A héten megkezdődik a rájátszás az eurókupák selejtezőiben, augusztus végére választ kapunk arra, hogy sikerül-e valamelyik reprezentánsunknak a tűz közelébe férkőznie. A Debrecen a tavalyi BL-performansz után idén az Európa Ligát célozhatja meg, igaz, ehhez minimálisan fel kellene mutatni egy Roland Praj színvonalát meghaladó kapusteljesítményt és egy olyan pontrúgót, aki első szándékból is képes a kapuba bikázni egy tizenegyest. A nirvánába a tavalyi évhez hasonlóan idén is Bulgárián keresztül vezet az út, a kérdés tehát az, hogy a Levszki után még inkább szívünkbe zárjuk a balkáni országot vagy ellenkezőleg: addig visszük a korsót DK-Európába, amíg szilánkokra törik. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk aktuális epizódjában - Zigi óhajának eleget téve - az elmúlt 15 évben a bolgár klubfutballba üstökösként berobbant egyesületet mutatjuk be, ahol végleg egyenesbe került egy későbbi debreceni közönségkedvenc karrierje, egyik válogatott titánunkból pedig kupagyőztest faragtak.
A Bulgária északi részén elhelyezkedő Lovecs városának helyén az első lakott települést a trákoktól származtatják, a Krisztus előtti 3-4. századból. Jelentősége a rómaiak felbukkanása után kezdett felfelé rakétázni, akik a környéken felhúzott úthálózat felügyelete céljából hoztak létre erődöt Prezidium néven, melyet az utókor Hiszarijára módosított. Itt szignálták 1187-ben a Bizánci Birodalom és a bolgárok közötti békeszerződést, amellyel formailag is függetlenné vált Bulgária. A megörökölt úthálózat minden pozitívumát kihasználó város főleg a kereskedelemből tartotta fenn magát - a törökök megjelenéséig egész jó színvonalon. A félholdas légió csak többszöri próbálkozás után, 1446-ban tudta birtokba venni az erődöt. A várost különösebben nem kavarta fel a tulajdonosváltás ténye, fénykorukat speciel a XVII. században élték, amikor a bolgár területek kereskedelmi központjaként alaposan megszedték magukat. A nagy boldogságba igazából az 1784-es év kavart bele, mikor a már leáldozóban lévő török hadsereg ráunt a városban uralkodó bőségre és egy spontán pirotechnikai bemutatóval egybekötve a lakosságot 20.000-ről 4.600 főre redukálta. Nem meglepő módon a félholdasok népszerűségi indexe ettől kezdődően a bányászbéka ülepét is távcsővel figyelte - itt alakult ki a bolgár ellenállási mozgalom egyik fészke is, a tavaly már megismert Vaszil Levszki vezetésével. A város környéke adott még otthont az 1877-78-as orosz-török háború keretében lezavart lovecsi rangadónak, amely török vereséggel, majd a győztesek részéről a város török ajkú lakosságának internálásával zárult.
A huszadik században (pontosabban 1950-től) Bulgária első idegen nyelvű iskolájával büszkélkedhetett, ahol angolul, németül és franciául pallérozhatták magukat a kiválasztottak. Az angol és a francia szakokat később más városokba paterolták, így az alma mater végül német iskolaként maradt meg a köztudatban. Napjainkban a város 50 ezres lakosságával Lovecs megye központja. Legfőbb látnivalója a videón 0:36-nál látható, üzletekkel, kávézókkal roskadásig megpakolt fedett híd (amelyet 1872-74 között installáltak, majd 1926-os leégése után 1931-ben újjáépítettek), de az épületeken is megfigyelhetők ügyesen kidolgozott megoldások.
A debreceniek ellenfelét 1921-ben alapították, Hiszarija néven. Fennállásuk első hét évtizedében – másodosztálybeli vitézkedésekkel fűszerezve – főleg a névváltoztatások terén arattak sikereket: a már említett Hiszarija után Todor Kirkov, Pobeda-Kirkov, Kirkov, Torpedo és Oszam néven is funkcionáltak. Az első osztályba való feljutás gondolata először a nyolcvanas években merült fel, de realitás csak a kilencvenes években lett belőle: miután 1991-ben leakasztottak egy névszponzort és felvették a LEKSZ Lovecs nevet, 1994 tavaszán, történetük során először feljutottak az élvonalba. Az első idény egész pofásra sikeredett (11. hely), ám az újoncoknak köztudottan a második szezon az igazán vízválasztó. Itt is az volt, a csapat kiesett, a szponzor még a szezon közben gyorsított ütemben odébbállt, mire az egylet felvette a soron következő elnevezést, az FK Lovecset. A városka már éppen kezdte volna eltemetni futballal kapcsolatos reményeit, amikor Lovecs Szima Gábora, a mindennapokban az olajbizniszben tollasodó Grisa Gancsev tette rá a mancsát az egyletre.
Az új góré érkeztével sok minden megváltozott. A színeit tekintve narancssárga-zöld (de a pályán narancssárga-fehérben pompázó) egylet átesett eddigi utolsó névcseréjén és felvette a Profeszionalen Futbolen Klub Liteksz Lovecs nevet. A játékosállományt tekintve a nagyfőnök Hemi bácsi szarházizásánál is keményebb kritikát tartott szükségesnek, amelynek köszönhetően 2-3 játékos kivételével a teljes keretet kirúgta, helyükön pedig telepakolta a csapatot általa sikeréhesnek vélt, főképp fiatal játékosokkal (bolgárral és idegenlégióssal vegyesen). Húzása bejött, a gárda az elkövetkező 3 szezonban tarvágást hajtott végre a bolgár klubfutballban. Kezdésként 10 pontos előnnyel verte tönkre a másodosztály mezőnyét, majd újoncként az 1997/98-as idényben rögtön megnyerte az első osztályú bajnokságot is, egy évvel később pedig megvédte címét. Az időszak egy rekordot is hozott: a csapat aktívan közreműködött a CSZKA Szófia történetének legnagyobb bajnoki vereségében, miután hazai pályán egy nyolcast sóztak a fővárosiak nyakába. Ínyencek kedvéért linkeljük a mérkőzés jegyzőkönyvét, két okból: egyrészt a bohócligában sem számít mindennaposnak, ha egy patinás fővárosi csapatot ennyire szétpofoznak, másrészt szemünket a neveken legeltetve hamar felfigyelhetünk a hazaiak harmadik cserejátékosára. Nem névazonosságról van szó, Igor Bogdanovics élete első légiós korszakában két éves bulgáriai kiküldetése alatt két bajnoki címet zsebelt be, mielőtt a két belgrádi sztárklub érintésével landolt volna Debrecenben (majd onnan módszeresen körbecsillagtúrázta volna a fél magyar élvonalat).
A jó Igorral együtt a bajnoki sikerek is távoztak Lovecsből: a következő tíz évben már nem sikerült feljutni a csúcsra, a csapat néhány kupagyőzelem mellett a bajnokságban megirigyelte az újpesti slágert és a „mindig jövőre” elvet követve szerepelt: bajnok nem lett, de egyszer sem végzett hátrébb az ötödik helynél. A jég végül a 2009/10-es bajnokságban tört meg, amikor a brigád betakarította története harmadik első osztályú bajnoki címét. A dicsőséglistát 1 ezüst- és 2 bronzérem, a múlt héten elnyert Szuperkupa, valamint 4 Bolgár Kupa teszi teljessé (amelyek közül az utolsónak 2009 tavaszán az Újpestről fél évre lízingelt Sándor György is részese lehetett – a bolgárok mezében feszítő héroszunk ábrázata erős idegzetű olvasóink részére megtekinthető). Az idei pontvadászatban három forduló után 2 győzelem - 1 döntetlen kombóval a második helyen dekkolnak. Hazai mérkőzéseiket a fantáziadúsnak nehezen nevezhető Lovecs Stadionban rendezik, mely 7.050 férőhelyes.
A nemzetközi porondon először 1998 őszén mutatták meg magukat, rögtön BL-selejtező keretében: a svéd Halmstadot 3-2 arányban el is intézték, a következő körben azonban a Szpartak Moszkva 11-2-es összesítéssel észhez térítette őket. Az azóta eltelt időszakban egy idény kivételével mindig elindultak valamelyik sorozatban – kiugró eredményt kétszer produkáltak, mindkét esetben a legjobb 32-ig meneteltek az UEFA-kupában. Elsőként 2001 őszén (amikor még nem csoportkörös volt a lebonyolítás) az ír Longford, a pozsonyi Inter, majd az Union Berlin nótáját elhúzva masíroztak el idáig és hasaltak el végül az AEK Athén ellenében. A második fáklyásmenet 2005 nyarára és őszére datálódik, amikor a Rijeka és a Genk elporolásával jutottak be a csoportkörbe, ahol a Grasshoppers, a Dnipro Dnipropetrovszk, az AZ Alkmaar és a Middlesborough társaságából is továbbjutottak, végül a 32 között a Strasbourg ellen hajtottak fejet 2-0-val. Az idei évben a Lokihoz hasonlóan a BL-selejtezőkön próbáltak ügyeskedni, a montenegrói Rudar Pljevlja csapatát el is intézték 5-0-val, a szlovák Zsolnába /MSK Zilina/ viszont 2-4-es összesítéssel beletörött a bicskájuk.
Napjainkban a csapat játékospolitikájára a légiósok már-már kispesti méretekben történő foglalkoztatása jellemző. A legnagyobb létszámban, négy fővel a brazil hadtest képviselteti magát, főképp a középpályán. A Wellington néven a brazil U21-ben is megfordult jobbszélső, Tom a jelek szerint Jerry nélkül is jól érzi magát a Balkánon, mivel már 2006 óta Lovecs éttermeiben fogyasztja a sopszka salátát. Nála is régebb óta, 2005-től pompázik narancsban Sandrinho - a páros sikerein felbuzdulva 2009 óta Doka Madureira, idén nyártól pedig a kapus Vinicius bérkartonját is a lovecsi klubházban kezelik. Coulibaly zsenialitását két franciával próbálják ellensúlyozni, közülük Barthe a védelem oszlopos tagja, a csatár Niflore pedig 19 dugóval a tavalyi bolgár bajnokság gólkirálya volt. Szerbeket is párosával tartanak, Golubovicsnál a gólvonal, míg Jelenkovics esetében a középpálya védekező harmada számít a munkavégzés helyszínének. A díszes légióskompániát egy újabb védekező középpályás, a bosnyák válogatottban eddig 39-szer parádézó Berberovics, valamint a Dinamo Bukaresttől kikölcsönzött, 14 román válogatottsággal büszkélkedő csatár, Bratu teszi teljessé. A hazai erők között talán a legnagyobb név Ivajlo Petkov, a védelem ékköve 65-szörös bolgár válogatott és már az 1998-as vébén is ott volt. A csatársorban Szvetoszlav Todorov 41 válogatottsággal és 8 év angliai vendégmunkával felvértezve próbálja feltörni a bivalyerős debreceni hátsó alakzatot, de végszükség esetére állományban van még 4 felnőtt és további 4 utánpótlás-válogatott vitéz is.
Összeállításunk végén a csapat montenegrói hadjáratáról készült videót mutatjuk meg, annak reményében, hogy Nyíregyházáról jóval kevesebb sikerélménnyel gazdagodva távoznak majd bolgár sportbarátaink.
Nem is tudtam, hogy ilyen sok válogatott játékosuk van. Ehhez képest a stadionjuk elég gagyi...Reméljük hogy Kabát meg Coulibaly többet rúgnak nekik mint ahányat a Malinauskas a saját kapujába pottyant.
sajnos a gyenge formában lévő Debrecent ki fogja ejteni a Lovecs, de ne legyen igazam. A Debrecen sikere két dolgon fog múlni:
1) mennyire szedi össze a védekezését - a középső harmadban eladott labdákra gondolok elsősorban
2) mennyire sikerül felgyorsítani és viszonylag pontossá tenni az összjátékot - ez lesz a nagyobb probléma
jó lenne két csapattal képviseltetni magunkat az EL csoportkörében!
mondjuk szvsz jobb lett volna, ha idegenben kezdenek a csapatok (hadd kelljen az ellenfeleknek hajtaniuk, lehessen elég a kontra is), de azzal kell főzni, ami van. @vidi-master: az utolsó mondattal maradéktalanul egyetértek
A héten megkezdődik a rájátszás az eurókupák selejtezőiben, augusztus végére választ kapunk arra, hogy sikerül-e valamelyik reprezentánsunknak a tűz közelébe férkőznie. A Debrecen a tavalyi BL-performansz után idén az Európa Ligát célozhatja meg, igaz, ehhez minimálisan fel kellene mutatni egy Roland Praj színvonalát meghaladó kapusteljesítményt és egy olyan pontrúgót, aki első szándékból is képes a kapuba bikázni egy tizenegyest. A nirvánába a tavalyi évhez hasonlóan idén is Bulgárián keresztül vezet az út, a kérdés tehát az, hogy a Levszki után még inkább szívünkbe zárjuk a balkáni országot vagy ellenkezőleg: addig visszük a korsót DK-Európába, amíg szilánkokra törik. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk aktuális epizódjában - Zigi óhajának eleget téve - az elmúlt 15 évben a bolgár klubfutballba üstökösként berobbant egyesületet mutatjuk be, ahol végleg egyenesbe került egy későbbi debreceni közönségkedvenc karrierje, egyik válogatott titánunkból pedig kupagyőztest faragtak.
A Bulgária északi részén elhelyezkedő Lovecs városának helyén az első lakott települést a trákoktól származtatják, a Krisztus előtti 3-4. századból. Jelentősége a rómaiak felbukkanása után kezdett felfelé rakétázni, akik a környéken felhúzott úthálózat felügyelete céljából hoztak létre erődöt Prezidium néven, melyet az utókor Hiszarijára módosított. Itt szignálták 1187-ben a Bizánci Birodalom és a bolgárok közötti békeszerződést, amellyel formailag is függetlenné vált Bulgária. A megörökölt úthálózat minden pozitívumát kihasználó város főleg a kereskedelemből tartotta fenn magát - a törökök megjelenéséig egész jó színvonalon. A félholdas légió csak többszöri próbálkozás után, 1446-ban tudta birtokba venni az erődöt. A várost különösebben nem kavarta fel a tulajdonosváltás ténye, fénykorukat speciel a XVII. században élték, amikor a bolgár területek kereskedelmi központjaként alaposan megszedték magukat. A nagy boldogságba igazából az 1784-es év kavart bele, mikor a már leáldozóban lévő török hadsereg ráunt a városban uralkodó bőségre és egy spontán pirotechnikai bemutatóval egybekötve a lakosságot 20.000-ről 4.600 főre redukálta. Nem meglepő módon a félholdasok népszerűségi indexe ettől kezdődően a bányászbéka ülepét is távcsővel figyelte - itt alakult ki a bolgár ellenállási mozgalom egyik fészke is, a tavaly már megismert Vaszil Levszki vezetésével. A város környéke adott még otthont az 1877-78-as orosz-török háború keretében lezavart lovecsi rangadónak, amely török vereséggel, majd a győztesek részéről a város török ajkú lakosságának internálásával zárult.
bajnoki címét. A dicsőséglistát 1 ezüst- és 2 bronzérem, a múlt héten elnyert Szuperkupa, valamint 4 Bolgár Kupa teszi teljessé (amelyek közül az utolsónak 2009 tavaszán az Újpestről fél évre lízingelt Sándor György is részese lehetett – a bolgárok mezében feszítő héroszunk ábrázata erős idegzetű olvasóink részére megtekinthető). Az idei pontvadászatban három forduló után 2 győzelem - 1 döntetlen kombóval a második helyen dekkolnak. Hazai mérkőzéseiket a fantáziadúsnak nehezen nevezhető Lovecs Stadionban rendezik, mely 7.050 férőhelyes.
