HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

A legnehezebb szakasz

2012.02.07. 17:19 JESTER

A hideget harapni lehet, a koszos, taszító latyakká változott hómaradvány porzik a kocsik kerekei alól, miközben a szűk utcán csapatok nagy hévvel az enyhet adó söröző felé. A bárpulthoz érve már kérem is ki a morvaföldi pincesöröm - hiába a név puhl-i mélységekbe zuhanó modorossága, maga az ital csodásan magasztos. A srácok pedig már hőzöngve várnak a pult előtt sorakozó négy bárszéken. Péntek van.



 

 

...ezt a szakaszt utálom a legjobban a télben. A december még oké, ott a karácsonyi készülődés hangulata még ennyi idővel a gyerekkor elhagyása után is haloványan azért feledteti az időjárási diszkomfortot és a Bohóc hiányát. A januárról meg valahogy elfogadja az ember, hogy oké, évkezdés, tél közepe, ezt valahogy át kell vészelni. No meg elindulnak az edzőmeccsek, amik ideig-óráig lekötik az egyszeri bohócligert. Ideig-óráig. 2-3 hétig. Utána már nem elég, nem az igazi. Persze jó összefutni az ismerősökkel a műfüves korlátjánál, elmormolunk néhány fáradt kiskároly- vagy vébergyuri- poénkísérletet, Hanta megállapítja az új bosnyák légiósról, hogy iszonyat buta, nem olvassa a passzjátékot, de Dajiccal tudná szeretni őket tavasszal, hát én ezen már meg sem lepődök...(főként mióta elhagyta a száját ősszel a "Danilo. Nem futballista- Imádom" illogikai alapvetés). Szóval január, az még elmegy... na de a február...

Február. Ott már célegyenes van, keményen. Ha kirándulok, akkor is a hegycsúcs előtti utolsó 300m-es emelkedést gyűlölöm a legjobban, nincs ez másképp a Bohóc rajta előtti periódussal sem. Ráadásul most bejött a hó meg a fagy, a hétvégén már az edzőmeccs helyett is bepusztultam a meleg lakásba, kipihenve a pénteket, nem vállalván egy krasznojarszki edződerbi lemodellezésén való élő részvételt. Megfáradtam, mint szegény Prukikávé erre az idényre.

Szóval a pénteket kellett kipihenni, mert a péntekek maradnak egyedül oázisok a Bohócmentes szünetben. Péntek, amikor a főváros valamelyik cseh sörözőjében ülünk össze, a mi kis törzsgárdánk, hogy átbeszéljük a hét eseményeit, és bár mindig szó van sokmindenről, azért a Bohóc, hát az mindig súlyt kap. Nem is kicsit.

Öcsém és a Doki szűretlen világost isznak, mindig ezzel kezdenek. Az első korsót még szótlanul pusztítják be, a sör nem tréfadolog. Az a sör olyan egyértelműséggel zúdul le a torkukon, mint Mracskó MTK-pályás föld-levegő rakétája anno Babos hálójába.  Aztán jöhet a következő kör és a mi privát Zuhanyhíradónk.

Öcsém a műértő meccsrejáró. Nem kocadrukker, távolról sem, az utóbbi csoportra jellemző évi max 1 kijövetelnél azért lényegesen többször teszi tiszteletét a stadionban. Minőségérzékeny, mondhatni, bármilyen furán hangzik ez az NB1 mércéjét tekintve. Ha van kialakulóban lévő csapat ("szerethető csapat, Jesterem!" -bazsalyogja a vállamon üldögélő plüss Egervári mester), arcokkal, fazonokkal és vállalható eredménysorral, akkor majd' minden hazain ott áll velem a korzón. Néha még idegenben is. Ha viszont ennek az esélye illan, ő is kiszáll egy időre, mint anno a REAC kezdő tizenegy a palotaiak buszából az emlékezetes urbáni ukázra 2005 tavaszán.

A Doki inkább távoli rajongó. Már az alapfelállás is extrém nála: 95%-ban a legnépszerűbb magyar klubnak szurkol, a szíve másik 15%-a saját bevallása szerint az egy kerülettel dél-keletebbre lokalizálódó alakulaté. Ilyen nincs, mondaná bárki, de nála ez van. És működik. Hihetetlen. A Doki régebben járt meccsre, nagy ritkán. Szerette egyes stadionok hangulatát. Ínyenc. Meg hagyományőrző. Még követi a Bohócligát, megposszan a kedvence aktuális bukdácsolásán. (És ha fumigáljuk Lipcsei Petit). És imádja a pénteki évődéseket a hegyiiváni sabloncikkeken, az idősbmészölyi kirohanásokon vagy Hemy úr blogmunkásságán.

Tomi is egy külön történet. A legendás '90-esek hajnalán volt elkötelezett drukker, majd a focink hanyatlásával ő is nyugat felé fordult, új kedvencet keresve - de a régit sem hagyva cserben. A tradíciók köteleznek. Nincs már kint ő sem minden fordulóban, de ha épp a lajosmizsei sorompó környékén kolbászol az adott szombaton, akkor jó eséllyel találkozunk a lelátón. No meg véleményt mond. Az mindig van neki. Raklappal. Most épp egy extrás fekete sört kortyolgat és sziklaszilárd érvekkel bombázza szét TorghelleSanyi döntésének jogosságát. Én védeném a Sacát, megy a vita, forr a levegő, aztán inkább kirendelünk 1-1 pohár áfonyás sört. Jobb a békesség. Búcsúzóul még felidézzük a '93 őszi Csepel Kordax kezdőjét, hát a Tyukodi és az Ács mellett a Mikler Lajos már csak nekem jut eszembe a védősorból, de ő is csak azért mert rajta volt egy 1992 tavaszi Honvédposzteremen ami évekig lógott kinn az ágyam fölött. Aztán indulás haza.    

Szóval jók ezek a péntekek és jók ezek az edzőmeccsek, de egy idő után nem pótolnak. Nagyon hiányzik már az igazi. A tényleges rajt. A tavasz. Amikor a friss fű illata keveredik a fáradt tökmaggal meg az olvadt hó után maradt szuttyogó földével a pálya szélén. Amikor Vérfarkas nemcsak a csütörtöki Zuhanyhíradók utáni pénteken, de hétfő reggelente is érkezik a melóhelyen a szobámba, hogy megejtsük a kötelező fordulóelemzést. Amikor a hagyományosan tré rajtunk után a fogam szívva szidom magam hogy én sem vagyok normális, ezért álltam végig 120 percet a hideg márciusi péntek estében.

Még 1 hónap, ha nem jön hó március elején. Nem lesz könnyű kivárni. Még jó, hogy a péntek legalább közeleg. Azt hiszem, most kivételesen én is szűretlennel kezdek.

3 komment

Címkék: tél életérzés bohócliga

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr564075724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2012.02.07. 18:14:38

már tépem a cetlit, és ha minden összejön, és pakson mondjuk nem havazik a rajt előtt három hétben, akkor már csak 23-at kell aludni, és vasas-honvéd a fáyban, tehát a hatos kezdés miatt gyülekező négy-fél öt körül a megálló sörözőben, opcionálisan ászok és/vagy dreher, esetleg heineken, bent úgyis csak soproni lesz, ha lesz, mert vendégbüfé évek óta nincs.
várom, és már tépem a cetlit.

Doc Holliday 2012.02.08. 16:47:56

95% meg 15% ez jó! :-D legyen 60-40 70-30, mikor hogy kelek, mennyi bernard cúszik, ki az edző és épp kinek kell jobban a pont. de működik :-)

christvhu 2012.02.10. 15:09:12

Még szerencse, hogy szóltál. Majdnem elfelejtettem, hogy létezik Bohóc is. De így én is elkezdem (inni a söröm) tépni a cetlit.
süti beállítások módosítása