Magyarfociszerte tombol a szezonális love parade. Pál András szerethető MTK-t ígért a nyáron, Mészöly Géza szerethető Újpestet vizionál a Megyeri útra, Egervári Sándor szerethető válogatottra vágyik nap mint nap. A sor még hosszan folytatható, történelmi időket élünk: a magyar futball áporodott közege joviális mosolygások közepette megkezdte a tervszerű elvalentinnaposodást.
Csupa szív gárdák szántják föl a gyepet, _ezer fokon égő_ edzőlegendák taktikai utasítás helyett Erich Frommal traktálják a sprőd centerhalfot, Király Gábor csókokat hint. Épülnek, épülgetnek a szerethető csapatok, és ez jó.
Ideje volt már szakítani az utálatos brigádok tömeggyártásával. Szakemberek tömkelege versenyzett itt az elmúlt 20-25 évben azon, hogy melyikük tud minél köpedelmesebb csordát a pályára hajtani. Ha egy csapat esetleg szerethetően kezdett volna viselkedni, ott komoly következményekkel kellett a szakmai stábnak számolnia. Edzőink emlékezetes és hangzatos nyilatkozatokban fejtették ki nézőriasztó elképzeléseiket. Bármennyire is gusztustalan csapatok próbálkoztak azonban az évek során, vb- vagy Eb-részvételben mégsem kamatozott az állhatatos munka.
Szükségessé vált a paradigmaváltás: a szurkolók torkán halszálkaként megakadt reménytelenséget új eszközzel kellett letunkolni. Megszületett hát a Szerethető Csapat fogalma – józan paraszti ésszel értelmezhetetlen kategória. Mint a Szép Öregasszony.
Egy futballban járatos bennfentes igazán definiálhatná már egyszer az életben, hogy mettől meddig terjed egy szerethető csapat, milyen attribútumokkal rendelkezik, és hogy a szerethetőségbe beleértendő-e a góllövés ténye, vagy csak a komikumba hajló tolódás. Nemzeti válogatott esetén kiváltképp…
Nem, nem a lózungokra vagyunk kíváncsiak: a „kiteszi a szívét a pályára”, a „libabőrös lesz a himnuszt hallgatva”, a „körömszakadtáig küzd”, a „sosem adja föl”, meg a „csodálatos közönségünket boldoggá kell tenni” jellegű ökörségekkel még 1990 tájékán teli lett a padlás – és azóta hány tavaszi lomtalanítást megéltünk már…
Amíg egy jóféle magyarázat nem érkezik, egy kis segítség: a szerethető csapat például egyenlő a rendszeresen elbukó csapattal, amelynél eredményes szereplésnek könyvelik el Albániát és Máltát oda-vissza. Vagy például azzal a szerencsétlen társulattal, amelyik felhozó meccsen leveri a nagyképű olaszokat, hogy aztán pár hónapra rá ízekre szedjék Moldáviában.
Volt itt annyi szerethető csapat mostanság, hogy egyházat lehetne rájuk alapítani. Várhidi mester szerethető ifjoncokból összeeszkábált szerethető csapata. Koeman morálisan erős és egymásért küzdő szerethető csapata. Bozsik 2006. október 11-ig már csak az apja miatt is szerethető csapata. Matthäusról nem is beszélve, ő röpke 2 év alatt vagy 80 szerethető játékossal ajándékozott meg minket. Van, hogy szerethető csapatokból is megárt a sok.
Jamaicai bobcsapat. Eddie, a Sas. Eric, az Angolna. Mi a közös bennük azon kívül, hogy szerethetőek? Amatőrök, inkább beleteszik sportágukba a pénzt, mintsem kivennék onnan – vicces mozgásukon túl leginkább ezért szerethetőek.
Hogy ki lehetett az első, aki szerethető profi csapatról megemlékezett? Passz. Az viszont sejthető, hogy olyan társasággal kapcsolatban kellett elővarázsolnia ezt az eufemizmust, amelyik e nélkül csak az örök vesztes szófordulatra pályázhatott volna.
Ha tehát nemzeti válogatottunk kapcsán szerethető csapatról regél Egervári kapitány – aki ösztönös péniszművészként már megmutatta, milyen a kirúgott edző, mikor szerethető – részint röhögés fog el, részint szánakozás. Sas és Angolna urak példájából kiindulva ez a fogalom pontosan azt az esetlenséget mintázza, amivel Vanczák Vili becserkészi a felé guruló labdát. Sok pénzért sportoló profi esetében a szerethetőség a magas szintű teljesítményhez szükséges mentalitás, a mindent alárendelő nyerni akarás, és a tehetséggel párosult kemény meló hiányát jelenti. Semmivel sem többet.
[Közbevetés: tudja ezt Koman Vladimir is, aki első válogatottbeli gólja után nyilatkozva, kijelentette, hogy nem szimpatikusnak kell lenni, mert ilyen szinten már az eredmény számít, tudni kell nyerni. Köszi és riszpekt neki!]
Legyen a csapatunk martalóc, mint Van Bommel, arrogáns, mint Ibra, lekezelő, mint Totti, köpködős, mint Rijkaard, vagy kőfejű, mint Zidane, de nyerjen! Alakítson ki helyzeteket, és rúgja be azokat! Saját kapuja előtt pedig ne töketlenkedjen, mint csontváz bizottság a biológia szertárban. Nyerjen!
Nem lesz az a csapat szerethető – mi mégis szeretni fogjuk.