Ki tudja, hányadszor dobják be a köztudatba, hogy lesz egy civilizált központi stadionja az országnak. Az új a mutatványban, hogy a leánykori nevén Népstadion ellenében, helyett és kiváltására szolgálna a Magyar Nemzeti Labdarúgó Arénára előkeresztelt építmény. Közvéleményt formálunk, és össznépi agymenésre invitálunk: kell-e ez nekünk? Szavazni, szavazni, szavazni!
Elöljáróban szeretnénk hálánkat kifejezni kedves kommentezőnknek, cikoriának, akitől az illusztrációul (az ő megelőlegezett hozzájárulásával) használt kép származik. Mint írta, ez az ő saját Eb-pályázatának anyaga volt még anno.
Amit cikoria önszorgalomból végzett el, ugyanúgy egy meg nem valósult álomról szól, mint a sok tízmillióért megrendelt látványtervek és hatástanulmányok. A lényeg, hogy nem vagyunk beljebb nemzeti stadion ügyben három elbukott Eb-pályázat, húsz év tribün vaskapcsozás és egy darab átkeresztelés után sem.
Képtelenség számon tartani, hány rehabilitációs terv forgott közkézen és -szájon a Puskás Stadion kapcsán. A vége mindig csak az lett, hogy az éppen soros monstre eseményhez, legyen az lehúzós focigála vagy koncert, beszerezték az egyszer használatos statikai engedélyeket. A karéj tragikomédiája közben odáig fajult, hogy a George Michealen rászóltak a táncolókra, hogy ne nagyon rázzák, mert a pluszterhelésre az engedély nem terjed ki.
A megoldást joggal várhattuk eddig az államtól. A kormányciklusok egyetlen közös nevezőt tudtak felmutatni: egy hatalmas nullát. Erre hivatkozva lép most a tettek mezejére a Kisteleki kommandó a Magyar Nemzeti Labdarúgó Aréna koncepciójával: 2010-re, 11,5 milliárdból - a Puskás helyett.
Az egyik Eb-jelentkezés anyagában ütötte meg először a szemünket, hogy a Fehér úton lenne egy ilyen stadion. Akkor sem értettük. Arra hivatkoznak, hogy egy Puskás-felújítás 50 milliárd lenne, és soha nem térülne meg, míg a vadiúj Fehér úti ötödannyiból igen.
Politikailag semlegesen jelentjük ki: költöttek el már 50 milliárdot soha meg nem térülő dolgokra, ráadásul értelmetlenül. Itt azonban a Puskás Stadion szimbolikus jellegéről van szó. Nem lehet csak úgy új helyszínt kijelölni egy nemzeti stadionnak, amikor ab ovo a Puskás az. Pont.
Ez olyan, mintha Angliában a Wembley helyett kezdtek volna építeni valamit, csak azért, mert az elavult. Angol mércével persze egy idő után el is avult, erre rájöttek, és mindannyiszor fel is újították az utolsó négyzetcentiig. Eszükbe sem jutott volna a hely szellemének fontosságát megkérdőjelezni a Wembley ebek harmincadjára juttatásával.
Nekik persze nincs egy Kistelekijük. Akinek viszont lehet, hogy van egy kivitelező ismerőse, aki akár stadionban is utazik. Már csak az birizgálja a csőrünket, honnan került elő ilyen hamar az a 11,5 milliárd a sublótból?
