HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (47) átigazolás (24) beharangozó (272) bohócliga (357) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (53) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (48) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (140) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (109) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (227) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (167) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Rénszarvas formájú csavar a lapraszerelt bútorban

2011.09.03. 17:35 Black Lotus

Pár évtized múlva, ha egyszer a nyugdíjasotthonban a körülöttem rohangászó gyerkőcök egyike váratlanul megpihen egy pillanatra és arra kér majd, hogy meséljek a kétezres évek első tíz-tizenegy évének magyar labdarúgásáról, alighanem három dolog fog azonnal eszembe jutni: Coulibaly, mint a korszak Bohócliga-légiósainak egyik ikonikus figurája, az eurokupák hosszú évek óta tartó kazahsztáni exodusai, valamint az itthoni magyar-svéd mérkőzések, ahol az első 88 percet nagyjából fölösleges volt lejátszani, az érdemi események mindig a 89. perctől következtek. A sajátos trilógiát egyelőre lezáró 2011. évi epizódban sem volt ez másként, csak ezúttal a végkifejlet módosult: az eurofutball rulettasztalán a korábban jellemző sárga (a mi szempontunkból fekete) mező helyett ezúttal a piros színhez kapcsolódó rekeszek egyikében pihent meg a virtuális golyó. Ugyanazon selejtező-sorozaton belül immár másodszor sikerült az utolsó pillanatokban ártalmatlanítani az északról jövő veszedelmet – és bár továbbjutási álmokról beszélni így sem több puszta fantazmagóriánál, jó érzés péntek este azzal álomra hajtani a fejeket, hogy végre egyszer nem Ibrahimovics nevét kell emlegetni a párharc kapcsán.

Nem igazán úgy indult, hogy ez lesz a vége. Bár a negyedik percben tizenegyest kaphattunk volna, az első 15-20 percben már kialakult a svéd mezőnyfölény, igaz, alapvetően meddőnek bizonyult. Aztán a félidő közepén – az időnként bekövetkező magyar akciók egyikéből – mégiscsak megszületett a tizenegyes – csak a gól maradt el belőle. A kimaradt lehetőség ismételten a mieinket fogta meg, a svéd fölény ekkor már helyzetekben és kapufában is tárgyiasult, míg a meggypiros kompánia ismét a korábbi meccseken már zsákutcának bizonyult ívelgetésekkel próbált kitűnni. Nem sikerült, de midőn megpróbáltuk a természetesnek tűnő földön kipasszolgatós módszert, rögtön sikeresebbnek bizonyultunk: Rudolf pazar kiugratását Szabics tanárian értékesítette, így a félidő végén a fejcsóválást felválthatta a reménykedés.

A reménykedés, amely a második félidő elején kicsit még fokozódott, látva a svéd védelem töketlenkedéseit – aztán a 60. perchez közeledve az ellenfél sebességbe tette magát és a magyar védelem hathatós segítségével ki is egyenlített. A gól után, ha lehet, még inkább megzavarodott a védelem, de ezt az ellenfélnek már nem sikerült kihasználnia, pedig Ibrahimovics, majd Kallström is ígéretes helyzetből próbálkozhatott. Az utolsó tíz percet a legutóbbi alkalomhoz hasonlóan ezúttal is megnyomták a mieink, de a végkifejlet szerencsére másra sikeredett: míg Koman huszonötről még nem tudta lezárni a vitás kérdéseket, addig a mérkőzés végén egy pazarra sikeredett Rudolf-Priskin-Rudolf háromszögelés után ezúttal nekünk sikerült megtalálni a rést az IKEA-panelekből összerakott sárga hátvédsoron.

A győzelemhez gratulálunk, de elszállni, ukrajnai szállások listáját böngészni így sem érdemes. Ez a győzelem (a presztízsen kívül) főleg akkor értékes, ha a csapat nagyképűség helyett önbizalmat tud belőle meríteni és ennek megfelelően nem látványosan pofára esni pár nap múlva a moldáv éjszakában. A harmadik helyhez (amelynek megszerzésében én magam a selejtezők kezdete előtt inkább csak bizakodtam, semmint biztosra véltem) viszont immár minden feltétel adott – ha a hátralévő két mérkőzésen is sikerül az eddigi eredménysort tartani, akkor néhány év elteltével akár azzal a jóleső érzéssel gondolhatunk vissza erre a selejtező-sorozatra, hogy amit reálisan lehetett, azt kihozta belőle a válogatott, sőt, a szerencsének is köszönhetően annál talán egy kicsivel többet is.

Keresztvíz-lehúzás, tömjénezés:

Király Gábor: 6 Gabesz egy első félidei, a tizenhatos környékén előadott fejesén kívül érdemben nem veszélyeztette a nézők vérnyomását, ami esetében északi együttessel szemben jóval nagyobb érdem, mint aminek egy felületes szemlélő gondolná. Az első félidőben egy mutatós védést is bemutatott egy svéd szabadrúgás után – összességében válogatottbéli produkciói közül inkább a jobbak egyikének lehettünk tanúi.

Varga József: 5 Inkább kényszer szülte megoldásként került a jobbhátvéd pozíciójába, amely sajnos a játékban is észrevehető volt. Főleg az első félidőben többször is állva hagyta a svéd szélső, de a második játékrészben is jó néhány akció futott az oldalán – ugyanakkor (hogy a magyar labdarúgás közhelyszótárának egyik kultikus darabja is előkerüljön) „az akarására nem lehetett panasz”. Osztályzatát picivel rontja, hogy (bár a szituáció valóban véleményes) az egyenlítő gólt eredményező lövésbe talán beledobhatta volna magát ahelyett, hogy az ötösön modellt áll a szoborba oltott fájdalom című domborműnek.

Lipták Zoltán: 6 Az általunk vártnál jobban megoldotta Juhász helyettesítését, a pozitív képet viszont picit árnyalja, hogy az egyenlítő gólnál alaposan lemaradt Wilhelmssonról, ráadásul az elvileg általa vezényelt védelem a gól után hosszú percekig úgy tántorgott a pályán, mint a söntésből hazafelé tartó Pista bácsi hajnalban a falu főutcáján. Összességében megállta a helyét és valamivel jobban teljesített a szélső védőknél. Kényszerű cseréje miatt Sándor György érkezett a pályára, aki nem ezen a mérkőzésen iratkozott fel az Aranylabda esélyesei közé – a 0 osztályzat viszont nem a látottak, hanem (többi cserénkhez hasonlóan) a pályán töltött kevés játékperc eredménye.

Korcsmár Zsolt: 8 A pénteki estén a táncrend alapján főleg Ibrahimovics őrzése volt a feladata és ezt érdemi hiba nélkül meg is oldotta. Két mérkőzés alapján hiba lenne hosszabb távú értékítéletet alkotni róla, úgyhogy jelen pillanatban úgy tűnik: csatasorba állítása eSándor munkássága pozitívumainak listáján az előkelő második helyre rangsorolható (közvetlenül Tóth Balu hanyagolása után) – és ez még akkor is nagy szó, ha tudjuk: az említett kapitányi „erénylista” terjedelemben nagyjából olyan messze van Tolsztoj Háború és békéjétől, mint Lukas Zelenka a 100 méteres síkfutás olimpiai aranyérmétől.

Laczkó Zsolt: 5 A mérkőzés nagy részében nagy csatát vívott Elmanderrel, de az az esetek túlnyomó többségében nem magyar sikereket hozott (és itt nemcsak az első félidei kapufára gondolunk). Volt néhány ügyes szerelése, de összességében nem érezzük azt, hogy javulás mutatkozna a szélsőhátvéd hiányposzt jellegében.

Pintér Ádám: 6 Jól megoldotta labdaszerzői teendőit és a Lipták kiválása miatti kényszerű helyváltozást is elfogadhatóan menedzselte. Az egyenlítő gól előtt nem sikerült lépést tartania Elmanderrel, általánosságban viszont nem volt panasz a játékára.

Elek Ákos: 7 Feladatköréből adódóan főleg szűrni próbálta a svéd rohamokat és ezen tevékenységét sallangmentesen el is látta. Szokásos előre rongyolásaiból ezúttal kevesebbet láttunk, de ezt nem is a sárga mezes bagázs ellen várjuk tőle elsősorban.

Koman Vladimir: 5 Voli szolidaritást vállalt Hajnallal és lelkesen firkantotta oda a szignóját a jelenléti íven belül a „Nem ez lesz életem legjobb mérkőzése” rovatba. Építő jellegű megmozdulásai jórészt észrevehetetlenek maradtak, miközben az első félidőben egy, a pálya közepén elszórt labdája után főképp a szentléleknek és az ellenfél ügyetlenségének köszönhettük a vendégvezetés elmaradását. Gundel Takács mester szakértelmét nem kívánnánk ragozni (mert vannak dolgok, amiken nincs mit), így csak annyit jegyeznénk meg: Vologya rúgótechnikájával 25 méterről a nagyjából üres (egy svéd védő által ímmel-ámmal biztosított) kapu fölé lőni nem éppen a balszerencse kérdéskörét képezi.

Hajnal Tamás: 4 Tamás játéka nem sokban különbözött a tavalyelőtti magyar-svéden elővezetett produktumtól, a fő eltérés az volt, hogy ezúttal a tizenegyest is kihagyta. Az első félidőben még egy-egy jobb átadási kísérletet láthattunk tőle, a második félidei produktumból viszont főképp az marad emlékezetes, ahogy utánozhatatlan alibizős megoldást választva akasztott meg egy jó ütemű támadást azzal, hogy szabályosan kicselezte magát a kapu előteréből. Tomikám, nem biztos, hogy ezt így, ilyen formában érdemes erőltetni. Cseréje, Stieber Zoltán (0) sem tudott sokkal többet felmutatni a balszélen, az esetek többségében nem értette meg a társak átadás formájában tárgyiasuló elképzeléseit, de reményeink szerint ha jobban összeszokik a többiekkel, akkor ez javulni fog.

Rudolf Gergely: 9 A Panathinaikosz újdonsült szemefénye pályafutása egyik ihletett előadását varázsolta a pályára – tizenegyest harcolt ki, pazar gólpasszt adott, majd a mérkőzés végén rögtönítélő törvényszéket felállítva megsemmisítette a svédek pontszerzésre vonatkozó óhajait. Bízunk benne, hogy a görög fővárosban is tartani fogja a formáját és – Németh Krisztiántól eltérően – a hellén bajnokság virtuális Oscar-gáláján nem a legrosszabb epizódszereplő kategóriában kap majd jelöléseket.

Szabics Imre: 8 Számomra (aki júniusban úgy éreztem, hogy válogatott szinten ugyanolyan súlytalan lesz a produkciója, mint Tóth Norbert kandidálása egy, a klubhűség mintaképéről szóló pályázaton) mindenképpen kellemes meglepetést jelentett a játéka. Végig harcolt, megjátszható volt, a gólnál higgadt megoldást választott. Cseréje, Priskin Tamás (0) pályára küldése elsőre minimum meglepő húzásnak tűnt, de a 89. percben adott remek gólpassz hitelesítette az elképzelést.

Egervári Sándor: 7 Megítélése részemről továbbra is ellentmondásos, furcsa válogatási elvei alapján. Maga az eredmény azonban – még ha az sokak elképzelésével ellentétben jóval inkább köszönhető is az indiszponált vendégeknek és a szerencsének, mint eSándor varázslatának – igazolta őt, pláne a hiányzók népes kontingensének ismeretében. Örömteli, hogy Elek után a jelek szerint Korcsmár is beépíthetőnek tűnik a válogatottba és Szabics is úgy teljesített ezúttal, ahogy azt kevesen remélték. Hajnal erőltetésének azonban ezúttal is meglehetett volna a böjtje és (a puszta tényen kívül, hogy legalább Hajnalt lehozta) a becseréltek személye is elsőre inkább balfasz húzásnak érdekes edzői koncepciónak tűnt, de Priskin az utolsó pillanatokban legalább részben árnyalni tudta az összképet. Osztályzata valahol hat és hét között van, de szépen süt a nap és jó a kedvünk, úgyhogy kerekítsünk felfelé.

21 komment

Címkék: magyar videó svéd feltámadás válogatott

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr43200293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

housemd 2011.09.03. 18:31:03

életemben először ott voltam, nagy élmény volt, és még a futball-immunis öcsém is remekül szórakozott, bár megjegyezte, hogy 2011-ben talán elvárható lennének olyan apróságok, minthogy az érkező és helyismerettel nem rendelkező nézők is megtalálják - ne adj isten a jegy grafikája alapján - a legrövidebb utat a helyükig, a székeken számok segítsék a zökkenőmentes elhelyezkedést, és a hangosbemondót ne csak a VIP-szektorban lehessen érteni.
ami a játékot illeti, az a benyomásom alakult ki, hogy eSanyi rendelkezik egy olyan tulajdonsággal, ami korábban egyetlen másik kapitányunk sem, nevezetesen szerencséje van. (ezt pl. Napoleon az egyik legfőbb hadvezéri erénynek tartotta, és Julius Caesar vélekedése is hasonló volt...) namost ez a meccs nem úgy állt, hogy megnyerjük. az első félidőben ijesztően impotensnek tűntünk középen, elvétve nyertünk párharcot, és az egész meccsre jellemző volt, hogy nagyon ritkán sikerült tudatosan felfejlődnünk a támadásokhoz, magunktól felépítenünk valamit. az ívelési kísérleteinknél az egész szektor a fejét fogta. kivéve egy 9 éves kiscsávót, az ő hite töretlen volt. a második félidőben, amikor Ibra is kicsit megrázta magát, az egyenlítő gól előtt és főleg után rendesen lefociztak minket: Észak Trollja remekül osztogatott, és társai meg ijesztően hatékonyan mozogtak be mélységbe. szerencsére megúsztuk ezt a részt eggyel, és utána, bármily hihetetlen, az döntött, hogy a svéd védelem végül jóval többet hibázott, mint a miénk. egész meccsen bizonytalan lábakon álltak, és a döntő gólnál, ha mi kapjuk, hetekig emlegetjük, hogy ilyen nincs bazdmeg, ilyet nem lehet bekapni.... hiszen a két hátvéd már kiszorította Priskint, de egyikük sem támadta meg, csak nézték ahogy középre lő, Rudolf meg teljesen üresen érkezett - legalább hárman hibáztak ott nagyot. de végre nem mi, hanem ők...
A személyes értékeléshez egyvalamit tennék hozzá: bár a "nép követelte be" Stibert a keretbe, ijesztően gyenge produkciót nyújtott. jójó, tudom, rövid időt kapott, de teljesen légüres térben mozgott, nem volt jó helyezkedése, labdája, megnyert párharca...brrrr.
a csapat azonban mindenképpen megérdemel bravót, tőlem személyesen főleg, hogy láthattam őket élőben nyerni...

1116001 2011.09.03. 18:39:06

Jól esett a svédek képébe röhögni a 90.percben :
De sajnos ez a győzelem elkendőzi a problémákat. Továbbra sem magyarázza a keretbe miért nem fér el Buzsáky, Tőzsér. Most hogy sok a sérült és az eltiltott is.

Stefan Derrick 2011.09.03. 18:53:56

Ez az írás gyakorlatilag annyira egyezik a véleményemmel, hogy majdnem megnéztem a szerzőt, nem én voltam-e véletlenül...:)
Emellett persze roppant szórakoztató is volt.

bmiky31 2011.09.03. 19:01:23

Jó csapat rossz játékkal is nyer. Ha ilyen rossz játékkal tudunk nyerni, akkor kurva jók vagyunk...

VGL 2011.09.03. 19:34:15

Kiváló írás.

Volt szerencsém a mai Nemzeti Sportot is kezembe venni, ahol az osztályzatok néhány játékos esetében igencsak túlzóak voltak. (Hajnal, Varga)
Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy melyik meccset is nézte a kedves sportújságíró. Gondolom, néha-néha rápillantott a pályára is, amikor nem a VIP páholy reakcióját próbálta versbe önteni.

TomAce 2011.09.03. 20:19:33

Most jó magyarnak lenni:)
Korcsmár engem meggyőzött, Roller mellett a helye, Vili meg menjen ki balbekkbe Laczkó helyére, ennél még ő is jobb.
Hajnal Tomi ismét bizonyította, nem tud megfelelni az (egyébként jogos) elvárásoknak, ha rendszeresen játszik a PL-ben, megnézném a helyén Buzsákyt. Egy barimeccsen még Tőzsért is.
Rudolf meg külön kategória, régen drukkoltam ennyire valakinek, hogy megtalálja végre a helyét a klubcsapatában is.
Összességében megérdemeltük a tegnapi sikert, ezek után remélem, lehozzuk a hátralévő két meccset, és akkor elégedett leszek a látottakkal.

setzer 2011.09.03. 21:42:36

"mint Tóth Norbert kandidálása egy, a klubhűség mintaképéről szóló pályázaton"-Istenkém, 10 pont...
Egyébként hosszú idő után végre mentek, nem adták fel, nem voltak gyávák!!! Hajrá, csak így tovább!

christvhu 2011.09.04. 19:02:39

a poszt remek!

Korcsmár nagyon meggyőző volt, csakúgy, mint Rudolf és Szabics. Elek egyre érettebb. Azért nem indult meg többet, mert nem lett volna aki a helyére zár...
eSanyi? nem tudom, egyszerűen nem tudom eldönteni, ennyire jól mozgatja a játékosokat főleg pszichésen, vagy ilyen hihetetlen mákja van.
Az eredmény szempontjából persze nem is érdekel....

christvhu 2011.09.04. 19:04:22

@1116001: szívemből szóltál. @TomAce: Pláne)

JESTER 2011.09.05. 09:25:29

"olyan messze van Tolsztoj Háború és békéjétől, mint Lukas Zelenka a 100 méteres síkfutás olimpiai aranyérmétől"

EZ HATALMAS HASONLAT. Zeli amúgy legalább akkora Bohócliger ikon mint Coulybaly vagy a paksi CZUKKorfalathka.

Más. eSanyi bát csöppet megkövetem, ezt most jól lehoztuk, kb jól is cserélt az öreg a lehetőségekhez mérten, bár hogy Tőzsér helyett miért egy SándorGyé lett behívva és miért a bűn lassú Liptákot erőlteti dafkéból, azt még mindig nem értem.

Moldovától félek, az ilyen sikerek után jön a magyaros betli de ne legyen igazam! Jó lenne szépen zárni ezt a sorozatot...!

Artie 2011.09.05. 09:34:29

@JESTER: Nekem is ez a bajom! Ha ott középen még tolta volna Buzsáky mondjuk - figyelem, szentségtörés! - Hajnal helyett, akinek rém szarul ment, akkor akár még a háromgólos különbség is meglett volna, és akkor még esélyünk is lenne a második helyre.

De azért kéz a szívre: ennyire szar(ul játszó?) svéd csapatot nem láttunk úgy 20 éve. De igaz, ami igaz, most legalább éltünk is vele.

Csak ne az lenne az eredménye ennek, hogy eSanyit még pár évig megtartjuk.:S

JESTER 2011.09.05. 09:36:20

@Artie: pedig ez lesz az eredménye...

TomAce 2011.09.05. 15:36:50

@Artie: Pontosan ezért jobb ez a magyar csapat, mint a eKoemané volt, mert meg tudta ragadni ezt a sanszot. Pedig már eKoemané is jobb volt, mint Bajusztörpé, akármennyire is ekézik a hollandot.
eSanyinak meg bizalma van még évekre előre, múlt héten nyilatkozta Csányi, hogy a 2016-os EB-n kötelező ott lenni, vagyis már nem a brazil vb a cél. De felőlem, ha addigmajd továbbra is így lépkedünk előre, akkor maradhat.

Artie 2011.09.05. 16:42:04

@TomAce: Én mindenhol ezért ekéztem sokakat (köztük még Hegyi Ivánt is, akivel egyszer egy ETO-meccs (nem, nem foci...:))) volt alkalmam találkozni: a Koeman-féle csapat azt elérte, hogy a kötelezőket ha nem is mindig simán, de behúzta. És lehet, hogy nem kellett hanyatt vetődni attól, hogy oda-vissza megcsaptuk Máltát meg Albániát, de ez csak nekünk sikerült a csoportból.

És ő legalább a hisztis primadonnát elzavarta a rákba - hogy aztán eSanyi térde ereszkedve visszaszopkodja csapatkapitánynak. Kövezzetek - de nekem szombaton nem hiányzott az a Gera, akit évek óta látunk a válogatottban.

Artie 2011.09.05. 16:45:44

@Artie: ETO-meccs alkalmával, hogy magyarról magyarra fordítsam magamat :)

ibagorib (törölt) 2011.09.05. 17:07:10

@Artie: Szerintem a svédek ellenünk mindig is így játszottak. Csak a végén mindig ők találták a győztes gólt.
Emlékezzünk csak amikor Stockholmban (eKoemannal) egy félidőn keresztül lefociztuk őket, aztán rúgtak egy gólt a semmiből, majd mégegyet ami már mindegy is volt, nekünk meg a végén csak a szépségtapasz maradt (ha jól emlékszem Rudolf mellelte be).

Artie 2011.09.05. 19:09:09

@ibagorib: Teljesen igazad van. Tehát a mostani volt a legszarabbul játszó, mert kevesebb gólt találtak, mint mi.:)

Bár szó mi szó, mindkét gólunk örömtelien szépségdíjas volt, és - ismét jöhetnek a kövek - a meccs mozdulata szerintem Priskin keresztpassza volt. Nem sok magyar focista rúgta volna ott be úgy három védő plusz a kapus között.

TomAce 2011.09.06. 08:18:29

@Artie: jaja, ismerősek ezek a viták, én is futottam pár ilyen kört anno, hozzáértő kollégák és haverok között :)
Gera nekem sem hiányzott most perpill, de azért a hollandok ellen odakint nagyot játszott, én ott lezártam magamban a vele kapcsolatos negatív hozzáállásomat. Ehhez a kerethez kell majd ő is meg Dzsudzsák és Szalai is.
Ezzel együtt persze a visszatérése több, mint gáz volt, ennyi erővel Husztit is vissza lehetne fuvolázni, ő aztán pláne a nyerő típiusú játékosok közé tartozik. Ha azt is hozzáveszem, hogy bal oldalon védekezni is tud és ebben Laczkónál még jobban is muzsikál...

Artie 2011.09.06. 10:20:10

@TomAce: Vannak olyan esetek, amikor nem nézem, hogy ki mit tesz a pályán, és Gera parasztkodása ilyen volt.

Az meg, hogy eSanyi elment hozzá Londonba, hogy ott könyörögjön neki, mindennek az alja, már csak azért is, mert én azt gondoltam, hogy Gerának is fussa mobiltelefonra.

TomAce 2011.09.06. 15:19:22

@Artie: ja, hát ebben tökigazad van, nem is vitatom. Én egszerűen már nem foglalkozom Gerzsonnal. Ha játszik, tegye jól, különben kispad - mostmár csak ez érdekel vele kapcsolatban. Azt hiszem, lesz (talán már van is) a csapatban olyan, aki sokkal többet fog az asztalra letenni pályafutása alatt, mint ő.

Artie 2011.09.06. 15:27:34

@TomAce: De nem csak, hogy nem kispad, ő a kapitány, bérelt helye van, kezdő... Vicc.