HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (47) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (167) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Ellenfélnéző: UC Sampdoria

2010.09.30. 08:00 Black Lotus

Dübörög az európai kupaidény, alig tértünk magunkhoz az öt harkovi gombócból, máris újabb állomáshoz érkezik a debreceni Lokomotív. Az ukrán felsőoktatás fellegvára után a következő megálló az olasz tengerészet kánaánja, ahol az itáliai bajnokság középmezőnyének egyik törzsgárdistája ácsingózik kitüntető figyelmünk iránt. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket bemutató sorozatunk keretei között ezúttal a Sampdoria és a csapatnak otthont adó Genova városa kerül megéneklésre.

 

A Liguria tartomány székhelyeként is funkcionáló Genova környéke iránt - tengerészeti szempontból kedvező fekvésének köszönhetően – már a görögök is élénk érdeklődést mutattak. A település a római korban a karthágói rombolás formájában élte át első kanosszajárását (a kedélyek megnyugvása után Róma újjáépítette), majd a Római Birodalom bukása után a keleti gótok, később a longobárdok által eszközölt helyszíni bejárások cincálták a helyiek idegrendszerét. Ezt követően lassú, majd gyorsuló ütemű fejlődésnek indult, 1100-ban már önálló városállam, saját konzuli vezetést felvonultatva. Dicsfényük a XIII. században vált már-már vakítóvá, mikor tengeri csaták keretében mindkét riválisuknak, Pisának, majd a csizma túloldalán helyezkedő Velencének is leverték a derekát. A fényesen ívelő karriernek az 1354. évi pestisjárvány vetett véget, amely után francia és lombard uralmat is kénytelen volt viselni a település, de ekkoriban is olyan kaliberű egyéniségeket nevelt ki, mint Kolumbusz Kristóf, akinek feltételezett születési helye ma turistalátványosság. A XVI. századtól újra felfelé indulnak a lejtőn, egészen Napóleon koráig, mikor a franciák ölelő karjaiban találják magukat. Az innen való szabadulás után Piemonthoz kerültek, egészen Olaszország egyesüléséig – Garibaldi innen kezdi meg nemzetegyesítő tevékenységének lefolytatását.

Napjainkban a 600 ezres (elővárosokkal együtt 1,4 milliós) népességű Genova továbbra is Olaszország legnagyobb tengeri kikötőjeként funkcionál. A 2004-ben Európa kulturális fővárosa címmel büszkélkedő város első számú látnivalójának a régi világítótorony, a La Lanterna számít. Ha ezt már megtekintettük és még maradt időnk a déli pizzáig, joggal számíthat figyelmünkre az óváros (melyhez az ENSZ is indokoltnak tartotta hozzávágni a Világörökség Része címkét), elmehetünk a Kolumbusz-házhoz vagy bambulás céljából felkereshetjük Európa második legnagyobb akváriumát.

A Loki ellenfelét 1946-ban, két korábbi genovai csapat egyesítésével gründolták. Az elődök közül a nyelvtörőnek is alkalmas nevű Ginnastica Sampierdarenese 1891-től létezett, de futballszakosztálya „csak” 1899-ben alakult, míg az Andrea Doria 1895-ös alapításától a labdarúgás művelését tekintette fő céljának. A fúzió során a jogelődöket egyenlő értékűnek ismerték el, így az új klub a két régi nevének egy-egy részét örökölte, továbbá megtartotta az elődök színeit is. Tekintettel arra, hogy a Doria kék-fehérben, a Sampier pedig piros-feketében virított, a színekre vonatkozó döntéssel igazi gyöngyszemnek számító, címerében négy különböző színt hordozó egyletet sikerült előállítani, ám a vezetőség ezt nem érezte elegendőnek, így egy pipázó genovai halász sziluettjét is a címerbe gyógyították. Az új klub a mozgalmas kezdetek (a nagy debattőr hírében álló Amedeo Rissotto rövid úton kitúrta az elnöki székből az eredetileg megválasztott Piero Sanguinettit) után üzembiztosan ágyazta be magát az olasz élvonal középcsapatai közé: a 8-12. helyre váltott bérletükkel néha előrébb merészkedtek a 4-6. pozíciókba, de a magaslati levegőtől megfájdulhatott a fejük, mert utána előbb-utóbb visszatértek a biztos bázisnak számító középmezőnybe. Ahatvanas években váratlan gikszer csúszott az imidzsbe, amikor 1966-ban alapításuk 20. évfordulóját egy utolsó helyes kieséssel ünnepelték, de a következő idényben a másodosztály bajnokaként tértek vissza. Ezt újabb tíz első osztályú idény követi, egy 8. hely kivételével folyamatosan a 10-13. pozíciókban, majd 1977-ben újra a Serie B szippantja magába őket – ezúttal az előzőnél hosszabb időre, öt évre.

Az 1982-es visszajutás utáni bő tíz év hozza el a klub aranykorát – a klubtörténet egyetlen bajnoki címe és bajnoki bronzérme, valamint a négy olasz kupagyőzelem és az egyetlen olasz szuperkupa is ennek az érának a gyümölcse. A hazai menetelést a nemzetközi porondon elővezetett sziporkázással fűszerezték meg: kezdésnek 1989-ben KEK-döntősök, ahol 2-0 arányban taknyolnak el a Barcelona ellen. Mindez nem szegi kedvüket és egy évvel később, az Anderlecht ellenében, hosszabbítás után megszerzik az áhított kupaserleget. Egy gyengébb kupaidény után 1992-ben a már megénekelt Pagliuca-bravúrnak is köszönhetik történetük mindmáig utolsó BL-szereplését, amelynek végén itt is a döntőbe jutnak, de a Barcelona elleni második kikötővárosi háborúban is ők húzzák a rövidebbet. A BL-döntő egyúttal az álomcsapat hattyúdalának is bizonyul: a csapat remeklése nemcsak a szurkolóknak, hanem a riválisok vezetőségének is felkelti az érdeklődését, akik az elkövetkező években nagyobb pusztítást végeznek a keretben, mint Sz. Gy. zsurnaliszta a VIP-páholyok ételkészletében. Vialli, Vierchowod és Lombardo a Juventus, Pagliuca pedig az Inter hálójában akad fenn – távozásuk a klub bankszámlájára jótékony, játékára kevésbé pozitív hatással van. A gárda a kilencvenes évek végéig (az utolsó, negyedik kupagyőzelem mellett) még vegetál az olasz élvonal középmezőnyében, majd 1999 és 2002 között ismét megmártózik a másodosztály iszapjában. A nyolc éve tartó legújabb korban egy negyedik és egy ötödik helyet, valamint egy vesztes olasz kupadöntőt mutathatnak fel.

Az elmúlt évtizedben háromszor tették tiszteletüket a nemzetközi hadszíntéren, mindannyiszor az UEFA-kupában. A mérleg erősen felemás, egyszer a csoportkörig sem jutottak el, egyszer pedig ebben a szakaszban hagyták ott a fogukat. A harmadik próbálkozásuk volt a legsikeresebb, a csoportból tovább evickélték magukat, az egyenes kieséses szakaszban viszont a Metaliszt Harkov kettős győzelemmel kifilézte a társaságot. Az idei szériát (tavalyi 4. helyüknek köszönhetően) a BL-selejtezőben indították, ahol azonban a Werder Bremen 5-4-es összesítéssel nyakon vágta őket, így ismét a második számú kupaszériában produkálhatják magukat. Hazai mérkőzéseiket (társbérletben a városi rivális Genoával) a 36.536 férőhelyes Luigi Ferraris stadionban rendezik.

A klub játékospolitikájában leginkább a helyi erők foglalkoztatása dominál, közülük Pazzini és Palombo a válogatott sikeresnek nehezen nevezhető dél-afrikai szafariján is részt vettek, Cassano pedig ezt követően került vissza az azúrkékek keretébe. A többi talján kerettag közül Semioli és Zauri is volt már olasz válogatott, míg Dessena, Fiorillo, Marilungo, Poli és Pozzi eddig a korosztályos válogatottakban igyekeztek kibontakozni. A légiósok közül a legnagyobb kontingenst a svájciak alkotják, a Ziegler-Padalino-Rossini hármasnál nyelvi nehézségekkel nem különösebben kell bajlódni. A latin-amerikai régiót a brazil kapus, Júnior Costa mellett az argentin Tissone és az uruguayi Fornaroli képviselik, a palettát Koman Vologya és a nem igazán spanyolos hangzású, ám ibériai állampolgárságú Obiang teszik teljessé.

Az idei bajnokságot 1 győzelem – 3 döntetlen – 1 vereség kombóval nyitották, amely eddig a 12. helyre bizonyult elegendőnek. A legutóbbi játéknapon hazai pályán zavartak le egy gól nélküli döntetlent az Udinesével - összeállításunkat az utóbbi mérkőzés videójával zárjuk (bízva abban, hogy a riporternek nem hűlt ki a hasa a szöveg elhadarása közben).

2 komment

Címkék: olasz debrecen beharangozó sampdoria európa liga kupaellenfél

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr772333271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsirparaszt scene/buckalakó tahó/fotelrokker 2010.09.30. 11:31:26

Ághassi kartácsnak szóljon már valaki, hogy nem a Story tv adja a meccset, hanem a Fem4.
Bár nem szokása javítani, ha valamit elbasz, hiába írják meg neki.

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2010.09.30. 13:03:05

Sosem gondoltam volna, hogy az a pacák a címerben egy pipázó halász. Inkább Sherlock Holmes.
(rorchak teszten is csak a kispestet látom)
süti beállítások módosítása