HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (47) átigazolás (24) beharangozó (272) bohócliga (357) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (36) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (53) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (48) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (140) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (109) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (227) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (166) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Bohócliger Bohémiában

2012.08.15. 13:47 JESTER

sorfoman.jpg

A magamfajta sörfomán bohócliger számára kevés pihentetőbb, felüdítőbb és izgalmasabb időtöltést találunk, mint az olyan eseményeket, ahol egybeesik a focidrukkerkedés és a minőségi árpafőzetek élvezete. Az előbbi mondatban említett focidrukkerkedésen itt nem is csupán a szorosan vett "élő meccsnézést" kell értenünk (noha persze az a nonpluszultra), hanem a drukkeri életérzést is, amikor a figyelemmel kísért bajnokság, klub-vagy válogatott torna, kedvenc klubcsapat történései vannak a középpontban, kerülnek elő vagy villannak fel akár a legváratlanabb hátköznapi pillanatokban is. Én például már akkor elégedetten és a pillanat varázsa érzéssel a bensőmben dőlök hátra bárhol és bármikor, ha minden logikus várakozás ellenére meglepetésszerűen futok bele a futball-életérzés valamely kivetülésébe. És hogy valószínűleg nem vagyok egyedül a jóféle sörözés-kvaterkázás + sportélmény paralell hozsannázásával, arra számtalan példát találunk. Elég csak a 'biztos szerkesztőségben a K.Dezső kalandjait lelkes szakszerűséggel közvetítő Bastille-ra, vagy épp a "Bozsik stadion a kedvenc szabadtéri kocsmám" axiómát kifejlesztő, valló és gyakorló Hantára gondolni (persze ugyanígy említhetnénk itt a BKV-MTK NB2-es meccsre télidőben kizarándokolni képes és a Sport utcai pálya rántottcsirkés gasztroélményeit értőn tanulmányozó Lotus-nbcee vonalat is). Szóval ezek jó dolgok egyenként is, ha egyesülnek, az még jobb.

Rég várt szabadságom a napokban tört rám, így a már hónapok óta tervezett bohémiai zarándoklat végre a realizálódhatott. A korábbi Prága-centrumú utakat ezúttal megbolondítva Hradec Králové környéke lett a megfejtés, természetesen erősen a sörfőzdékkel bíró kis- és középvárosokra fűzve fel az útvonalat. De hogy jön ide a Bohócliga? Hát közvetve, az előbb említett felvillanásokban, véletlenül se direktben, de posztunk az életérzést próbálja elkapni, így e szellemben folytatjuk.

Az utazás harmadik napján, már túl a josefovi exHabsburg erődben kivitelezett remekbe szabott Paradise Lost koncerten és számtalan hradeci és jaromieri böcsületsüllyesztőn, ismert és kevéssé ismert és borzalmasan kevéssé ismert főzeteken, a Králové alatti Pardubicébe vezetett az utunk, amely város legendás lóverseny-nagydíja és üveggyára mellett bizony becsületes kis sörgyáráról is nevezetes. A pályaudvarról kijőve nem is okozott gondot a helyszín feltalálása: 5 perc séta se kellett és a miskolci panellakótelepeket idéző miliőből előbukkant a főzdeüzem múlt századfordulós épületegyüttese. A lepusztult szürke gyárépületek ósdiságuk ellenére a vállalható ipari műemlékek decens hangulatát árasztották magukból, amint társaságunk közelített a főkapu felé, mely mellett gondos felirat hirdette a Pivovarska Pivnícé-t, azaz a sörgyári sörözőt, mely pont 5 perce nyitott ki aznap, üdvözölve a vasárnapi delet. A homályos belső helyiségben a bárpultra tekitve kellemes szédelgés fogott el a látványtól: a gyár szortimentjének mind a 7 söre, köztük Pesten, a Rákóczi téri Bohémiában csak üvegesen előforduló 14 fokos (nem alkohol, szárazanyagtartalom!) Taxis is csapon...! Részemről nem is volt kérdés az indítás, míg a többiek a sima 11 fokos Pernstejnre (a kínálat legnépszerűbb, sima világosa) szavaztak. A 2 arany- és egy borostyánsárga korsóval aztán ki a teraszra és "az élet apró örömei" érzésvilágba zuhanva élveztük a hűs komlószörpöket és a pivnicébe mind nagyobb számban beérkező helyi erők látványát akik szemmel láthatólag az otthon készülő vasárnapi ebéd előtti szokásos alapozásukként ugrottak be a főzdei csapoldába. Cseh kispolgári lét, 2012. Csodálatos.

Aztán alig negyed óra elteltével mások is jöttek... eg újabb csoport, sőt, csoportok, mert 3 részletben érkeztek a delikvensek, 4-5 fős seregecskékben, rajtuk zöld-fehér sálak, itthon utoljára a '60-asokban látott szurkersapik, különféle évjáratú és márkájú zöld-fehér mezek, a kezekben valamiféle kereplőszerűség, és a szemekben a céltudatosság... a sörfőzde félé irányuló határozott lépések céltudatossága. Kik  és mifélék lehetnek ők? Nos kicsit jobban körbenézve a környező falakon függő hirdetmények-plakátok között (majd este utána is olvasva) bizony vendégszurkerek voltak ők, mégpedig a prágai Bohemians éltetői, akik a helyiérdekű FK Pardubice elleni találkozóra érkeztek, melyet a régi RTL KLubos Bohócliga időkre emlékeztető szellemben vasánap délelőtt 3/4 11-kor rendeztek meg a Pernstejn sörök városában. Hőseinkre ráfért a gyógysör, mert a másodosztály (Druha Liga) éveleji rangadóján bizony egy sima kettest gurított nekik a hazai alakulat. (A divízió élén jelenleg a Viktória Zizkov áll, akiknek külön is drukkolok: ők adták ugyanis a focinak a rút orcájú varázslót, Karel Poborskyt, és Prága legkirályabb sörkerületének a csapata ők, ahol a stadion körül az egy háztömbre jutó kocsmák száma kb 16. Mennyország.). Szóval a szívem távolról a másik prágai csapaté, de azért megértettem a "Bohémek" orrlógatását is (nekem kijutott ebből bőven az  utóbbi években, Szombathelytől kezdve Miskolcon át Kecskemétig...) - mely orrok a második korsó után már nem is lógtak annyira.  

Embereink hangulata tehát jó volt és egyre jobb lett: elégedetten lapátolták be az obligát knédlis gulásokat, hozzájuk pedig szép ütemben fogytak a 10-es és 11-es helyi főzetek. Énnekem pedig elszorult a szívem: miért nincs ilyen otthon a Bozsik mellett, egy ilyen közepes serfőzde étteremmel vagy anélkül, de korrekt és minőségi sörrel, ami még tényleg keserű és aranyszínű és komló- és árpaízű és a korty lenyelését nem valami meghatározhatatlan borzadály követi, nem a kukoricadara cefrés illata teng-leng a korsó felett a vállalhatatlan hab felett? Tudom, sörsznob vagyok, fogadatlan prókátor, de mit tegyek, ha belesajdult a sör-foci szívem ebbe a csodás képbe.

Szóval ha nem is Bóhócliga, de a focifeelin' megint utolért, és valahogy egy kellemes boldogsághullámba lökte az egész énemet a Taxissal és a Pernstejnekkel, ezekkel a derék csek szurkerekkel akik becsülettel tolták a nemzeti eledelüket és szűrték a söreiket és a később a krimóba betévedő Pardubicedrukker-különítmény is csak intett nekik és nem volt hirig, nem volt hőzöngés, csak mindenki tette a dolgát: emelgette a korsóját. Hiába, a csehek már csak ilyenek: Leben und leben lassen, ők nem cseszegetnek téged, te se cseszegesd őket és akkor minden jó, csak folyjon a sör. Az meg folyik.

Másnap azért a Bohóc már önmagában is elkapott: egy Hlisko közeli skanzenben ért a SzabóZsolt-Kemenes-Nikolics-Lovrics sztori híre Öcsém telefonhívása és Hanta sms-e kapcsán, s miután letudtam az aznap még rám váró 2 óra vezetést, a Straobrno sörözőjében a kies Brünnben már kedvenc vörös-feketéimre és a Bohócliger életérzésre is üríthettem illatozó korsómat. Nyár, haverok, pihenés, sör, és még külföldön is foci és Bohóc. Mi kell még?

Egy főzde a kispesti sorompó mellé.

6 komment

Címkék: sör életérzés bohócliga DruhaLiga

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr224713662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Artie 2012.08.15. 16:28:44

"ami még tényleg keserű és aranyszínű és komló- és árpaízű és a korty lenyelését nem valami meghatározhatatlan borzadály követi, nem a kukoricadara cefrés illata teng-leng a korsó felett a vállalhatatlan hab felett"

Én Csehországban szerettem meg a sört, nem is ittam addig, míg 15 éve először nem voltam. És igen, utólag jöttem rá, hogy ezért nem szerettem a sört, mert a magyar sör ilyen, ahogy leírtad. Tök mindegy, hogy milyen címke van rajta, ha itthon főzik, akkor utóízű lötty.

Csehországban meg nehéz rossz sörbe futni, mert még ha mondjuk nem is a te ízlésvilágod (mint nekem akár mondjuk még a Budvar is), akkor sem azt mondod, hogy szar sör, hanem azt, hogy nem ízlik.

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2012.08.16. 17:13:37

Jaja, de az Arénában is van üveges Heineken, szóval nem értem mi a bajod? :)

JESTER 2012.08.16. 17:14:46

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, hantaaaaa.... :) A Paks ellen viszek neked egy csapolt műanyagpoharas sopronit az Üllőiról.

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2012.08.16. 17:16:21

@JESTER: Az ugye megvan, hogy az az _egyetlen dolog ami tényleg távol tartana a meccstől? Az még az én definícióm szerint sem volt sör, nemhogy a te kontextusodban.

JESTER 2012.08.16. 17:17:13

@végh hanta: ezért írtam, máig él bennem a rémült arcod az első korty után.

Artie 2012.08.16. 19:26:29

@végh hanta: Szerintem az, kedves Hanta, hogy a magyarországi Heineken magyar sör.