HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Ellenfélnéző: KF Tirana

2010.06.22. 10:15 Black Lotus

Miközben a világ futballszerető közvéleménye a Dél-afrikai világbajnokságon legelteti tekintetét és próbál eligazodni a francia anyázások és a portugál gólzápor útvesztőjében, itthon is életjelek kezdenek szivárogni a pályák környékéről. Hétfőn Nyonban megtartották a nemzetközi kupák 2010/11-es idényének első sorsolását, ahol (a magyarfutball egyre növekvő reputációjának eklatáns példájaként) mind a négy magyar induló érdekelt volt, közülük három nem kiemeltként. Az elmúlt években divatossá vált kazah és svéd túrákat egyelőre nélkülözni kényszerülünk (a Győrnek még büntethet a sztyeppeproject, ha sikerül móresre tanítania a szomszédságot), az állandóságot egyelőre a Levadia Tallinn testesíti meg életünkben. Az észtekről tavaly már ódát énekeltünk, így velük nem untatnánk a közösséget. Újjáéledő sorozatunk idei első részében a Zetének rendelt szkipetár rettenetet, a KF Tiranát kínáljuk fogyasztásra.

A klubnak otthont adó város, Tirana területén már a neolitikum korában is lakhattak, az első érdemi tevékenység viszont I. Justiniánus bizánci császár nevéhez fűződik, aki Tirkan néven takaros erődöt rittyentett a város egyik hegyén, zöldmezős beruházás keretében. Nem tudni, hogy a fellegvárnak a panorámája vagy a rezsiköltségei nem passzoltak az előzetes elképzelésekkel, de tény, hogy ezután a környéket újfent magára hagyták, így a további századokban is erősen elmaradott állapotban leledzett.  A  vadregényes albán táj a XV. században keltette fel a törökök figyelmét, akik 1431-ben a tulajdonjogot is bejegyeztették az akkor falu méretű településre (ez a század későbbi részében sem nagyon változott, a Kasztrióta György néven is ismert Szkander bégnek  - az albán területek függetlenségét a század jelentős részében még biztosító - vitézkedései az ország egyéb területein voltak jellemzőek). Tirana a félholdas hódoltság alatt jelentős fejlődésen ment keresztül: a környék XVII. századi nagyura, Szulejmán Mulleti pasa bazárt, mecsetet és fürdőt  installált a városkába, amellyel sikeresen bevonta a karavánutak vérkeringésébe, megalapozva ezzel a további virágzást. Félholdasék a későbbi századokban a Justinianus-erőd tatarozásával és egy nagymecsettel is megajándékozták a várost, mielőtt a XX. század elején kiebrudalták őket a környékről.

Az ország először 1912-ben nyerte el függetlenségét, amelyet azonban az első világháború gyorsan annullált. A végleges függetlenséget kimondó 1920-as lushnjai kongresszus Tiranát jelölte ki az ország fővárosának, amely 1939-ig funkcionált ebben a szerepkörben, mikor az olaszok érezték égető szükségét az ország annektálásának, ahol építészeti szenvedélyeiket többek között a kormányzati negyed, a Nemzeti Bank, a városháza és a királyi palota konstruálása formájában élték ki. Utóbbi épület később Brigádok Palotája néven vált ismertté az 1945 és 1990 közötti, 1985-ig Enver Hodzsa (más források szerint Enver Hoxha) nevével fémjelzett rezsimben. Az államférfi az albán nép létezésének legfőbb értelmét a kommunizmus és a bunkerek építésében vélte meglelni és mindkét fronton jelentős eredményeket mutathatott fel: a kommunizmus építésében Belgrád páriává avatása után 1961-ben Moszkvával és a komplett európai béketáborral, 1978-ban pedig az utolsó szövetségesnek maradt Pekinggel is megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, így sikerült teljesen magára maradnia a planétán.  Bunkerból nagyjából 750.000 darabot telepítettek a 3 milliós lakosú országba, amelyek mindmáig szerves részét képezik az albán vidék sziluettjének. Hasznosításukra vonatkozóan a gombatermesztő helytől a nyilvános vécén át a zöldségtárolóként sokféle elképzelés született, a gyakorlati megvalósítás azonban az esetek többségében nem megoldott. [Jó hír viszont, hogy miniatürizált változatban, (pl. hamutartóként) a mellékelt fotó tanúsága szerint szuvenírként is hozzáférhetők Csank mester számára, ha az idő rövidsége miatt nem sikerül lőni egy szirti sast]. Az infrastruktúra-fejlesztés nem szerepelt a prioritások között, emiatt – bár mostanában már tapasztalható fejlődés – az országutak jelentős része továbbra is a harmincas években épült konstrukció, amely kiválóan alkalmas a vesekő műtét nélküli kezelésére. Alternatívaként kipróbálhatjuk az országosan öt vonalból összetevődő vasúti személyszállítást, a 89 kilométeres Tirana-Shkoder távolságot 3 és fél óra alatt megtehetjük vonattal, amely remek lehetőséget kínál a vadregényes albán vidék beható tanulmányozására. Ha mégis maradnánk az elővárosokkal együtt 800.000 fős lakosságú fővárosban, akkor a busz, az iránytaxi és a hagyományos taxi között választhatunk, de a viszonylag aprócska belváros miatt a szerzetesek lován is végiglátogathatók az alant bemutatott nevezetességek (köztük Hodzsa/Hoxha mester piramis alakú mauzóleuma, melyet kulturális központnak, időnként pedig diszkónak használ a hálátlan utókor).

Az albán labdarúgó-válogatott az egyes világversenyeket tekintve eddig nem bizonyult fékezhetetlennek. Az 1930-ban alapított szövetség a FIFA-nak 1932 óta tagja, az UEFA-nak pedig alapító tagja volt 1954-ben. A pályán kevésbé bizonyultak aktívnak: első nemzetközi meccsüket a szövetség alapítása után 16 évvel, 1946-ban játszották. A válogatott 1950-ben tőlünk szenvedte el legnagyobb vereségét, Puskásék összesen 12 körmöst osztottak ki a sasfiókáknak egy barátságos mérkőzés keretében.  Pár nappal később még kaptak egy hatost a románoktól, utána azonban 13 évig veretlen maradt az albán válogatott. Az első hallásra hihetlennek tűnő eredmény elérését jelentősen megkönnyítette, hogy a szóban forgó 13 évben összesen négy mérkőzést játszottak, ezen belül 1953 decembere és 1963 májusa között mindössze egyszer méltóztattak pályára lépni (1958-ban 1-1-es döntetlent értek el egy NDK elleni barátságoson). Világ- vagy kontinenstornára először 1964-ben próbáltak meg kijutni, de a hetvenes években is hanyagoltak három EB- és két VB-selejtező sorozatot. Világeseményen még nem mutathatták meg zsenialitásukat, a 2000-es évek elejéig az utolsó és az utolsó előtti helyek között hullámvasutaztak az aktuális selejtező csoportban. A hullámvasutazásban a 90-es években időnként nélkülözniük kellett a hazai pálya jótékony hatásait, mivel a lelkes tiranai közönség által előadott pirotechnikai bemutatók az UEFA-potentátokból mérsékelten pozitív visszacsatolást váltottak ki, amely pályabetiltás formájában tárgyiasult. Legsikeresebb szériájuknak a 2006-os és 2008-as selejtezők tekinthetők, ahol az aktuális 7 csapatos csoportjukban sikerült kipecázni az 5. helyet, a legnagyobb visszhangot kiváltó sikerüket viszont a 2004-es EB-selejtezőkből datálják, ahol hazai pályán 3-1-re elpáholták Oroszországot. A legutóbbi vb-selejtező sorozatban velünk egy csoportba sodorta őket a szerencséjük, ám a Torghelle-mágia ellen nem találták az ellenszert – ezzel az egyetlen csapat voltunk, amelyen nem találtak fogást, mivel a dán-portugál-svéd-máltai négyes mindegyik tagját lecsattantották legalább egy pontra. Az össztermés 7 pont, amely az 5. hely megszerzésére bizonyult elegendőnek. Érdekesség továbbá, hogy történetük legnagyobb különbségű győzelmét tavaly nyáron aratták, amikor hazai pályán, barátságos mérkőzés keretében 6-1 arányban demoralizálták Ciprust.  A magyarokkal az említett 1950-es vendetta óta a mostani selejtező-sorozatban találkoztak először, korábbról még két mérkőzést őriznek a történelemkönyvek (1947-ben 3-0 nyertünk itthon, 1948-ban pedig 0-0-t játszottunk idegenben, mindkétszer barátságoson).

Klubszinten sincsenek sokkal beljebb: a nemzetközi kupákban az első forduló túlélése után máris behúzható a bummedli a siker kategóriába. A legnagyobb vitézkedést a Flamurtari Vlore prezentálta a nyolcvanas évek második felében: az 1986/87-es szezonban az UEFA-kupa első fordulójában rögtön lehalászták maguknak a Barcelonát, amellyel szemben csak idegenben rúgott góllal estek ki. Ideális bemelegítés volt mindez az 1987/88-as idényre, amikor szintén az UEFA-kupában robbantottak és a nyolcaddöntőig masíroztak: a belgrádi Partizant 3-2, a második körben a Wismut Aue gárdáját 2-1 arányban oktatták. A legjobb 16 között végül újfent a Barcelona ölelő karjaiban találták magukat, a szárnyalás pedig 4-2 arányú összesítéssel véget ért. A 2000-es években eddig a KF Tirana bizonyult a legaktívabbnak, a BL-ben háromszor, az akkor még UEFA-kupa néven futó sorozatban pedig egyszer hámozták át magukat az első ellenfélen, míg a városi rivális Dinamonak egyszer sikerült átugrania az első BL-selejtezős akadályon, majd egy sima ötössel búcsúznia a dán Bröndby ellenében. Az első osztályú bajnokság az igen szerény Kategoria superiore néven bonyolódik, őszi-tavaszi rendszerben, 12 csapattal.

A Zete ellenfelét 1920-ban alapították albán hazafiak, Agimi Sports Association néven, melyet  hét évvel később cseréltek le a kevésbé hivalkodó SK Tirana elnevezésre. Az 1945 után hivatalba lépő rezsim (amely a város csapatai közül egyébként is a Dinamót és a Partizanit favorizálta) szemében ez az elnevezés is túl burzsoának bizonyult, így egy időre átnevezték 17 Nentorinak, majd Puna Tiranának, de később visszavehette az SK nevet. Jelenlegi nevét, a Klub i Futbollit Tiranát, vagy ismertebben a KF Tiranát 1991 óta használja. A kék-fehér csapat 24 bajnoki címével tarthat igényt a Rekordmeister titulusra, ami főleg annak fényében csinos teljesítmény, hogy a Hodzsa-érában igen ritkán jutottak a húsos fazék közelébe. Az elmaradásokat főleg az utóbbi években pótolták, az utolsó 15 évben 10 aranyérmet kollektiváltak.  A dicsőséglistát 13 albán kupa és 8 albán szuperkupa teszi veretesebbé. A klub - az országban egyedüliként - az 1930 óta létező bajnokság és az 1938 óta funkcionáló kupa valamennyi idényében részt vett. A kék-fehérek dicsekedhetnek továbbá azzal, hogy Albániában először foglalkoztattak profi edzőt, 1934-ben, Samo Singer személyében - benne természetesen honfitársunkat tisztelhetjük, a napvilágot ugyanis Singer Sándor néven látta meg. A klubvezetés az ezredfordulón érezte időszerűnek a dicső hagyományok folytatását, kezdésként a pályára igazoltak négy bohócligás celebet a Wukovics-Kenesei Zoli-Sütöri-Lázár kvartett személyében, majd a kispadon a Temesvári Miklós - Dzurják Csöpi tengely megszerzésébe invesztáltak be, de a magyar vonal végül elhalt. (Az örök és megbonthatatlan albán-magyar futballbarátság jegyében egyébként a sasfiókák is feltűntek a bohócligában, Demollari Győrben, Sellimi pedig a Fradiban próbálkozott a kilencvenes években. Később még szó esett Fortuzi ferencvárosi munkavállalásáról is, de ez utóbbi végül nem realizálódott.) 

A nemzetközi porondon először 1965-ben mutatták meg magukat, amikor a KEK-ben szoros párharcban 1-0 arányban hasaltak el a Kilmarnock ellenében. Vitézkedés szempontjából kiemelhető a XXI. század első évtizede, amikor háromszor is túljutottak a BL-selejtező első fordulóján. A második kanyar általában vérszegényre sikeredett, a Grazer AK 7-2, a CSZKA Szófia pedig 4-0 arányban pöckölte ki őket a páneurópai porondról. Az igazi nagy kiugráshoz a harmadik (időrendben második) happening alkalmával, 2004 nyarán voltak közel, amikor a klubtörténet egyetlen magyar ellenfél ellen vívott párharcában 3-3-mal, idegenben rúgott kevesebb góllal estek ki a Ferencváros ellen, úgy, hogy a visszavágó 95. percében Lici még pozdorjává rúgta a kapufát 20 méterről. 2006 nyarán az UEFA-kupában is villantottak, 3-1 arányban eltakarították a horvát Vartekset, amit a következő ellenfél, a Kayserispor 5-1-es oktatással díjazott. A tavalyi idényben a BL-selejtezőkben indultak, a sorozat megreformálásának köszönhetően rögtön a második fordulóban. Ennek örömére hazai pályán 1-1-es döntetlent harcoltak ki a norvég Stabaek ellenében, a visszavágón azonban a vikingek egy sima 4-0-val észhez térítették őket.

A csapatnál az ezredfordulós magyar hullám után jelenleg a lokálmatadorok foglalkoztatása jelenti a követendő irányt, a keretben összesen 10 albán válogatottat találunk. Idegenlégiós kettő van, Csank mester nagy örömére egyikük sem szerb származású. A macedón kapus, Pece Korunovszki közepesen sikeres hazai karrier után Bulgária érintésével került a szkipetárok földjére, a bal szélen multifunkciósan bevethető nigériai Abraham Alechenwu viszont már az ötödik klubját fogyasztja hat éves albán munkavállalása során, amely miatt egy Bárányos-érdeméremre jó eséllyel pályázhat. Az előző idény elsősorban a pofára esésről szólt a csapat életében, a 15 győzelemmel, 7 döntetlennel és 11 vereséggel kivívott bronzérmet egyértelműen csalódásként élték meg. Stadionjuk, a képen látható, 1956 óta működő Selman Stërmasi 12.000 férőhelyes, amelyből 6.000 ülőhely. Infrastrukturális hiányosságokból kifolyólag albérlőként itt játszik a Dinamo és a Partizani is, amely néha logisztikai problémákat okoz, ezért a meccsek egy részét átköltöztetik a válogatott arénájába, a 19.600 ülőhellyel felszerelt Qemal Stafa Stadionba - várhatóan a Zete is itt vendégeskedhet majd. 

Összeállításunk zárásaként következzék egy hamisítatlan délszaki városi derbi a KF és a Dinamo között. A labdakezelés és a mozgáskoordináció kérdésköre nem mindig idézi a spanyol vagy az olasz bajnokságot, a lelkesedésre és a vérmérsékletre viszont nem lehet panasz.

6 komment

Címkék: beharangozó albán zte kupaellenfél kf tirana

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr472102161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bmiky31 2010.06.23. 12:04:00

A Tirana legnagyobb nemzetközi sikere 1987-ben volt, 17 Nentori néven kettős győzelemmel (1-0, 2-1) ejtették ki a Dinamo Bukarestet.

Zigi 2010.06.23. 13:11:57

A magyar csapatok rossz nemzetközi szereplésének hála évről-évre remek összefoglalókat olvashatok számomra eddig teljesen ismeretlen csapatokról. Köszönet érte aranylábúinknak, és persze nem utolsósorban a tisztelt szerzőnek.

VGL 2010.06.23. 19:00:27

Remek poszt, kiváló videóval.
Ha jól értem, ez az összefoglaló az albán Fradi-Újpestről.

Zigi 2010.06.29. 14:07:49

Lesz poszt a Nyitráról is?

Black Lotus · http://labdabiztos.blog.hu 2010.06.29. 16:20:17

@Zigi: Idő függvényében: valószínű igen, de várhatóan ennél valamivel rövidebb lesz.
süti beállítások módosítása