencét –, mikor azt vették, hogy „Könnyebb az edzőt elküldeni, mint az egész csapatot”.) Szóval, az elnök június felé megelégelte a csapatra jellemző húgymeleg semmit, és mivel ugye, nem volt elég képzett, azt a fönti dolgot művelte. Most mindenesetre Szentes Lázár edzői ténykedése mellett, egy zsír új DAC gyakorlatilag bejutott a negyeddöntőbe a Mi Kupánkban. (Szekszárd – Integrál-DAC 0-4)
 
És, ha már az ex-Rábások tréneri sikereinél járunk, akkor a Labdabiztos virtuális lapockapaskolása megilleti Hannich Pétert is. Az eltökélt mester éppen Gyirmóton gyártja a csodát, csapata kettővel szégyenítette meg a Nyíregyháza védelmét. Azt a reteszt, amit a bohócligában mindenki sűrű körbenézéseket követően, suttogva mer csak a szájára venni, olyan durván hatékony. Eggyel lejjebb erre viszont szarnak. (Gyirmót – Nyíregyháza 2-0)
 
Putnokon hatszáz szurkoló battyogott ki a pályára, hogy megnézze, amint magára talál a bohóckategória egyik nagy múltú, ám mikro jelenű együttese, a Vasas. Tízmilliós kérdésnek földobnánk, hogy az MTK szépreményű ifjoncai mit műveltek itt előzőleg, ha gólt nem lőttek, ám kiestek. Lehetséges válaszok: (a) tökéletes védőmunkájukra összpontosítottak; (b) még mindig az évnyitó ünnepség hatása alatt álltak; (c) semmit; és (d) semmit, de azt nagyképűen. Mindenestre a leszakadt gyíkfarok életerejével vetélkedő angyalföldiek megbízható előnnyel utaztak vissza a fővárosba. Most már akár esélyesnek is mondanánk őket. A nyolcba, úgy értjük. (Putnok – Vasas 1-3)
 
A kispestiek is tovább fognak lépni, alapvetően gond nélkül, pedig ezen a mérkőzésen is rájuk tört a kötelező könnyelműségi roham, amit végül a nagyhírű olasz Aquino szépítőgólja az eredményjelző táblán is kifejezésre juttatott. Most látszik csak igazán, milyen hibát követett el Döme, amikor egy világválogatott kézlegyintésével akarta elintézni ezt a két lábon járó gólveszélyt. (Kispest – Sopron 2-1)
 
Kazincbarcikán az emberek vevők A Kupára? Mi inkább úgy sejtjük, hogy a szomszédvárak tradicionális utálata áll a komoly hétközi érdeklődés hátterében. Az igazi barcikai ilyenkor Miskolcot még akkor is pestisfészeknek érzékeli, ha civilben vérbő Edda-hívő, és álmában Pataki Attis cigánynótáira gyantázza a vonót. Sokkal érdekesebb viszont ennél, hogy a meccs súlyosságára való tekintettel – mi másért? – a játékvezető a pártossággal nem vádolható, és szimmetrikus nevet viselő Abdul Rahman Abdul volt. Aki Katarból jött, és jól kiállította Vitelkit. (Kazincbarcika – Diósgyőr 3-1)
 
A bajnok Debrecen mutatja az utat az eredményes rotálás honi vezérbikájaként. Szerencsés kupasorsolásuknak köszönhetően elég volt a tartalékokat pályára zavarni Nagyberkiben, ahol háromszázötvenen lehettek szemtanúi, ahogy a Loki átrobog (ez már tényleg beteg rossz, bocs) a Kaposvölgyén. Sidibe csak a második félidőben került föl a gyepre, így akkortól vált ívelgetősen sematikussá (mások szerint sematikusan ívelgetőssé) a vendégek játéka, de szerencsére Dzsudzsák éppen hollandiai jövőjét ütötte nyélbe, így idegileg ez most nem viselte meg. (Kaposvölgye – Debrecen 2-5)
 
Mint afféle furmányos gólösszefoglaló esetén, mi is a végére hagytuk a legnépszerűbbeket, akik az ’Egy Szentélyben’ fogadták a kaposváriakat. Kezdjük a legfontosabbal: heves vita alakult ki internetes fórumokon arról, hogy jár-e sárga lap a kaposvári mez kaposvári fejre való húzásáért, főleg, ha gólörömből kifolyólag történik. Mi biztosak vagyunk benne, hogy – nem tudjuk… (Külhoni futballmeccseken, melyek nyilván nem érnek föl a magyar nagysághoz, elvétve, ha látunk ilyenért sárgázni. De ez egyáltalán nem perdöntő.) Mindenesetre, Zahorecz jobban tette volna, ha szolidan örül a vezető góljának, mert akkor még a második félidőben is hülyét csinálhatott volna a Mátyus-Dragóner duóból. Róluk most ennyit, nem elegáns roggyant lényeket rugdalni. Inkább méltassuk egy kicsit Marótit, akit Best Body képében megérintett a gömbvillám, s azóta csillagszóróként spricceli tudása legjavát a Nagy Magyar Focitérbe. És mi nem győzünk elképedni… (Ferencváros – Kaposvár 2-2)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dzsudzsák bohóckupa

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr4206690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.