G. F. Hemingway a minap úgy fakadt ki, mint a mérges pattanás. Egy borzasztóan rossz Honvéd-Loki ligakupa meccs után, kioktatólag fegyelmezte a Nemzeti Sport pozitív kollektíváját. Mivel az NS-t sajnálni nem kell, sőt GFH-t sem kell sajnálni, az ügy pedig sekélyes volt, nem turkáltunk bele.
És milyen jól tettük!

Mert mennyivel érdekesebb, hogy vajon Hemi bácsi miképpen válik egy hét alatt focivak, hepciáskodó és sértett kiscsapat-tulajdonosból sajátjait nagy nyilvánosság előtt dörgedelmesen ostorozó, kőkemény focimecénássá. Megfejthetetlen.
 
Hemi bácsival kapcsolatban amúgy is akadnak értelmezhetetlen jelenségek – itt van mindjárt a blogja –, így azon meg sem lepődtünk, hogy mennyire hajtósnak és közönségcsalogatónak érezte a már emlegetett ligakupás lötyögést. (Aki esetleg nem látta annak, az csak magyar sajtós lehet, akinek sürgősen föl kell ébrednie álmából.) De arra mi se számítottunk, hogy ezek után pár nappal – amnéziás tüneteket produkálva – már internetes közleményben osztja a korábban széltől is óvott csapatát. Ráadásul ezúttal még igaza is van!
A kispestiek hétvégén nem csipkedték magukat, stabilan hozták a középmezőnybe fásult csapatok fantáziadús semmittevését. Általában emiatt két tényező szokott hibás lenni, de most furcsa módon sem a sajtó, sem a bíró nem került pellengérre. Annál inkább a pályán lelketlenkedők. Állítólag az epeömlést előidéző derbi után azon melegében, az öltözőben halláskárosodást okozott teszetosza játékosainak, akik közül Ivancsics ijedhetett meg a legjobban. Ő ilyenkor már becsukott szemmel várja a jól megszolgált vezetői pofont, vagy ahogy Selymeséknél mondják, a baráti taslit. (Gellért arca szombaton érintetlen maradt, bár az is lehet, hogy csak pár nap múlva robban a bomba, mikor édesanyja bebattyog a klubházba reklamálni.) Az öltözői toporzékolást fejelte meg aztán GFH a virtuális önanyázással, az internetes csapatkritikával.
 
Új szelek? Vagy csak a Tóth András-féle, 0-7-es meccsek után használható instant műsajnálkozás? Esetleg Hemi bácsi belepillantott egy BL-csatába? Teljesen lényegtelen. Mert a lényeg maga Hemingway – műfajteremtő publikációival, változatos véleményalkotási képességével és cigarettafüstre szakosodott orrsövényével.
 
És mi nagyon szurkolunk neki!