HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (47) átigazolás (24) beharangozó (272) bohócliga (357) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (53) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (48) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (140) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (109) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (227) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (167) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Ellenfélnéző: Montpellier HSC

2010.07.28. 23:30 Black Lotus

Július hónap végéhez közeledünk, melyet nemcsak a naptár megtekintése, hanem a honi labdakergetéssel kapcsolatos megfigyeléseink is alátámasztanak: pár nap múlva indul a bajnoki idény, a nemzetközi kupákban vitézkedő egyleteink fele pedig már elhullott a hosszú harc alatt. A nyár eddig eltelt részében kellemes meglepetéseket okozó győriek újabb égtájon próbálhatnak szerencsét: észak és kelet után ezúttal nyugat felé vezet az út. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk keretei között ezúttal Montpellierbe látogatunk, a poszt elkészültét néminemű unszolással elősegítő Stefan Derrick tiszteletére.

A Dél-Franciaországban, a Földközi-tenger partjától nagyjából 10 kilométernyire fekvő város környéke először a középkor korai periódusában jelenik meg a krónikákban - a közeli Maguelone püspöki székhelyként funkcionált. Másodlagos funkcióként a kalózok kedvenc célpontjául is szolgált, akik előszeretettel látogatták a települést az anyagi javak számukra előnyös reallokációja érdekében, mindaddig, amíg az erre ráunó helyiek vették a betyárbútort és a tengertől távolabb fekvő területeken keresték boldogulásukat. Montpellier nevéről először 985-ben tesznek említést, ekkor Toulouse nemesei döntöttek úgy, hogy két környező kis falu népességét egyetlen településbe integrálják, mely szándékukat egy takaros erődítmény felinstallálásával is nyomatékosították. Földrajzi adottságait előnyösen kamatoztatva hamar a térség kereskedelmi központja lett, majd a XIII. században némileg szokatlan funkciót töltött be: Aragóniai II. Péter és Montpellieri Mária 1213. évi frigyében nászajádékként került hasznosításra. Arról nem szól a fáma, hogy a király egy szép arany karkötőnek, netán egy Alekszidze-autogrammkártyának nem-e örült volna jobban, de tény, hogy a városnak jó volt a marketingje aragón körökben, aminek ékes példájaként 1220-tól már egyetemen pallérozhatták magukat a környék pelyhedző állú zsenijei, a lakosság pedig (egyéb városi szabadságjogok mellett) évente maga választhatta a várost irányító 12 konzult. A hálátlan utókor aztán kevesebb fantáziát látott a környékben, mint Pintér mester Bajzátban, így 1349-ben az éppen anyagi problémákkal szembenéző III. János némi kápéért visszapasszolta a térséget VI. Fülöp francia uralkodónak. 

Ezt követően mérsékelt gyarapodás jellemezte, majd a XVII. században francia állam vs. hugenották felállásban kisebb vallási perpatvarral sikerült felkavarni az állóvizet. XIV. Lajos regionális központtá nyilvánította, de az ellenőrzés alá vont régió nagyságát a francia forradalom után jelentősen megnyirbálták. A XIX. században ipari központtá nőtte ki magát, majd a XX. század második felében az Algériából érkező bevándorlók letelepítését abszolválta sikeresen. Napjainkban 265 ezer lakossal (mely az országos népesedési rangsor 8. helyéhez elegendő), továbbá fejlett tömegközlekedéssel, nyári opera és zenei fesztivállal büszkélkedhet. Sporteseményekben sincs hiány: a férfi és a női focicsapat mellett rögbiben, kézilabdában és vizilabdában is első osztályú csapata van a városnak, és nem feledkezhetünk el a Montpellier Vipersről sem, amely a mediterrán éghajlathoz remekül passzoló jégkorongban remekel a francia élvonalban. 
 

A győriek ellenfelét 1919-ben alapították Stade Olympique de Montpellier néven. Ezt 1927-ben Sports Olympiques Montpellierains-ra módosították, de a nagyszabású ötletelés valószínűleg nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket, mert 1937-ben visszavették az eredeti elnevezést. A klub a húszas-harmincas évek fordulóján élte első aranykorát, ekkor kétszer megnyerte az országos versengés hiányában területi alapon szerveződő DK-Franciaországi bajnoki tornát - a tortán a habot egy győztes (1929) és egy vesztes (1931) kupadöntő jelentette. 1932-ben profi státusúvá alakul a klub és alapító tagja lesz a francia országos bajnokságnak. A profi státus 1969-ig tartott, a köztes 37 esztendőben néhány rövidebb másodosztályú kitérő mellett főleg az első osztály díszes kompániáját gazdagították. Rögtön az első idényben, 1932-ben már idegenlégiós igénybe vételét találták szükségesnek a csapat izmosítása érdekében. A légiósban természetesen honfitársunkat tisztelhetjük, Závodi István a MÁVAG csapatában kápráztatta el a közönséget és két magyar válogatottságán egy gólt jegyzett, mielőtt 1932 nyarán úgy döntött, hogy a továbbiakban inkább frankofon nyelvterületén fejtené ki áldásos tevékenységét. A későbbiekben a klub visszajáró szellemévé avanzsált, játékosként az első szerződtetés után még kétszer visszatért (összesen kilenc évet húzott le a gárda mezében), edzőként pedig két részletben összesen három évig dirigálta a csapatot. Az amatőr státuszba való visszasorolás után elsősorban a névváltoztatások terén élték ki kreativitásukat, a második alkalommal, 1974-ben egy másik brigáddal való egyesüléssel is megspékelték az akciót - a klub címerében ez az esztendő szerepel alapítási dátumként. (Jelenlegi nevüket, a fantáziadús Montpellier Hérault Sport Clubot 1989-ben vették fel, a szintén nem mindennapi kék-narancs klubszínekkel egyetemben.)
 
1978-ban visszaszerzik a profi státust, majd a nyolcvanas években a másodosztályú vitézkedések közepette egyre gyakrabban merült fel az élvonalba való visszatérés gondolata. Ennek érdekében 1982-től újra beizzították a magyar szálat, először Zombori Sándor, majd az ő távozása után 1985-től Kiss László és Törőcsik András leigazolása formájában. Törő egy év elteltével távozott, Kiss viszont még egy évet kint maradt, így része lehetett az 1987-ben ténylegesen kiharcolt feljutásnak. A feljutás után (immár honfitársaink nélkül) kezdetét vette a második aranykor: a klub rögtön újoncként 1988-ban bronzérmet nyert az élvonalban, amelymindmáig történelmük legjobb bajnoki eredménye. A sikerszéria folytatásaként 1990-ben Francia Kupát, 1992-ben Francia Ligakupát nyernek, 1994-ben pedig döntősök a Francia Kupában. Az évtized végén aztán megindul a hanyatlás, a klub a XXI. század első éveiben az első és a másodosztály között ténfereg. A mélypontot 2007 tavasza jelentette, mikor egy utolsó fordulóban, tizenegyessel kivívott győzelemmel sikerült elkerülni a harmadosztályba való kiesést. A majdnem végzetes pofontól a klub észhez tért, 2009 tavaszán (öt éves szünet után) visszajutottak az élvonalba, ahol megint megmutatták, hogy újoncként remek idényeket képesek produkálni: 20 győzelem - 9 döntetlen - 9 vereség kombóval az ötödik helyre és ezzel az EL-selejtezőbe katapultálták magukat. Hazai mérkőzéseiket a 32.900 férőhelyes Stade de la Mossonban rendezik.
 
A nemzetközi porondon eddig négyszer vendégeskedtek: kétszer rövidre sikeredett a páneurópai vizit (a portugál-fóbia jegyében 1988-ban a Benfica, 1996-ben a Sporting Lisszabon takarította el őket az első kanyarban), a másik két performansznál viszont nagyot kortyoltak a nektárból: a KEK 1990/91-es kiírásában rögtön a negyeddöntőig meneteltek, miután a PSV Eindhovent 1-0, a Steauát pedig 8-0 arányú összesítéssel kólintották fejbe. A legjobb 8 között végül a Manchester United elleni 1-3 jelentette a végállomást. A második fáklyásmenetet az eddigi utolsó európai színpadra lépés hozta el: 1999 nyarán a világverő Karabah, majd az Espanyol, a Duisburg és a Hamburg móresre tanításával az Intertotó-kupa három nyertesének egyikévé avanzsáltak, egyúttal feljutottak az UEFA-kupa főtáblájára. Itt még 4-2 arányban hazavágták a Crvena Zvezdát, majd a 32 között egy igen sima 5-1-gyel estek ki a Deportivo La Coruna ellenében.  
 
A klub francia válogatott játékossal nem rendelkezik, utánpótlás-válogatottak tekintetében viszont jól el van eresztve: Nelson, Belhanda, a Marseille-ből kikölcsönzött Bocaly, továbbá a dallamos nevű Yanga-M'Biwa és Ait-Fana egyaránt a jövő reménységének számít. Az idegenlégiósok között is több celebet találunk. Illendőségből elsőként említendő a cséká: a szerb Dzsodics 13 éve űzi az ipart francia földön és az Ajaccióban töltött három év kivételével végig az MHSC állományát gazdagította. Hozzá hasonlóan a védelmet vagy a középpálya védekező részlegét teszi veretesebbé a chilei Marco Estrada, aki a vébén a spanyolok elleni csoportmeccsen (véleményes) piros lappal bizonyította elhivatottságát. A csatársor császára a szenegáli Souleymane Camara, aki a 2002-es vébét tisztelte meg jelenlétével. A többi légiós közül Saihi a tunéziai, Spahics a bosnyák, a nyáron igazolt Kabza pedig a török válogatott mezében feszíthetett.
 
Összeállításunk zárásaként a francia bajnokság 16. fordulójában zsúfolt lelátók előtt megrendezett Montpellier-Le Mans derbit ajánljuk megtekintésre, melyen a kék-narancsosok 2-1 arányban alázták jobb sorsra érdemes ellenfelüket.
 

7 komment

Címkék: francia győr beharangozó montpellier kupaellenfél

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr592183096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Stefan Derrick 2010.07.29. 01:22:12

Remek lett, mint mindig.
Remélem, Pintér kiüvölti őket az Európa Ligából.

Artie 2010.07.29. 08:23:35

Azért érdekes volt ez az Estrada elleni piros lap. Amiért megkapta a második sárgáját, az valóban a röhej határát súrolta, viszont pár perccel korábban volt egy olyan szabálytalansága, ami magában is pirosat ért volna. Persze ezen vb jó szokása szerint a spori semmit nem adott érte (vö. Webb vs. van Bommel/de Jong/Sneijder témakörrel).

Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2010.07.29. 08:47:52

remek lett valóban, ahogy a pintér fiúk is azok lesznek... most már a jhn tippeim szálljanak el, ha a loki tegnap félig szerencsétlen-félig puha pöccsel elszabta a 2-1emet... hajrá eto!

bmiky31 2010.07.29. 09:05:52

A Montpellier-Steaua meccsen 20 év után is csak röhögni lehet, főleg az első gól volt vicces.

www.youtube.com/watch?v=HzHKIYN9gXE

A video elején feltűnő Lazar később Kispesten is megfordult.

Micimedwe 2010.07.29. 12:09:57

Remek írás, de Zombori "Parádés" Sándor is játszott náluk, nem?

Black Lotus · http://labdabiztos.blog.hu 2010.07.29. 12:18:17

@Micimedwe: Kösz, hogy szóltál, teljesen igazad van, ő valahogy nem került képbe. Mindjárt beleszerkesztem valahogy.

OJ · http://sportvers.blog.nepsport.hu/ 2010.07.29. 15:07:07

Néhány egyéb gondolat, amit jó sok tavalyi Mp-meccs tapasztalával meg tudok veletek osztani:
1. Ennek a csapatnak prímán fekszik a kontrajáték, tele vannak lendületes, jól cselező figurákkal, főképp Ait-Fana és Belhanda tud sebességgel bontani. Kettejük szabadságát meg kell csapkodni rendesen.
2. A védelmük viszonylag kemény arcokból áll, a Szpahics-Dzodics párost érdemes lesz összevetni a Djordjevics-Sztanisics duóval, feltéve, ha a bosnyák tag játszik.
3. Alberto Costa, aki az egyik klasszikusközeli irányító volt a francia bajnokságban, távozott és vitte magával a remek szabadrúgásait is. Montano házi gólkirályként szintén lelépett, helyén a tavalyi másodosztályú gólkirály Giroud és Camara szerepelhet.