Folytatjuk és egyúttal be is fejezzük focimenekültjeink májusi tevékenységének méltatását. A legmagasabban jegyzett bajnokságokat kiveséző első rész után most az európai középmezőny és – ritka kivételként – az alsóház egy része kerül terítékre. Ezekben az országokban a topligákhoz képest több ünnepelni való akadt: bár a bajnoki címet szűkmarkúan mérték trubadúrjaink, a kupagyőzelem lehetőségére úgy indultak be az érintett csapatok, mint a szenzoraival a kapusról kipattanó tizenegyest érzékelő Durica. Alig győztük kapkodni fejünket a ránk zúduló kupazáporban, mely után nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy ez a trófea nem csak a magyar főváros XIX. kerületében számít kedvelt csemegének. Dícsérni így is csak szőrmentén merünk, mert tudjuk, hogy kedvenceink az első jó szó után hajlamosak sit back and relax üzemmódba kapcsolni. Videó mutogatás, hónap magyarja választás.
Ausztria:
Az összeállítást nem csak az alfabetikus felsorolás miatt indokolt sógorékkal kezdeni, hanem azért is, mert ez volt szinte az egyetlen külföldi bajnokság, ahol a magyar érdekeltségű csapatok bajnoki címmel kapcsolatos reményei nem tűntek el az év folyamán a protonfelhőben. Emiatt jár a gratuláció a csapatától azóta távozó Bodnár Bocinak, aki a Red Bull Salzburggal ért révbe. Boci május hónapban nehezen magyarázható vonzódást érzett a színes kártyák iránt, így sárga és piros cédula egyaránt került a bajnoki arany mellé a gyűjteménybe.
Bajnoki bronzérem és osztrák kupagyőzelem lett a jutalma az Austria Wiennek és Sáfár Szabinak. Kapusfenoménunk négy mérkőzésen kapott lehetőséget, a kupadöntő nem volt ezek között.
A hatodik helyen kötött ki az Austria Kärnten, amelyben Pusztai Olivér május hónapban folyamatos játéklehetőség mellett két szépítő gól bevarrásával jeleskedett.
Belgium:
Az Anderlecht szurkolói túl korán hitték el, hogy a bab is hús, mivel a pontegyenlőség miatt megrendezett bajnoki döntőben a Standard Liége csapata követelte ki magának a mesterszakácsi szerepkört. A brüsszelieknél rendszeresen pályára lépő Juhász Rolit a vesztes döntő után az sem dobta fel, hogy az iránta érdeklődő csapatok listáján lassanként több név van, mint anno Sissi császárné táncrendjén.
Több sikerrel járt a Genk, amely a bajnoki 8. helyet kupagyőzelemmel párosította. A bajnokságban csereként sem sűrűn játszó Tőzsér Daninak a kupadöntőn történt becserélését az ellenfél különös kegyetlenséggel történő megalázásának minősítjük. A kupadöntőről (eltiltás miatt) hiányzó, viszont a bajnokságban több mérkőzést is végigjátszó Tóth Bazsi elsősorban az össznépi sárgalap-gyűjtögető játékban szerzett múlhatatlan érdemeket. Videó a kupadöntőről.
Hollandia:
A PSV Eindhoven nem óhajtotta a bajnoki címért folyó harccal őrölni a szurkolók idegeit, ezért már az idény első felében jócskán lemaradt az élcsoporttól. Az edzőváltás utáni, már-már tét nélküli játszadozás végül a 4. helyen fejeződött be. A májusra maradt két fordulóból csak a másodikban engedték pályára Dzsudzsák Bazsit, aki frenetikus évbúcsúztatóval állt elő. Hősünk gólpassza az első találat előtt a katarzis élményét nyújtotta számunkra, mivel általában jobban félti saját csapattársaitól a labdát, mint Kelemen Annácska az ölebét. Dzsudzsi gólja után kezdett helyrebillenni a lelkivilágunk, aztán a második gólpassznál megint lementünk alfába. Sporttörténelmi pillanatok videón.
A 8. helyen végezve a playoffban mérkőzhetett az Európai Ligás indulás jogáért a NAC Breda. A hónap folyamán jellemzően csereként bevetett Fehér Csabi a Groningen elleni párbaj visszavágóján újfent a kispadról beszállva, profi kenusokat idézve rúgta be a bredai hajót a nemzetközi kupa feliratú célvonalon. Ez is videót ért.
A középmezőnyben végzett az NEC Nijmegen (11. hely), kicsit lejjebb a Sparta Rotterdam (13. pozíció). Babos Gabi mindkét mérkőzést egy-egy kapott góllal zárta, Vermes Krisztián az Ajax elleni 4-0-ás mészárláson való becserélés emlékével térhetett haza a kölcsönadásból.
Osztályozóra kényszerült a 16. helyen végző Roda. Bodor Boldi a bentmaradásért vívott stratégiában a titkos adu fedőnév alatt szerepelt, így a májusi bajnokikon nem került bevetésre. Az osztályozón bemutatott hőstetteket rovatunk júniusi kiadásában énekeljük meg.
Norvégia:
A kortárs magyar labdarúgás birodalmi lépegetője, Kovács Péter jelenleg az Odd Grenland csapatában igyekszik elérni a művészi kiteljesedést. A csapatba alapemberként beépülve májusban két, gólnak álcázott freskóval és egy gólpassz formát öltő stukkóval gazdagította az egyetemes futballművészetet. A csapat az 5. helyről várja a júniusi folytatást. A Brenn Bergen ellen bemutatott 1+1 kombóról videóban emlékezünk meg.
Oroszország:
A május végén a 6. helyen tanyázó Zenitnél Huszti Szabi egyelőre a kezdőcsapatba kerülés stációjában jár. A májusi három bevetés alapján némi jóindulattal is csak annyit tudunk megállapítani, hogy még vajúdnak a hegyek. Hiszünk abban, hogy lesz ez még jobb is. Vagy nem?
Tizenkettedik helyen fordult a június hónapba a Tomszk. Németh Norbi sérüléséből felépülve akcióba lendült és miután az első adandó alkalommal csak a 90. percben volt őt hajlandó a pályára vezényelni a tréner, kezébe vette a sorsát. Nem tudjuk, hogy Norbi fényesre csiszolt egója vagy túlméretezett szaglószerve rémisztette meg ennyire Nepomnyascsij mestert, netalán egy üveg Ararat konyak cserélt gazdát egy kacsintás kíséretében, mindenesetre titánunk rövid úton kicsikarta a kezdőcsapatba állításról szóló ígéretet, amely a Dinamo Moszkva elleni 3-2-es vereség alkalmából realizálódott is. Bizodalmunk Norbiban van, egy olyan városban, ahol utcát neveztek el Kun Béláról, ott még neki is bejöhet az élet.
A kiesőzóna fölött imbolyogva, a 14. helyen található az Amkar Perm. Gaál Miki makacs sérülése miatt az idény eddig eltelt részében csak kívülről szemlélhette meg az oldalvonalat.
Skócia:
Bronzérmet ünnepelhetett a Hearts szurkolótábora. A hazánkban a Sopron-FTC kupadöntő óta számos urban legend főszereplőjének számító László Csaba által menedzselt brigádban Balogh Janit májusban sérülés akadályozta a kapufák között leírható röppályák gyakorlati bemutatásában.
Hatodik helyre futott be a Hibernian. Kis Heni, született Rósa Dénes május hónapban lassan, de biztosan szorult ki a csapatból. Esetleges hazatérésével kapcsolatosan a Loch Ness-i szörny még nem adott ki sajtókommünikét. Ifjú kolosszusunk, Gróf Dávid a szezon során egy kupameccs és egy ittas vezetés erejéig öregbítette hírünket a nagyvilágban, melyért a klubvezetés egy szépen kivitelezett szerződésbontással fejezte ki háláját.
Svájc:
Vanczák Vili Sionból a biztos bentmaradást érő 8. hely mellett kupagyőzelemmel és a záró fordulóban szerzett góllal cirógatta megkérgesedett szívünket. Értékeljük Vili hozzánk való jóságát és arra kérjük, a válogatott mezében se titkolja svájci bankokat megszégyenítő diszkrécióval a benne – remélhetőleg – szunnyadó tehetséget. Az idény nagy diadala alant.
További, sikerrel megvívott keresztes hadjáratok:
Ukrajnában bajnoki címet ünnepelhetett a Dinamo Kijev. Üröm az örömben, hogy az idei évet masszívan a B-csapatnál végigszerencsétlenkedő Farkas Balázsnak nagyjából akkora esélye van a nagycsapat közelébe kerülni, mint egy nyugalmazott csernobili atomfizikusnak.
A „Várhidi-leány esete Sándor Györggyel” c. Mikszáth-utánérzés férfi főszereplője Bulgáriából jelentkezett be, kezében a helyi kupával. Információink szerint sem a nemzet Gyurijának, sem a Vihren Szandanszki csapatával kieső Fehér Zoltánnak és Lukács Tihamérnak a teljesítménye nem érte el a szozopoli kemping portásának ingerküszöbét.
Cipruson is avattunk kupagyőztest, az APOP hálóját gladiátorként őrző Bardi Gabi személyében. Az ősszel a Bajnokok Ligája csoportkörében is felbukkant Anorthoszisz - Nagy Zolival a fedélzeten - ezúttal egy bronzéremre volt jó a bajnokságban.
Meglepve tapasztaljuk, hogy a portyázó magyar hordák lassacskán leigázzák Feröert. Ezt a fotót eredetileg a Mit látunk a képen? rovatban szándékoztunk indítani, de rájöttünk, hogy a BVSC és a REAC szurkolók pillanatok alatt felismernék a lokálmatadort. Potemkin Karcsinál a tavalyi év még az akklimatizálódás jegyében zajlott, idén viszont elszabadult hajóágyúkat megszégyenítő módon kezdett tüzelni minden, gólvonalnak látszó objektumra. A ledöntött tengeri fúrótornyokat és a labdával fejbe talált fókákat még számolják, így maradjunk a tényeknél: az NSÍ Runavík terminátora 10 mérkőzés után 10 gólnál járva toronymagasan vezeti a góllövőlistát, május hónapban négy dugóval örvendeztetve meg a bennszülötteket. Jutott a potemkini sortűzből a Víkingur csapatának is, ahol Turi Géza és Bükszegi Zoli hirdetik az igét. Egy mondattal emlékezzünk meg Sinkó Balázsról, aki idehaza csont nélkül kiesett a Váccal az élvonalból, kint viszont győztes gólt jegyzett a rettegett ÍF Fuglafjördur színeiben. Megnyugvással tölt el bennünket, hogy levitézlett harcosaink hihetetlen karriert futhatnak be a bivalyerős feröeri bajnokságban. Videónkat /Karesz gólja 1:05-nél/ erős idegzetű olvasóknak ajánljuk, illetve azoknak, akik szeretnének látni egy, a nézőszám tekintetében a bohócligával erős korrelációt mutató európai pontvadászatot.
Összeállításunk végén – a rovat hagyományainak megfelelően – díjazunk. Az egész hónapos teljesítményt figyelembe véve a hónap magyarja választás bronzérmét Hajnal Tamás, az ezüstöt Kovács Péter kapja. A hónap magyarjának Vanczák Vilmost tesszük meg, egyrészt, mert góllal és kupagyőzelemmel is büszkélkedhet, másrészt, hogy némi megelőlegezett bizalommal segítsük őt a címeres mezben való kibontakozásban.
Különdíjakat is adunk. A Szélesinek már kiutalt ajándék után Dzsudzsák Balázsnak két gólpasszáért a „Csapatjáték lelke” feliratú oklevelet postázzuk. Koman Vologya két góljáért – ukrán nemzettudatának figyelembe vétele okán – egy fotót kap az odesszai repülőtéren személyszállításra használt tákolmányról, mellyel jelen sorok szerzőjének volt szerencséje százötven métert zötykölődni a terminál és a repülőgép között, anno 2006-ban. Potemkin Károly kivételes gólérzékenységét egy kardszárnyú delfin formájú piercinggel honoráljuk.
