Itt a tél, de ezek a nyomorult firkászok csak jönnek a hülyébbnél hülyébb kérdéseikkel. Plusz válság is van: egyfelől világgazdasági, másfelől győri. Globális és lokális egyszerre – mi ez, ha nem maga a nyolcadik csapás? Klement Tibor remélhetőleg valami ilyesféle álmot látott, mielőtt válaszolt volna a nemzeti sportos kérdésre, miszerint „Lesznek-e anyagi gondjai csapatának a téli szünetben?” Mert, ha álmából fölriadva mond furcsákat, azzal nekünk semmi bajunk, velünk is elő-előfordul, különösen, ha lefekvés előtt sűrűn emelgettük a rumos poharat.
„Nem tartozunk a játékosoknak, de azért változások várhatók a télen a keretben. A nemzetközi gazdasági válság annyiban éreztette hatását, hogy gyengébb teljesítményt nyújtottak a labdarúgók. A két dolog együttesen arra ösztönöz, hogy változtassunk a tavaszi idényre.” Ó, dicső Klement ügyvezető, mely nyelv merne versenyezni véled? Szemantika meg a hátsó sufniban, mi?
Hát, igen, a kekec szemlélő elsőre azt gondolná, hogy Tibor urunk csak a szokásos sódert önti az olvasóra, ismétel, közhelyeskedik, leszar mindent. Pedig dehogy! A hárommondatos hitvallásban Klement a magyar irodalom legnagyobbjait is megszégyenítő módon tereli keretes szerkezetbe magvas gondolatait. A financiális részleg oké, tartozást közel s távol nem találni, bár a gazdasági válság már betette büdös csülkét az ajtórésbe, nem árt vigyázni, a tél beálltával változásokra van szükség a játékosállomány tekintetében. Kábé ezt jelenti az ügyvezető első és harmadik mondata labdabiztosi modorossággal átfogalmazva.
No, de ott van az a középső mondat is, amelyre néhány dolgot bizonyára lehet mondani, de azt semmiképp, hogy magától értetődő. A legszabadabban értelmezett szillogizmus sem biztos, hogy megállná itt a helyét, ám, ha igen, az valahogy így festene. A csúnya gazdasági válság szünetmentesen sanyargatja a győri labdazsonglőröket; a labdaterelők ettől a bénító tudattól minősíthetetlen teljesítménnyel rukkoltak ki az ősszel. Vagyis – és itt most következik egy burkolt előfeltevés – a győri nagyságok a labdarúgáson kívül érdekeltek még az értéktőzsdén, az ingatlanbizniszben, a biztosító társaságosdiban, továbbá Bank Istvánra is áll a 'nomen est omen', így nem csoda, ha a válsággal szennyezett levegőt belélegezve az őszi játékos rangsor alsó fertályán végzett. (Más nem lehet, hisz Klement pár szóval korábban világosan jelezte, hogy a focisták rendben megkapják a fizut, meg nyilván azt a csekélyke prémiumot, ami egy ilyen idény után még egyáltalán jár nekik.)
Vagyis valahol érthető az ügyvezető zavartsága. Hiszen, ha Tokody egy-egy mérkőzés szünetében real-time tőzsdehíreket nyomozott, már az is kész szerencse, ha a pályára visszakocogva nem a saját kapuját bombázta szét életerősen. Sőt, minden bizonnyal Bajzátnál is döntő jelentőségű lehetett némely idegenbeli föllépés alkalmával, hogy éppen shortol vagy longol, és akkor arról még nem is szóltunk, hogy mi történt vajon Stark Peti devizahitelével, és lesz-e gond a jelzáloggal. A légiósok meg miben kérjék a járandóságukat, ugye? Nem is olyan rég még bikaerős volt a forint, mostanra viszont kedvezőbbnek látszik az euró… Szóval tombol az átkozott válság, és nem áll meg az ETO Park kapui előtt.
Egervári Sándor nincs tehát irigylésre méltó helyzetben a stoplisban szaladgáló tőzsdecápáival, és ahogy a gazdasági guruk jóslatait olvasgatjuk, úgy tűnik nem árt, ha az ősz mester sebtében előfizet a Napi Gazdaságra. Jól jöhet még az a csapathirdetés előtt.
