Minden idők egyik leggyengébb magyar bajnokiját játszották péntek este a Bozsik-stadionban, a sportlap becslése szerint mintegy 1500 vérbeli lúzer szeme láttára. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy bebizonyítsuk: van élet az agyhalál állapotában is.

18:55: Érkezés a stadionba, büfé felkeresése, első sör megvásárlása, megfelelő hely elfoglalása a korlát mellett.

19:00: A kezdősípszó. A mintegy ötpercnyi tétlenség alatt az első sör pohara még inkább félig tele van. Egy játékos kiválasztása találomra, majd felkészülés az egész mérkőzésen át tartó hangos és artikulálatlan bekiabálásokon keresztüli átkozására. (Esettanulmányunkban legyen Bajzát Péter az alany).

19:01: A pohár máris inkább félig üres.

19:08: Az első percek tingli-tangli futballja, valamint az ismerősökkel való lepacsizás alatt az első sör elfogyott. Fürkésző szemünket a büfére vetjük: a későn érkezők kirendelték-e már a magukét, vagy még sorba kell állnunk?

19:09: Szerencsénk volt, így egy percen belül kezünkben a második sör, visszafoglalhatjuk kényelmes állóhelyünket a félpálya magasságában.

19:14: Vajon mit adhatnak ma a Corvinban? - tesszük fel magunknak a cseppnyit sem költői kérdést.

19:22: Kicsit már unjuk magunkat, dobjuk fel a kedvünket és szóljunk be valami vaskosat Bajzátnak. Péter ugyan nem érdemelte ki tettével dühünket, de neki legalább tartalmas elfoglaltsága van, mi viszont őt nézzük és szenvedünk.

19:30: Mosdó. Két sör mindenkinek megfekszi a hólyagját, így nekünk is. Útközben összefutunk Egervári Sándorral és Sándor Istvánnal a kanyarban, majd az egész toalett-tevékenységünk alatt azon merengünk: Ilyen hamar kitelt volna Sisa-(mester)tréner ideje?

19:32: Szerencsére nem maradtunk le semmiről.

19:33: Fekszik a győriek kapusa, áll a játék. (Magunkban megjegyezzük, hogy most kellett volna elmenni az illemhelyre, akkor még annyiról sem maradtunk volna le, mint egyébként.) Szurkolói körökben előkerül azon gondolat, hogy épp az a csapat kéri a videóelemzés intézményét a szövetségtől, ahol a csatársor Bajzát Péterrel kezdődik? Mondjunk erre is hangosan valami trágárt. Jogos a taps a többi néző részéről.

19:41: Erősen monitorozzuk a büfét, hogy a legmegfelelőbb pillanatban járulhassunk az oltár (itt: sörcsap) elé. Még pont elkerülve a félidei rohamot, de egy pillanatot sem kihagyva a mérkőzésből.

19:42: Eljött a pillanat, kikérjük a harmadik sört.

19:45: Vége az első félidőnek. Lelkünkben mérhetetlen düh és a végtelen kiszolgáltatottság érzete motoszkál, tudjuk, tehetetlenek vagyunk, ez tényleg ennyi. Kortyoljunk egy öblöset és hagyjuk ahogy a legálisan mért alkohol átjárja belső szerveinket. Miközben ezt a jóleső érzést interorizáljuk (lat: magunkévá tesszük) jusson eszünkbe, hogy nemzetközi meccsen nem lehet sört csapolni, így ott teljes tudatunkkal állunk ki a csapat mellett. (Szerencsére ez a veszély nem fenyeget - nyugodjunk meg.)

20:00: Tévés meccs, pontosan kezdenek. Herceg miért nem játszik? Mit akarunk ezzel a Dobossal? Ki a győriek tízenötöse? Mindegy, fókuszáljunk, mert erősen fogy a harmadik sör és a későn ébredők még sorban állnak. Takarékosnak kell lennünk. (Ez mindenkinek fájni fog - jut eszünkbe Bajnai Gordon intelme, akiről pontosan tudjuk, hogy valahol a BLASZ-ban kapuskodik, pedig alacsonyabb mint a Molnár Levi volt.)

20:03: Itt az alkalom, sipirc a büfébe. Negyedik sör. Alakul az este.

20:12: Néhány erőteljes korty után tetszeni kezd a mérkőzés. Vajon miért van két játékosnak összesen négy árnyéka? A Filó egyedül is elég szar, miért vannak akkor ketten? Vagy csak ugyanaz a számuk? A bírónak ez miért nem tűnik fel?

20:21: He-he, a Csábi Jocó elment melegíteni. Ja, nem, csak a cserékhez fut. Ki jön be? Fa-ze-kas. Az meg ki? Valaki az ifiből - mondja a mindig mindent tudó sorstárs rögtön mellettünk, egy könyöknyi távolságból. (Ezt meg honnan tudja, ennek nincs élete, hogy minden edzésen kint van? Vagy netán ő a büszke apuka?)

20:24: Elfogyott a negyedik is, vegyük magunkhoz az ötödik sört. Nem is rossz ez a meccs.

20:26: Hideg ez a korlát, vagy csak nagyon kell megint pisilni? Empirikusan megközelítve a kérdést leteszteljük az elméletünk: ha elmegyünk a mosdóba és utána is hideg lesz, akkor fázunk.

20:28: Az idő kellemes, mint az megállapítjuk és a helyünket sem foglalta el senki amíg távol voltunk. A sört megtámasztjuk a szemetes tetején és rágyújtunk (szerencsére erős dohányosok vagyunk, így bírjuk a hirtelen jött izgalmakat).

20:34: Mér' állítod ki? - üvöltjük és jókedvünkben nem vagyunk hajlandóak különbséget tenni az ártatlan becsúszás és a kettős sípcsonttörésre irányuló kísérlet között. Hiába, a szurkoló elfogult.

20:39: Nagyon fogy az ötödik sör és a büfé is bezárt már, kezdünk gondban lenni, van még hátra hat perc, meg a hosszabbítás.

20:41: Ahogy száll ki (vagy fel) a fejünkből (vagy -be) az alkohol, úgy jut eszünkbe, hogy: rúgtunk mi egyáltalán ma kapura? Féktelen dühünkben a játékosok közösségének szegezzük a kérdést egy jól sikerült beordítás formájában. Válasz nincs a pályáról, de társaink megnyugtatnak: nem.

20:45: Vége. Magunkban megállapítjuk, hogy ha alibiztek volna a srácok a pályán, akkor is jobb meccset látunk. Könnybe lábad a szemünk, mikor felsejlik előttünk az utolsó kispesti tízes képe - Dubecz Janié. (A mezt örök ideig hordhatta volna, ha nem vonultatják róla vissza. Egyre inkább hisszük, hogy ez nem az irányába szánt kritika sajátos megnyilvánulása volt.)

20:52: Kilépünk a stadionból és imbolygó léptekkel indulunk a vasúti sínek mentén leellenőrizni a váltók állását, valamint könnyíteni magunkon egyet. Közben magunknak is hazudva mondogatjuk: ide sem jövök többet.

(Két hét múlva: Már öt perccel a kezdés előtt ott állunk a pultnál: Kezitcsókolom, egy sör lesz!)