Mindig is az volt az érzésem, hogy Bács-Kiskun megye egy kicsit olyan, mint Texas. Viszonylag nagy kiterjedés, homokbuckák, kietlen tanyavilág, délről érkező illegális bevándorlók és egy remekbeszabott tájszólás jellemzi mindkét területet. Utóbbiból mutatóba:
-Hee János bá’ gyűjjön má’ be egy fröccsre-e’!
-Nöm mék be, me’ mögelött a Bimbó, oszt’ sietök haza.
Aki azt hiszi, hogy ez a stílus mára teljesen kipusztult, annak ajánlok egy félórás beszélgetést a nagymamámmal (aki épp most lett 75 éves). Túl sok e és l betűre ne számítsatok! Jómagam a 6 Pesten eltöltött év alatt sajnálatosan levetkőztem ezt a nyelvet, bár néha még telik egy-egy zárt e-re tőlem is…
Na de miért is beszélek ennyit Bács megyéről? Csak mert a szerkesztőségi ülésen megszállt valami isteni fény, és rájöttem, hogy nekem okvetlenül fel kell világosítanom honfitársaimat a megye focijának csínjáról-bínjáról, különben nem fogják tudni, mi hiányzik az életükből.
Csettegők* motorját beindítani, paprikafüzért a nyakba, lekvároskenyeret a kézbe, irány Bács-Kiskun!
Bács-Kiskun az ország legnagyobb területű megyéje (8445 km2), majdnem akkora, mint Puerto Rico, és alig kisebb a külföldre vágyó aranylábúink által különösen kedvelt Ciprusnál. A valamivel több mint félmilliós lakosságát még Luxemburg is megirigyelné, bár BK-t megelőzi az újkeletű válogatott mumusunk, Montenegró. A megye ugyan csak 1950 óta létezik, de azóta már sikerült az első bekezdésben kifejtett imidzset kiépítenie, illetve a togóival vetekedő összGDP-t. Na de mi a helyzet a focival?
Ha az ember irányítószáma 6000 és 6600 között van, akkor bizony nem kell a szomszédba mennie a labdarúgást értő földikért. Először a hercegszántói császár, Albert Flórián neve jut az ember eszébe, majd hogy a zöld-fehérek mája tovább hízzon, a VVK-döntőt megnyerő Fenyvesi Máté ugrik be (aus Jánoshalma). A vidistáknak két Disztlt (enyhe mássalhangzó-torlódás) ajándékozott Baja, illetve egy Bognár Gyurit (utóbbi három játékos már a BLSE bemutatásánál is meg lett említve). A Vasas Bundzsák Dezső miatt küldte a köszönőleveleket Halasra, míg a fővárosi lilák Dunai II Antal miatt hálálkodhattak a garai bábáknak. És persze itt van még a kecsói Czéh Laci is, illetve az ügyeletes ifjú titán, a kerekegyházi Lázár Bence.
Klubcsapatok szintjén már kissé szerényebb a névsor, 1994-ig nem delegált egy csapatot sem labdarúgásunk Olümposzára a magyar Mezopotámia, azaz a megyék közt utolsó előtti volt (azóta minden prefektúra feliratkozott a térképre, hála a Paksnak). Na de ha már ilyen sokat kellett rá várni, az illetékesek tettek róla, hogy emlékezetes legyen a bemutatkozás:
Stadler FC (1994-1998)
A sztorit szinte mindenki ismeri, többek között itt is megénekelték már. Emiatt igyekszem majd, hogy minél kevesebb átfedés legyen Lada kiváló írása és e művem között.
A rendszerváltás utáni évekről sztorizgatva a Kacsamesék megszakítása mellett ez a másik klasszikus téma, ami elő szokott jönni a beszélgetések során. Bizony, nálunk az egyszerű juhász is megcsinálhatta a szerencséjét, hozzá képest Abramovics kismiska. Mert az orosz maffiózó becsületes vállalkozó egy már létező, nagy hagyományú élcsapatot karolt fel, viszont Józsi bácsi azt a másod-harmadosztályú Kiskőröst ölelte keblére, melynek játékosai nyugodtan sétálhattak a francia riviérán, kis eséllyel jött szembe olyan, aki autogramért zaklatta volna őket. A krónikákhoz tartozik, hogy SJ a feljutás idején összeveszett a ’kőrösi városvezetéssel… és így, a semmiből kiugró stadionnal vált teljessé a mítosz.
A Stadleresek első (és némiképp zaklatott) évének a Nagykanizsa idegenbeli kiütése volt a csúcsa (1:5), illetve már a legendás arénában a Fradi elleni iksz, uszkve 22.000 néző előtt (lehet, hogy kicsit vastagon fogott a riporterek pennája, de a szemtanúk beszámolói alapján tényleg baromi sokan voltak) Ez különösen azért szép teljesítmény, mert Akasztó lakossága kb. 3.500 fő volt akkoriban. Kicsit tréfás hasonlattal élve: Ez olyan, mintha egy Vasas-meccsre négyszázezren vennének jegyet.
A csapat a következő évben tartotta a 9. helyet, majd lassan elkezdtek lefelé csúszni, végül ’98-ban véget ért a nagy kaland. Az apróbb nehézségek között azért meg kell említeni, hogy ekkora már kattant a bilincs a tulaj csuklóján. Az akasztóiak a zavaró körülmények ellenére olyan nagyságokat adtak a magyar focinak, mint Nicsenkó, Dragóner, vagy a hűséges Jeremejev, sőt még Borgulya is magára húzhatta a kockás mezt! Bátran mertek nyúlni az ukrán játékosokhoz, talán a tulajdonos üzleti kapcsolatai miatt is.
A jelen már szomorkásabb, a stadiont felveri a gaz, a tulajt újra üldözőbe vette az adóhatóság (a nyugat felől érkezők azért még gyönyörködhetnek a solti ruhaüzletében), a régi nagyságra már csak a „Sanyika pléjsztésönözik” című olajfestmény és a többi, hasonló színvonalú műremek (lásd a képen - Reszkess Raffaello!) emlékeztet minket. A honlap viszont továbbra is gyakran frissül!
A mostani akasztói juhász pedig pödör egyet a bajszán és szomorúan nézi a nyájat körbecsaholó pulit. Bőrtarisznyájában még ott van egy régi emlék, egy megfakult meccsjegy, rajta: „Pályabelépő NB I-es Bajnoki labdarúgó mérkőzésre”, a hátoldalán meg girbegurba betűkkel: „Stadler-FTC, 1995. június 24.”
Tiszakécske FC (1997-1998)
Ez a sztori már némileg közelebb áll a szívemhez, talán mert a város is közelebb van Kecskeméthez. Annyira, hogy gyakorlatilag a fél keretnek volt valami KTE-s vagy KSC-s kötődése. A névsorból először Nagy Zsolti ugrik be, meg a Balla-testvérek, a fura nevű Unyatinszki, és ha nem csalódóm, itt játszott a kecskeméti szurkolók örök kedvence, Barna Zsolt is. Korábban már láttuk, hogy a Stadler volt az „ukrán csapat”, nos Szurgenték inkább a román vonalra esküdtek, kiegészítve egy libériai játékossal. A stadionjuk is ugyanúgy rohamtempóban készült, a mentorom szerint az első bajnoki mérkőzés alatt még javában dolgoztak rajta a kőművesek.
Ha a Stadler volt a magyar gyanús vállalkozások felkent avatárja, akkor a ’Kécske volt a klasszikus kiscsapat, a legkisebb királyfi a mesében, az észak-koreai válogatott a focivébén. Annyira megfeleltek ennek az imidzsnek, hogy gyakorlatilag egy játékosuknak sem volt élvonalbeli tapasztalata. Ennek ellenére otthon alig lehetett megverni őket, viszont azok az idegenbeli túrák… volt ok bőven a pironkodásra, pl. a zalai hatos, vagy a fehérvári nyolcas alkalmával. Bizony, a Dunántúlon gyakran áztak-fáztak-citeráztak a kécskeiek (a képen a Tisza 83 citerazenekar).
A M. T. Olvasó láthatja, hogy a Raab-Karcher NB1 ezen szezonjában rögtön két gárdát is delegált a megye az első osztályba. Ha ez így ment volna tovább (3 évente plusz egy csapat), akkor napjainkban már hat kiskunsági klubért szoríthatnánk. De sajnos a kegyetlen valóság közbeszólt, a Stadler ugyebár kiesett, a ’Kécske pedig osztályozóra kényszerült, amit el is bukott Óbudán (aztán a Cegléd átvette a játékjogát…), így a megye ismét élvonalbeli foci nélkül maradt. Azaz csak maradt volna, mert jött a
Gázszer FC (1998-1999)
A rend kedvéért meg kell említeni, hogy a fenti klub csak átszállójeggyel érkezett a megyébe. Agárdon nem volt megfelelő létesítmény, így ide-oda költöztek. Emiatt egy kicsit el is koptatták a „szimpatikus kiscsapat” címkéjüket, lévén hogy lehet szeretni egy olyan együttest, ami minden évben máshol játszik? (Plusz a fehérváriak is inkább a Vidit szerették) A nagyjaik közül Dvérit, Kövesfalvit és Tiber „egyszer gólkirály voltam” Krisztiánt tudnám kiemelni. A Fradi ellen még megtelt az akasztói lelátó, de a szezon második felében nem volt ritka a 3-4 száz fős közönség, ami azért még ma is ciki, nemhogy a dicsőséges 90-es években. (Tényleg nem bántásból mondom, de ennyi erővel Pestre is áttehették volna a székhelyüket) Vissza is mentek Fehérvárra megszűnni. Aztán hosszú ideig néma csend, mígnem egyszer csak feltűnt a színen a
Kecskeméti TE (2008-)
A hírös város szurkolóinak agyába az 5-10 évente ismétlődő csalódások miatt beleégett, hogy a feljutás az élvonalba olyan erős elvi lehetetlenség, mint ahogy a Leverkusen sem lehet soha német bajnok. Ez a para annyira komoly volt, hogy – és ebben semmi túlzás nincs – a Vác elleni bajnokavató meccsen csak az ötödik gól után kezdtem el hinni benne, hogy talán most meglehet (csak három pontot kellett összeszedni egyébként, és volt rá még két mérkőzésünk). A helyi labdarúgásra jellemző, hogy a fő rivális sokáig a Kecskeméti SC volt (á la Inter-Milan), amíg bele nem olvasztották a KTE-be, létrehozva a KFC nevű valamit (sajnos nem gyorséttermet), amihez kb. úgy viszonyultak sokan, mint a francia ínyencek a román borokhoz. Persze egy reményteljes év jutott ennek a gárdának is, de a feljutás menetrendszerűen elmaradt (sej, amikor a debreceni vasutasok is BKV-val utaztak…), a csapat pedig régen látott anyagi és erkölcsi gödörbe zuhant. Aki akkor NB I-et mert volna jósolni, azt bizony szépen karonfogva vitték volna a legközelebbi detoxikálóba a "pancsolt borok fanclub" tagjai mellé.
Na de ahogy Harvey Dent mondja: „The night is darkest just before the dawn”. Hogy ebből a totális nihilből hogy jutottunk el a 2008 tavaszán zsinórban megnyert 14 meccsig, arról fogalmam sincs, de a lényeg: a KTE azóta is rontja az élvonal levegőjét, és az örökranglistán máris megelőzte pl. a két szezont teljesítő BEAC-ot. Nem kevésbé rezignáltan adtuk tovább a "legnagyobb magyar város, ahol nem volt soha élvonalbeli foci"-vándordíjat az érdieknek. Mivel idén van a centenárium, vagy mi a szösz, kitűztem magam elé pár nemes célt (már most lehet rettegni), így itt most le is veszem az emlékezés bakelitjét a lemezjátszóról. Folyt. köv.
A végére következzen egy BK megyei összesített táblázat az élvonalbeli vitézkedésről:
Szezon | Mérkőzés | Győzelem | Döntetlen | Vereség | Lőtt G. | Kapott G. | Pontok | |
Stadler | 4 | 128 | 28 | 39 | 61 | 121 | 192 | 95 |
Tiszakécske | 1 | 34 | 8 | 8 | 18 | 36 | 75 | 32 |
Gázszer** | 1 | 34 | 11 | 11 | 12 | 37 | 40 | 44 |
Kecskemét*** | 3 | 77 | 31 | 13 | 33 | 136 | 137 | 106 |
u.i.: Valamikor még a Dunaferr is odakerült valahogy a Stadler-arénába, de ebben az ügyben nagyobb a káosz, mint egy átlagos Fradi-befektető körül, úgyhogy ha bárki forrásokkal alátámasztott infókkal tudna szolgálni, azt megköszönném.
Mit hoz majd a jövő? Melyik lesz a következő Bács megyei csapat az élvonalban? Jelenleg a korábban itt már kétszer is megénekelt Baja tűnik legesélyesebbnek, már csak a népessége miatt is, mely közel kétszerese a paksinak. Voltaképpen nincs sok dolguk, „csak” fel kellene jutni, aminek elsődleges akadálya nem a 4 pontos hátrány, hanem a tőkeerős befektető és a megfelelő stadion hiánya, de kis hazánkban minden megkerülhető, ugyebár. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Stadler is micsoda hirtelenséggel robbant be az élvonalba, vagyis akár még a Homokmégyből is lehet BL-csoportkörös csapat, bár ennek esélye vetekszik egy teheráni állami szervezésű melegfelvonuláséval.
*A csettegők létezése bizonyíték arra, hogy az autógyártáshoz nem kellenek hatalmas szerelőcsarnokok (azért a biztonság kedvéért felhúznak egyet a háromágú csillagosok), csak egy kalapács és egy csavarhúzó (meg pár mázsa használt alkatrész). Sőt, könnyen lehet, hogy Karl Benz örökösei éppen azért települtek Kecskemétre, mert szembejött velük egy Wartburg-lámpás, ZUK-alvázas IFA-motoros, horpadt cipősdoboz alakú szörnyeteg, ami büdös füstöt okádott, de laza 20 km/h-val vitte az almát a földúton. Más vidékeken egyébként hívják az ilyen gépcsodákat csattogónak is, de mi tudjuk, hogy a csettegő az igazi!
**Csak az 1998/99-es szezon
***2011. március elsején
A végére egy jó kis country:
Jah és ne felejtsetek el tippelni a keleti csoport rangadóira!