HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (47) átigazolás (24) beharangozó (272) bohócliga (357) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (36) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (53) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (48) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (140) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (109) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (227) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (166) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Janibá noteszének nyomában III: Rangadó a Sport utcában

2012.03.14. 10:00 Black Lotus

Az utolsó utcai rangadó. Szívből remélem persze, hogy nem, de a BKV Előrénél tapasztalható pénzügyi anomáliákról februárban felröppent hírek kellően dermesztő képet vázoltak fel az egyesület esetleges mielőbbi kimúlása tárgyában - úgy pedig nem lehet teljes az ember élete, ha egyszer sem tette tiszteletét a Sport utcai fellegvárban. Torokgyulladás ide, két napja ágyban fekvés oda, erre a meccsre mindenképp érdemesnek tűnt kinézni, főleg úgy, hogy a 'biztos első közös, szerkesztőségi meccsnézésének néztük ki ezt a rendezvényt. Vasárnap déltájt még egy utolsó korty a teából, húsleves félretolva, ideje, hogy újabb fejezet kerüljön Janibá porosodó noteszébe!

Bastille-al egy óra táján találkozunk a Népligetben. A többiekkel elviekben kettőkor futnánk össze a Hungária körúton az MTK-pályával szemben lévő közértnél, így bőven van időnk gyalog megtenni a három megállónyi távot, megvitatva az élet nagy dolgait. Így is alig van fél 2, mikor a zárva lévő szupermarket melletti Netovább presszóban már pohár sört fogyasztunk (200 Ft). A hely amúgy jól felszerelt, van tippmix-terminál megkésett vasárnapi lelkek számára és elektromos cigarettát is lehet kölcsönözni (3.600 Ft, melyből 3.500-at a készség visszaszolgáltatása esetén visszaadnak). Éppen azon kezdenék gondolkodni a dohányzásban járatlannak számító amatőrként, milyen lehet egy olyan elektromos cigit pöffentgetni, amely előtte már pár (száz) honfitárs szájszervét megjárta, de szerencsére mire eljutnék a következtetések levonásáig, addigra Bastille a helyünkre ráncigál. Nem sokkal később beeső haverjával, illetve Nbcee-vel kiegészülve fixírozzuk a napi Tippmix-kínálatot, továbbá mélázunk az egyik, láthatóan nem szomjas vendég óbégatásán, akit legalább háromszor veréssel, illetve a helyiségből való kihajítással fenyegetnek meg a sörcsap irányából. Emberünk egy idő után megpróbál a pulthoz is odatelepedni (a csapos felől áramló negatív energiáknak is betudhatóan ez a kísérlet kudarccal végződik), majd produkciója megkoronázásaként a zoknijából(!) előhúz egy narancssárga kenőkést. Ezen a ponton már kissé megrökönyödve nézünk magunk elé, szerencsére végül konszolidált mederben maradnak a dolgok. Immár a söntésen kívül Jester is csatlakozik a társasághoz, így nincs más dolgunk, mint megrohamozni a stadiont.

bkv-jegy.jpgAz aréna bejáratánál helyre kis sor hömpölyög a jegy és a készpénz közötti cserekereskedelem helyszínéül szolgáló lőrés előtt. A szervezők nem számítottak ennyi nézőre (mint utóbb kiderül, a tribün hazai oldalán jó negyedházat, a vendégszektorban kb. háromnegyed háznyi elkelt férőhelyet jelent a kezelhetetlenül nagy nézősereg), ezért a kiadható jegyek elfogytak. Mivel vonaljeggyel sajnos nem lehet bemenni, jó öt percet dermedten ácsorgunk, mint a Pini-korszak kispesti légiósai a szálláshelyükként szolgáló kecskeméti húsüzemben. Végül előkerül az egyik illetékes, kezében két tömbnyi bilétával. Természetesen bélyegzésre, hasonló úri mókákra ilyenkor már nincs idő, így a 800 forintért (amely árfolyam a bajai 700-hoz képest kissé, a Veszprémben ősszel használatos 400 forintos árfekvéshez képest kimondottan drágának tűnik, viszont a lotusi agyban vizionált 800-1000 forintos beugrónak az alsó határán van) beszervált jegyen se az esemény, se annak dátuma, se a belépő ellenértéke nem azonosítható be. Cserébe a pénztáros néni Bastille-ék jegyét rögtön le is tépi a perforációnál, így a beléptetésnél ezzel sem kell fáradozni. Közben megérkezik Hanta, oldalán Szárnyas Hópárduc kommentelőnkkel, így a csapat már teljes. Araszolunk befelé, a belépőket tépkedő bácsi szigorú tekintettel dörren ránk, hogy a hazai vagy a vendég szektorba kérünk-e bebocsátást. Nincs itt erre-arra elhajlás, szurkolótáborok közötti csapongás, csak rend, fegyelem, törvényesség van. Pillanatnyi kupaktanács után maradunk a hazai oldalon, így viszonylag gyorsan bejutunk.

Alig két perce megy még csak a meccs, Szapor mester is békésen ücsörög a hazai kispadon, így inkább a büfé felé vesszük az irányt. A történelmi arcképcsarnoknak beillő szobában (melyben a hetvenes évek NBIII-as bajnokcsapatának tablója ugyanúgy megtalálható, mint a BKV tekeszakosztályának 1990/91-es garnitúrájáé) sörből 300 forintért lehet tankolni - csak nem nekem, mivel a torkom már a Netovább után olyan hevesen helyezte kilátásba a tüntetést, mint egy magára valamit is adó tömegközlekedési szakszervezet. Hiányában marad (Nbcee kollega gyorstalpaló tanfolyama mellett, amelynek során Dág nagyközség férfi röplabdasportjába nyerek bepillantást) az ínycsiklandó rántott húsos zsömle, frissen sütött csirkehússal, 350-es egységárban. Fizetünk, majd alig öt elmulasztott perc után már fent is vagyunk a hangulatos tribünnek a klub anyagi helyzetéhez méltóan fapados széksorain.


Fent, a fedettnek fedett, de időjárás szempontjából barátinak nem nevezhető tribünön kigyönyörködjük magunkat a bal kézre eső kapu mögött pár méterrel méltóságteljesen parkírozó, a fővárosi tömegközlekedési konglomerátum koronaékszereinek számító Combinókban, majd ideje átgondolni az esélyeket. Döntetlent tippeltem a meccsre, amely alighanem erősen merész elképzelés volt, mivel a két gárda a földrajzi adottságokon kívül csak az anyagi nehézségek terén áll közel egymáshoz, a tabellán elég szignifikáns a differencia: a hazaiak a 14. helyen pásztázzák a távolban az NBIII lankáit is felvonultató horizontot, míg a vendégek (köszönhetően a 2011 után 2012-ben is meglehetősen érdekes tavasszal előrukkoló Gyirmót hathatós támogatásának) hat pont és két meccs előny tudatában vegzálják Vezér Ádámot. A vegzálás hamarosan számszakilag is kifejezhető eredményt hoz: az óra még nem tart a 20. percnél, amikor egy jó 30 méteres szabadrúgásból a Hungária körúti Hässler, alias Tischler Patrik kínálja meg egy védhetetlen föld-levegő rakétával a hazaiak kapusát, máris 1-0. Az MTK-tábor hatalmas ovációval ünnepel, a kispad környékén jóval visszafogottabb a tivornya - lehet, hogy Garami mester máris elszunyókált?



Nem kell sokat várni a következőre sem, a 25. perc táján vagyunk, a korábban korosztálya egyik nagy ígéretének tartott, de a kibontakozásban sérülések hátráltatta Kanta indítja mintaszerűen Tischlert, aki az arckifejezése alapján kissé reményt vesztettnek tűnő Vezér lába mellett postázza a kapu közepébe a második ajánlott küldeményt. A 31. percben Frank pörköli be a harmadik vendéggólt, amely után már a kiütés szaga terjeng a levegőben - érezhetően rosszkedvűvé kezd válni a felettünk kettővel ülő idős pár is, akiknek vélhetően a szemük fénye szaladgál sárga-kékben a pályán. Próbálkoznak a hazaiak is, de a felezővonalnál Fazakas ugyanolyan reménytelen küzdelmet folytat egy lapos passz után a labdával, mint jómagam odafent a lelátón a viharos széllel (némi átkozódás közepette, amiért a megszokott négy helyett csak három réteg ruhában indultam neki a meccsnek). Az utolsó percekben főleg a kapusok próbálnak alakítani: Vezér egy fölészálló MTK-lövésnek köszönhetően végre akkor is beleérhet a labdába, amikor éppen nem a hálóból kell azt kiszednie, a túloldalon pedig Hegedűsnek sikerül egy akkora kiflit produkálnia egy ártalmatlan hazaadás után, hogy a labdát alighanem az MTK-pályáról kell visszahozni.

A félidőben kis csapatunk többsége szemmel láthatóan elégedett. "Szerethető csapat ez a BKV" - rikkantja bele széles mosollyal a süvítő szélbe Bastille, nem kis derültséget okozva. "Nem annyira rossz meccs, mint vártam" - mondja Hanta. "Jó a társaság és legalább nem otthon kuksolok" - gondolom magamban, mikor újra a büfé felé vesszük az irányt. A második játékrész elején még bőven a pálya melletti korlátnál héderezünk, mikor az 52. percben Könyves olyan üresen marad, mint Bognár Gyuri zsebe egy egész estés félkarú rablózás után, ő pedig megköszönve a lehetőséget, negyedszer is tapsra ragadtatja az MTK-tábort. Ez után érezhetően leül a meccs, a vendégek már nem igazán erőlködnek, szurkolóik is leginkább azzal vétetik észre magukat, hogy az egyik cserénél több hangszínben előadják a magyar népmesék jól ismert dallamát.

viking.jpegEgy főre apadt a legendás BKV legendás tábora, a Vikingek.

Tele ismerősökkel a stadion. Egyrészt a közelség miatt sok emtékás vállalta be az idegenbeli túrát, és talán ha kissé többen összeverődünk, még a Hidegkuti oldallelátóját is meg lehetne nyitni, a kapuelőterekre remek kilátás nyílna akár onnan is. Aztán itt van a jó Faresz, aki alig egy évtizeddel ezelőtt bombameglepetésre igazolt a kiesésgyanús Honvédtól a BL-induló Zetéhez, hogy Koplárovics tündöklése, majd a csapat bukása után a BKV-ban csatárkodjon további éveket.

Lekit, a kaposvári ultrát látom meg a büfé előtti tömegben, illedelmesen köszönök, hiszen ha már itt vagyok, fasza dolog lenne végre kicsit elbeszélgetni a WW-vel remek kapcsolatot ápoló Vikingekkel. A terveim átlagosak, sör melletti trécselésre rendezkedem be, a csalódásom viszont mérhetetlen - így múlik el a világ dicsősége - a Vikingek csupán Viking, barátunk egyedül képviseli a szebb napokat megélt tábort. "A többiek elmaradoztak. Felnőttünk, munka, gyerek. Én sem mindig vagyok kint, idegenbe se járunk rendszeresen." Néhány éve Erzsébeten - amikor utoljára láttam őket - még majd' féltucatnyian próbálták meg leénekelni a hazaiak Lizázását. Most egy sál ("Máig jönnek levelek, hol lehet venni ilyen sálat.") és egy nejlonzacskóba szorult molinó, ami a csípős szél és ragasztószalag minőségének hányadosaként nem kerül bemutatásra. (v.h.)

Miközben Hanta és Jester azon lamentál, hogy Vezér vajon mikor és hány évesen került a Honvédba, egyre inkább azért drukkolok, hogy a hazaiak legalább egy árva kapura lövést kihozzanak a mérkőzésből. Sikertelenül, mert bár Fazakas a cselt még megcsinálja a kék-fehérek balhátvédje ellen, az alapvonalig még hátralévő 15 méter már nem bizonyul elegendőnek, hogy utolérje a lassanként kifelé szédelgő labdát. Kisszöglettel is próbálkoznak a közlekedésiek, de három-négy egymáshoz passzolás után végül az első odaérő vendégvédőnek ajándékozzák a pöttyöst, így ez az akció sem hozza meg az üdvözülést. Hantáék közben lezárják a Vezér-témát, amelyet a gólvonal előtt parkírozó Ádi igencsak zokon vesz és egy félpályáról érkező hazaadásból rögtön gólpasszal próbálja kínálni a BKV térfélére áttévedő kék-fehér csatárt - aki azonban, miután végigcipeli a labdát a térfélen, az üresen tátongó kapu helyett az ímmel-ámmal eldőlő Ádi arcberendezését amortizálja le a labdával, két perces ápolási szünettel tarkítva a mérkőzést. Ádám mindenesetre tanul az esetből és a következő hazaadást olyan hibátlan mozdulattal puntolja vissza a mezőnybe, hogy az amerikaifutball felkent honi prófétája, Faragó Richárd bizonyosan megajándékozná őt egy kiadós "Óóóóóórriáshhhhii!!!"-felkiáltással. Faragó hiányában én veszem őt pártfogásomba egy "Ádit nem bántjuk, tíz évig a mamája vágta a hajamat!"-felkiáltással, amely Jesterből némi meghökkenést, Bastilleból komolyabb röhögőgörcsöt vált ki.  Közben a játékidő a végéhez közeledik, a játékvezető pedig maga sem lát sok esélyt a sárga-kékek feltámadására, így az ápolási szünet dacára is majdnem másodpercre pontosan lefújja a találkozót - a végeredmény 0-4.

Másnap a neten lógva szembesülök a szakvezetők bölcs gondolataival. Szapor mágus nem kertel: "A játékbeli különbségeket hosszas munkával lehet egalizálni, varázspálcával egyik percről a másikra nem lehet". Nehéz volna bármi érdemlegeset hozzáfűzni. Garami mester marad a jól bevált nyilatkozatpaneleknél, de a "Küzdelmes mérkőzés volt, és egy jól játszó ellenfelet sikerült legyőznünk"-nél valami kompatibilisebbet is találhatott volna.


A meccs után mindenki rohan valamerre, így népes kis kompániánkból mindössze hárman, nbcee és Hópárduc társsaságában maradunk, hogy átbeszéljük a történteket. Az MTK-szurkolók törzshelyére indulunk, részben melegedési, részben további sörök fogyasztásának céljából, és talán kicsit azért is, hátha további ismerősökkel futunk össze. A BBB ezúttal máshol ünnepel, nekünk pedig marad Kanta Józsi és az ő helyben fogyasztott vacsorája. Négytől játszik a Fradi Pécsett, abba azért jó lenne belenézni. Tévé van, de az adás egy megtört kábel miatt szemetel kissé. Egyéb elfoglaltság hiányában inkább beszélgetünk, és újra meghallgatjuk nbcee "Mit teszek, ha diktátor leszek?" c. erősen kecsósovén székfoglalóját. A háttérben régen nem látott rokon, örülünk egymásnak, gyorsan átpörgetjük az elmúlt évek legfontosabb családi eseményeit, majd lezárjuk a délutánt.

A tapasztalat? Társaságban nincs rossz meccs(élmény). A siker egyértelmű, már másnap felmerül az ismétlés kérdése, így ha minden jól alakul, tavasszal még legalább egyszer tiszteletünket tesszük valahol. (v.h.)

1 komment

Címkék: bkv mtk nb2 janibá notesze nyugaticsoport

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr184314746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

979122 2012.03.19. 12:21:54

„a túloldalon pedig Hegedűsnek sikerül egy akkora kiflit produkálnia egy ártalmatlan hazaadás után, hogy a labdát alighanem az MTK-pályáról kell visszahozni.”

no. már annyira nincs pénz, hogy a labdát is szomszédból kell beszerezni?