HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Ellenfélnéző: Nogometni Klub Maribor

2010.07.09. 21:20 Black Lotus

Túljutottunk az eurokupák első selejtezőin, pihengélésre azonban nincs lehetőség: következik a második kör, amelyben már valamennyi, versenyben maradt reprezentánsunk megcsillogtathatja képességeit. A győri diadalmenet örömére ma – kisebb brainstorming keretében – ismét megmerítkeztünk a kazah futball varázslatos világában. Ennek publikálásával még várunk, egyrészt, mert a kisalföldiek a jelek szerint azt szeretik, ha az ő ellenfelüket hagyjuk másodiknak, másrészt magunknak is hagynánk egy-két napot, hogy az élmények leülepedjenek. Fentiekre tekintettel a szomszédolást helyeztük előtérbe, így a kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunkban ezúttal Mariborban vizitálunk.

A „Dráva gyöngye” művésznéven is emlegetett Maribor városáról  először 1164-ben tesznek említést, akkor Marchburch (jelentése körülbelül: határvár) néven menedzselték a települést a kortársak.  Az első említéshez képest meglepően korán, alig 90 év múlva már városi rangot kapott, majd a XIII. század végétől (folyamatosan Habsburg kézen maradva) látványos fejlődésnek indult (főképp anyagi javak, nem pedig lakosságszám tekintetében). Nevéhez méltóan elsősorban végvári funkciók ellátásában jeleskedett, a törökök 1532-es és 1683-as tisztelgő látogatásának is sikerrel ellenállt. A városka lakosainak életében ezt követően is elsősorban a nyugalom és a jólét maradt a vezérfonál, egészen a XX. századig, amikor az első világháború és főleg annak lezárása kissé megemelte a lakosság adrenalinszintjét.

A háború előtti állapotokból eredeztetve (maga a város 80%-ban németajkú volt, a környező településeken viszont kizárólag szlovének tengették életüket) mindkét alakulóban lévő állam (Német-Ausztria, illetve a Szerb-Horvát-Szlovén Állam) saját tulajdonjogát kívánta deklarálni.  Egység helyi szinten sem fogalmazódott meg: 1918-ban a várost katonailag irányító Holik ezredes egy állományi gyűlésen Mozart szülőföldje mellett tette le voksát, ez viszont nem tetszett a gyűlésen való részvételt munkaköri feladatának nem tekintő Maister őrnagynak, az ő szívéhez ugyanis a délszláv formáció állt közelebb. Maister rövid idő leforgása alatt összetákolt egy szlovén hazafiakból álló alakulatot, amellyel sikeresen kikergette az osztrák pártiakat a városból, majd a szintén Ausztria felé húzó városházát is gatyába rázta. Természetesen a másik oldal sem adta fel, végül a skandallum csúcspontjaként 1919. január 27.-én egy spontán egymásra lövöldözős mókát is lebonyolítottak a felek a város piacterén, tucatnyi áldozattal. Az esemény után a két tábor a Tornyi Barna-Tóth László perpatvarokat elhomályosító lelkesedéssel igyekezett a másikra kenni a felelősséget. Ez az egyébként is helyzeti előnyben  lévő szlovénoknak sikerült meggyőzőbben, így a béketárgyalások során gond nélkül csapták a délszlávokhoz Maribort. A következő pár évtizedet egymás kölcsönös likvidálásával töltötték a felek: a huszas-harmincas években a jugók a német iskolák, klubok bezárásával kedveskedtek a kisebbségnek, válaszul a németek az 1941-es megszállás után a szlovén lakosság deportálásában látták a város fejlődésének zálogát, végül Titóék a háború után a városban maradt német ajkú lakosságot kérték fel arra, hogy szíveskedjenek új lakhely után nézni.  

A város a jugoszláv államszövetség keretein belül (remek fekvésének is köszönhetően) ipari, közlekedési és kulturális központtá nőtte ki magát. Szlovénia önállóvá válásával csökkenni kezdett a fordulatszám, amely egekbe szökő munkanélküliség formájában manifesztálódott. A negatív spirálból az utóbbi években kezdett kikecmeregni a 110 ezres lakosságával Szlovénia második legnagyobb városának számító, ennek ellenére a kedélyes vidéki kisváros imidzsével operáló település.

A szlovén válogatott az elmúlt húsz évben a kicsi a bors, de erős koncepciójának jegyében két VB-n és egy EB-n is megmutathatta magát. A pótselejtező-specialistának számító társaság első nagy sikere a 2000-es EB-selejtező sorozat volt, ahol Zahovics és társai csoportjukban a második helyig avászkodtak, a playoffban pedig 3-2 arányban móresre tanították Ukrajnát - magán a tornán 2 pontot szereztek és utolsók lettek csoportjukban. Mindez nem szegte kedvüket és 2002-ben már világbajnoki részvétellel is büszkélkedhettek a megszokott menetrendnek megfelelően: a csoport második helye után a pótselejtezőben ezúttal a románokra csapták rá a bejárati ajtót a jól bejáratott 3-2-es összesítéssel, amely még akkor is figyelemre méltó, ha utána magán a vébén már nem sikerült pontot szerezniük. A 2004-es EB selejtezőiben is összejött az obligát pótkvali, ahol azonban a horvát szomszédság megállította a szlovén fergeteget. Ezután a csapat leszálló ágba került, ahonnan csak a 2010-es világbajnoki selejtezőkre kecmeregtek ki: egy újabb csoportmásodik hely után a surranópályán 2-2-vel, idegenben rúgott góllal penderítették ki Oroszországot. A dél-afrikai happeningen 4 pontot és egy harmadik helyezést mutathatott fel csoportjában a társaság, amelynek keretében a légiósok dominálnak. Otthon játszó labdarúgót kettőt találunk, mindketten a Maribort izmosítják és védők - Eldevin Dzsinics és Suad Filekovics a vébé három mérkőzését játéklehetőség hiányában a kispadon végrehajtott fagyoskodással hasznosította. (Érdekesség, hogy Dzsinics személyében délnyugati szomszédaink olyan játékost is kivittek a tornára, aki még soha nem lépett pályára a szlovén válogatottban.)

Klubcsapataik is igyekeznek, de próbálkozásaik jellemzően nem végződnek zajos sikerekkel. Eddig egy BL-csoportkört ünnepelhettek, ezt a Maribor érte 1999-ben (úgy, hogy a selejtezőkben a Lyonnak is fügét mutatott) - a csoportban a Lazio, a Bayer Leverkursen és a Dinamo Kijev társaságában 4 pont és egy 4. hely jött össze. Szintén maribori részről kétszer sikerült eljutni az utolsó selejtező körig, majd a küszöbön eltaknyolni. Rajtuk kívül a Goricának volt még egy bíztató kísérlete, 2004 nyarán előbb a Flora Tallinnt, majd az FC Köbenhavnt elsöpörve jutottak el az utolsó kanyarig és részesülhettek egy kiadós (összesítésben 9-0-ás) nyakon vágásban az AS Monacótól. A KEK-ben az Olimpija Ljubjana 1996-ban ünnepelhetett egy nyolcaddöntőt, ahol az AEK Athén lapította ki a társaságot 6-0 arányban. Megemlíthető még a Koper, amely 2004-ben az Intertotóban mutatott be egy 4 körön át tartó fáklyás menetet. Bajnokságukat, a nyelvtörőnek is alkalmas nevű Prvaligát őszi-tavaszi rendszerben, tíz csapattal bonyolítják.  

A fehérváriak kupaellenfele jelen formájában 1960-ban került megalapításra, a jogelődnek elfogadott 1. SSK Maribort viszont 1919 júniusában gründolták egy hangulatos tavernában. A klub 1920-ban már földterületet kapott stadionépítés céljából, amelynek kivitelezésében a játékosok is részt vettek, társadalmi munkában (példát mutatva ezzel XXI. századi magyar sorstársaiknak, akik télvíz idején esetenként a pályán felgyülemlett hó ellapátolásával járulnak hozzá létesítményük karbantartásához). A jogelőd története kimagasló eredményeket nyomokban sem tartalmazott, a legfőbb sikernek az tekinthető, hogy 1954 nyarán feljutottak a jugoszláv másodosztályba. Az újabb magaslatok meghódításáról szóló álmok 1960-ban értek véget, mikor az egyesületet megszüntették. A jogutódnak számító NK Maribort 1960. december 12.-én került megalapításra, lila-fehér klubszínekkel, amelyek az idők folyamán lila-sárgára módosultak (miközben a csapat az önérzetes "Egy klub, egy becsület" szlogennel, valamint himnusszal is gazdagodott).

A társaság 1961-ben a szlovén bajnokságba nyert besorolást, amely elnevezés marketing szempontból kétségtelenül megnyerőbb, mint a jugoszláv NB III, netán a területi bajnokság. A Violák a jelek szerint nem érezhették magukat annyira jól odalent, mert rögtön az első évükben megnyerték a versengést, majd az osztályozón kiváltották a jugó másodosztályba szóló beszállókártyát. Az évek folyamán birtokba vették az átépített stadiont és sor került a szlovén el clásciónak számító (napjainkban a szurkolótáborok részére a felhalmozott pirotechnikai eszközök hasznosítására is kiváló lehetőséget nyújtó) Maribor-Olimpija Ljubjana első felvonására is. Simunics edzőpápa regnálásának köszönhetően 1967-től már az első osztályban terjeszthetik az igét öt éven keresztül - az 1972-es kiesést követően a továbbiakban itt már nem tették tiszteletüket, a csapat a függetlenné válásig hátralévő nagyjából húsz esztendőben a másod- és a harmadosztályú pontvadászat közötti liftezés kimagasló színvonalú kivitelezésében találta meg fő profilját.

Szlovénia függetlenné válása után rögtön az első osztályban találták magukat - ez az időszak még főképp a kupagyőzelmekről szólt, a Szlovén Kupa első és harmadik kiírását is behúzták. A klub aranykorát az 1996 és 2003 közötti periódus jelentette, mikor zsinórban hét bajnoki címet takarítottak be, valamint időnként kupagyűjtő szenvedélyüknek is hódoltak. Ebben az időszakban annyira felvirágzott az egylet, hogy a büdzséből egy bohócligás celeb megszerzésére is futotta - az egyszeres magyar válogatottak végeérhetetlen táborát gyarapító Sztipánovics Barnabás a maribori csatársor ékköveként 2000 és 2002 között terrorizálta a jobb sorsra érdemes szlovén hátvédeket. Barnus a két év alatt 43 meccsen 18-szor büntetett, többek között az Olimpija elleni szuperderbin is bevert egy győztes gólt (mely később a bajnoki cím megszerzése szempontjából is sorsdöntőnek bizonyult), végül 2002 nyarán  katapultált a világverő APOEL Nicosiához (nyilvánvalóan szakmai fejlődésének elősegítése érdekében). Távozása után nem sokkal a klub leszállóágba került: 2004-ben még összejött egy kupagyőzelem, utána viszont a Kárpát-medence szindróma uralkodott el a klubnál: krónikus fizetésképtelenség jelentkezett, melynek során a csapat megszűnése is felvetődött. Ezt végül megúszták a Violák, de a távozókat csak az ificsapatból, valamint néhány ingyen igazolható légióssal tudták pótolni, így a korábbi sikerek folytatására nem maradt esély. A szopóág 2008 nyarán ért véget, mikor a szlovén legenda Zahovics szakmai igazgatóként, Darko Milanics pedig edzőként tűnt fel a klubnál: 2009-ben (hat év szünet után) újra leigázzák a hazai első osztályt. A 2010. májusban véget ért idényben ezüstérmet szüreteltek 18 győzelem - 8 döntetlen - 10 vereség kombóval, valamint megnyerték történetük hatodik Szlovén Kupáját. A dicsőséglistán szereplő 8 bajnoki cím (4 ezüsttel és 3 bronzzal kiegészülve) a Rekordmeister titulus viselésére is feljogosítja a klubot, amely jelenleg egy Szlovén Szuperkupával is dicsekedhet (jelen sorok írásával egy időben gyűjthetik be a másodikat, ha sikerült eltángálniuk a bajnoki címvédő Kopert).

Eredménysorukból következően rendszeres résztvevői a nemzetközi kupáknak, legnagyobb sikereiket fentebb ismertettük. Legutóbb, a 2009/2010-es idényben bajnokként indultak a BL második selejtező körében, ahol 3-1 arányban elintézték a WIT Georgia Tbiliszit, a folytatás viszont már nem tartogatott sikereket: az FC Zürich 5-3-as összesítéssel tessékelte át őket az EL-selejtező purgatóriumába, ahol a Sparta Praha ellenében 0-3-mal találtattak könnyűnek.

A csapat napjainkban főképp a hazai erőkre épít, a már említett Dzsinics és Filekovics mellett korábban Mejac és Bocsinovics is erősítette a szlovén válogatottat. Három légiós után fizetnek tb-járulékot, közülük ketten horvátok - Mezga és Pavlicsics odahaza nem váltották meg a világot, szerencsére a szomszéd kertje zöldebbnek bizonyult. A harmadik légiós a csapatkapitány, Marcos Tavares - a brazil matador jelentős nemzetközi kitekintéssel rendelkezik, a szlovén bajnokság legjobb játékosa cím 2009 tavaszi begyűjtése előtt a malajziai és a ciprusi bajnokság szépségeibe is belekóstolt. A csapat hazai meccseit a Dráva bal partjánál fekvő, magyar fordításban Népkertet jelentő Ljudski vrt arénában játssza, a 12.435 nézős stadion esetenként a szlovén válogatott fellépéseinek is otthont ad.

Összeállításunk zárásaként a bandának az európai porondon aratott legutóbbi sikerét (a tavaly júliusi, zürichi triumfálást) ajánljuk megtekintésre (önsanyargató lelkületű olvasóinknak javasoljuk továbbá szintén tavaly júliusról a lila barátságos derbit, melynek keretében Újpest gigászai érezték szükségét annak, hogy a dicsőséges bukaresti hadjárat előtt Szlovéniát is meghódítsák).

2 komment

Címkék: beharangozó szlovén videoton maribor kupaellenfél

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr782141809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a kis lebowski 2010.07.10. 10:42:43

Nem lesz könnyű ellenfél, és még a stadionjuk is milyen szép.
süti beállítások módosítása