MTK, Debrecen, Győr, Újpest. Waltner Róbert. A kiesők pedig tél óta ismertek. Megkönnyeztük a bohócliga végét. Várjuk viszont az átigazolási szezont, ahol komoly játékos mozgásokkal kell számolni, elsősorban Újpesten, Kispesten, Győrben és Kaposváron. Érkezik majd a Hali és a KTE, de ez már csak az Eb után lesz érdekes.
Addig is az egész éves feszülés után, a szurkolóknak is jól jön az idegrendszer pihentetése, légzőgyakorlat, jóga, bioköles.
Debrecen—Újpest 3-1
A Loki elképesztő löketet kapott attól, hogy BL-selejtező örvén végre nem fogják hülyére pofozni mindenféle utódállamok ráspolyarcú játékosai, Belső-Ázsia kietlen vidékeiről. Szerdán a Honvédet préselték át a húsdarálón, szombaton az Újpestbe engedtek bele egy fél tárat. Avagy, a lilák annyira elfáradtak a nagy tavaszi menetelésben, hogy még Bogdanovics is duplázni tudott ellenük, miközben nem kupameccsről beszélünk. Újra kénytelenek vagyunk megemlékezni kedvenc hülyénkről, Juhárról, aki hagyományosan borzalmas védőmunkájának értékét öngóllal is tetézte a szezonban — ezúttal meg jó ütemű becsúszásával állíttatta ki saját csapattársát, bizonyos Habit. Nagy szomorúságunkra, Tomit időközben már el is tanácsolták a Megyeri útról (ahol indul a szokásos előrelátás), többek között Regedei társaságában, aki így góllal hálálta meg kirúgását. Sz. Lázárról és csilingelős bohócsipkájáról, most mi nem.
Diósgyőr—Győr 1-3
Egervári 'Higgadt' Sándoron sokat élcelődtünk, aztán tessék, mi lett belőle! Úgy tolta be a győrieket a bronzáriumba, hogy szinte egész tavasszal nélkülöznie kellett a sokáig mamuszban botorkáló, talpát álmában megrongáló Bajzátot. Sőt, Bogdanovics is visszakerült a Lokihoz. Ehhez képest az ETO szinte hullámvölgy nélkül tudta le az idei évet, zárásként megbúbolva a miskolciakat. Sokan ugyan már az UEFA-kupás indulásról álmodoznak, de mi óvatosságra intjük őket. Hátravan még az MK-döntő visszavágója, ahol a Honvéd képes lehet a meglepetésre. Ha ugyanis az első negyedórában a Lokiból kiszórják a kapust, majd a cserekapust is, plusz egy-két mezőnyjátékost, akkor reális esély nyílhat a kispestiek előtt a 8-0-s sikerre, ami tudjuk, mit érne nekik — valamint a véletlenségből pont tippmixelő debrecenieknek. De addig is Viva ETO!
Vasas—Nyíregyháza 3-1
Az előző fordulóban Révész Attila elégedetlen volt együttesével, annak ellenére, hogy háromszor rúgott bele a döglődő Honvédba. Ezúttal ők voltak azok, akiknek háromszor fizette vissza a Vasas Lippai ’Döbrögi’ Ákos vezető gólját. Ezzel kipipálta mindkét gárda a szezont, jöhet a nyár, a felhőtlen öröm. Most végre lehet menni strandra, hanyag mozdulatokkal fölkelteni utánpótláskorú kiscsajok érdeklődését, nyakszirtre urduul okosat tetováltatni, éjjelente csaprészegen bolondozni. Vagyis igazi magyar focistának lenni. Mi kívánjuk is ehhez a sok sikert, meg az ital nélkül eltöltött nehéz percekhez a kitartást.
Kaposvár—REAC 3-0
Prukner László és szimpatikus kiscsapata bombaévet zárt. Mi sem természetesebb a honi viszonyok alapján, hogy mostantól a létükért lesznek kénytelenek küzdeni. Kezdve azzal, hogy egy raklapnyi játékosnak lejár a szerződése, akiket nem tudnak megtartani — még a friss szponzor, Kométa segítségével sem. (Maróti szűrő tudományos igénnyel fölépített elképzeléséről, aláíráspénzzel és egyéb fincsiségekkel a háttérben, most még érintőlegesen sem emlékezünk meg. Mindenesetre nem fog rosszabbul élni, mint négy éve…) Oláh Lóri a meccsen duplázott, amivel 16 gólossá fejlődött a bajnokság végére, alighanem ezek voltak az utolsó, Rákóczi-mezben eltöltött percei. Híreink szerint Pruki sorsa sem kifejezetten egyértelmű, ami szintén érthető. A REAC-ban bemutatkozott egy Esterházy, kapus a lelkem és tetejébe még Mátyás is, a fél família a lelátóról figyelte. Nagybátyjai pontosan három alkalommal mormolhatták el: jó kapus, de a gólt ő sem védi…
Honvéd—Tatabánya 4-1
Azt gondolhatnánk, hogy a Honvéd számára a Lokitól kapott hetes volt a vég, de nem, mert az Borgulya vezetőedzői kinevezése. Megkérték őt, ő pedig elvállalta. Lett is ötszáz néző a záró mérkőzésen. Ez persze nem a Borgulya bűne, de mi hadd rójuk föl neki, annyiszor stuffolta az agyunkat játékosként (miként???). Abraham és Bárányos fejenként vállaltak kettőt, ezzel dicsőségessé téve a Borgulya debütálását. Remegő ajkakkal fohászkodunk, hogy Debrecenben nehogy négyet-négyet lőjenek, mert akkor az István koronát kapna a fejére, mi pedig savat innánk. Zambrano mester már nem először maradt távol csapata mérkőzésétől, amit privátim megértünk, sőt reméljük, a fizetést is fölvette a meccsnapra. Ami jár, az jár.
Siófok—Paks 1-1
A két csapat egyetlen eredményre képes egymás ellen, az 1-1-re. Ősszel három perc leforgása alatt (56-58. p.) létrehozták, ezúttal nyolc minutum (30-37. p.) kellett a nagy műhöz. Az elégedettebb szakvezető a tavaszi fordulók folyamán egész jól muzsikáló paksiak pedagógusa, Imre bá volt, akit már legutóbb fényesre nyaldostunk, ezért most egy játékosával foglalkozunk. Hanákból ömlik valamiféle sugárzás, ami a bírókat időnként a lapok és játékosok összevisszaságába hajszolja: még a Kaposvár ellen Vad II Égert állította ki helyette, ezúttal meg pont, hogy ő kapott igaztalanul sárgát Fábián sporitól, aki Horváth helyett büntette a rosszkor rossz helyen lévő Viktort.
Zalaegerszeg—Fehérvár 1-3
A fehérváriakkal is sokat baszakodtunk már, pedig tavasszal ők is igyekeztek a lehető legtöbb ellenfelüket elintézni. A csapat ereje úgy nőtt, ahogy Garancsi tulajdonos bizonyítási monomániája csökkent. Nagy Dánielre alapvetően idegesek vagyunk: elméletünk szerint neki legközelebb az új évad első fordulójában kellett volna villannia, erre most műsoron kívül lőtt egy gólt. Nem értjük… Válogatott akar lenni esetleg? Waltner a gólkirályi címmel a zsebében, nem különösebben ambicionálta az újabb találatot, Nagy Mihályt pedig sejtésünk szerint utoljára láttuk zalaegerszegi vezetőedzőként. Amit ő hozott, azt Petrovics is hozta, a szerb ráadásul még alázta is játékosait, ami mindig fontos egy alapvetően unalmas meccsektől hemzsegő bajnokságban. Visszaköveteljük őt!
MTK—Sopron 3-0
Bajnokavatás a Hungária körúton, bajnokcsapat és Sopron nélkül.
