Kezdődik a téli nyugalom. A Debrecen aludhat a legnyugodtabban. Bravúrt kiáltanánk, ha a szónak lenni bármilyen jelentősége egy olyan csapat esetében, aki évek óta nyer. Pozitívan kell értékelni, hogy a 4. Haladás és a 14. Paks között mindössze hat pont van. A REAC feltámadt, pontot szerzett a Siófok, szárnyal a ZTE. Szkeptikusan üldögélünk.
Bohócliga, 15. forduló, az utolsó nekiveselkedés.

Paks-DVSC 0-2
A Debrecen személyében köszönthetjük az őszi bohóckirályt. Teljesítményük meggyőzőbb már csak akkor lehetett volna, ha a múlt héten nem kapnak ki a Sisa-mágiától megrészegült diósgyőri fiúktól. Egyébként ők lőtték a legtöbb gólt, egyedüliként két gól feletti az átlaguk, csak a Szombathelyt mattolták náluk kevesebbszer. Az álmoskönyv szerint, ha sokat lősz, és keveset kapsz, az a szezon végén mindig kifizetődik. Fájna, ha ötből négyet nyernének, de az kicsit enyhit a zavarunkon, hogy legalább már Sándor Tamást csak ritkán kell elviselni. Meg a Kerekes Zsombit is.

Győr—Siófok 0-0
Győrben ismét elfogytak a nézők, ami Tarsoly Csaba számára felettébb kellemetlen tapasztalás lehet. Főleg, hogy az ETO Park tervezése idején aligha 1600 kínlódó szimpatizánssal kalkuláltak a befektetők. Ami ebben az egészben mégis a legszebb, hogy tulajdonképpen kiesési rangadót láthattak a szerencsétlen kilátogatók, s ha Egerváriék ilyen tempóban fejlődnek visszafelé, akkor jövőre Győr büszkélkedhet majd a legmodernebb stadionnal − az NB II-ben. A Siófok, miután biztonságos távolba tanácsolta Dömét, azonnal megtanult küzdeni, harcolni, sőt talán még futni is. Focizni nyilván nem, de mi nem vagyunk telhetetlenek. A kapuban Milinte remekelt, a hátvédsor rombolt, mint az Auróra, elöl meg Ndjodo nem fejelt senkit orrba. Össze is jött a nulla nulla.

Diósgyőr—Kecskemét 1-0
Ha egy csapat, gyalázatos meccsek sorozata után, az új edzővel elkezdi verni a bohócliga élmezőnyéhez tartozó gárdákat, akkor előzőleg nyilvánvalóan edzőbuktatás szerepelt a programban. Persze Sisa, az Sisa, de azért Sebők Vilivel a csapatban minden tréner jól teszi, ha néha a háta mögé is pillant. Egyelőre a DVTK azonban olyan jól hajrázott, hogy még az UEFA-kupás Győrt is megelőzte az ősz végére, nem is csoda, ha a mester nyilatkozatában szinte megrészegült: „az itt-ott parázsló tűz már lobog, bízom benne, hogy a tél nem lesz túl hideg.” Arany János pro licencet szerzett…

Vasas—Nyíregyháza 1-1
Odrobéna Péter az egyik legsemmitmondóbb játékos a magyar mezőnyben, pedig azért van ebből a fajtából pár tucat. A Vasasnak jó időbe beletelt, mire ezt az egyszerű tényt fölfedezte, aztán Odrobéna Kazincbarcikán sem váltotta meg a magyar futballvilágot. Hogy a Szpari mi a bánatot talált benne, amiért leigazolta, azt Révész Attilán kívül valószínűleg senki se tudta. Egészen szombat estig. O.P. azért kellett, hogy a 89. percben sajátos mozgáskultúráját hasznosítva kiegyenlítsen a győzelmükben biztos, eltespedő angyalföldiek ellen. Most már csak az a kérdés maradt, hogy Nyíregyházán mennyi pénz maradt. Mert ugye pontprémium, meg ilyenek…

MTK—REAC 0-2
Hihetetlen, de igaz: Rákospalotán is edzőbuktatás történt. Az egyébként sejthető koreográfia természetesen akkor vált egyértelművé, amikor Erős Karcsiék simán elverték az MTK-t a Hungária körúton. Persze-persze, ez az MTK már nyomokban sem tartalmaz semmit abból a csapatból, amelyik tavasszal bajnok lett, meg hát Hrepka önmagában emberhátrányt jelent. Összességében elég szomorú 120 éves évfordulóval ajándékozta meg híveit a kék-fehér csapat, amire még a sérültek garmadája sem biztos, hogy elegendő magyarázat. Mindössze egyetlen dolog volt, ami a várakozásaink szerint alakult, ez pedig a nézőcsúcs elmaradása.

Honvéd-Kaposvár 2-1
A magyar bajnokság használható látlelete volt a mérkőzés. A Kaposvárral újabb csoda végrehajtásán munkálkodó Prukner mester játékosai kevésbé gondolják komolyan ezt az egészet és a Honvéd meccsre már dekoncentráltsággal készültek. Értsd: a három hónapos szünetre, ők rátettek még egy hetet. Teljesítményük a szombati mérkőzés 36. és 38. perce között csúcsosodott ki, amikor Hercegfalvi feltehetően lesről, majd Diego elemi erővel, az ügyetlenebbik lábbal talált be. Hogy nem szaladtak bele nagyobb verésbe, az egyértelműen a Honvéd tehetetlenségének köszönhető.

ZTE-Haladás 3-2
Amikor a bohócligás fiúk nem veszik ki egy héttel előbb a szabit, ráadásul már túl vannak egy edzőbuktatáson, akkor futballmecset is láthatunk. Nyolc ezer néző, kellemetlen hideg, robbantó Zalaegerszeg, egyenlítő Haladás, majd a végén bombagóllal Supka mestert kétségek közé taszító középpályás. Vajon az én edzősködésem alatt miért nem jöttek a gólok? A hidegről és a téli szünetről még egy szót. Reméljük, valamelyik sportmagiszter szájából elhangzik majd a következő időszakban, hogy összességben a szurkolóknak is jó a szünet, mert legalább nem fáznak a lelátón.

Fehérvár-Újpest 0-0
A pénzügyi válság első osztályú lehetőséget biztosított a magyar futballnak, hogy magyarázhassa miért nem fog fejlődni az elkövetkező két évben. Mezey doktor, fehérvári sportvezető szerint valószínűleg el kell adni a legjobbakat a télen, hogy biztosíthassák a feltételeket. Aztán nehogy a visszájára forduljon ez az ördögik kör, és javuljon a labdarúgásunk attól, hogy a legjobbak a vélelmezett ár alatt kerülnek külföldre. Az újpesti egy érdekes állatfaj. Utoljára a második fordulóban szenvedtek vereséget a lilák, a szurkolók mégis elégedetlenek. Lehet az a baj, hogy az utolsó hét meccsből öt döntetlen lett.