Egy idény kihagyása után ismét főtáblára került egy magyar együttes a nemzetközi kupákban (köszönhetően ezúttal annak, hogy a magyar futballnak közismerten semmi plusz nem nyújtó külföldi edzők egyike európai szinten is vállalható védelmet hozott össze). Ez alkalomból próbáljuk mi is aktivizálni magunkat és időnk függvényében bemutatni a focimenekültjeinket az elmúlt évtized(ek)ben előszeretettel foglalkoztató Genk, az egy idény erejéig Paulo Sousát is felvonultató Sporting, valamint a Debrecen nótáját a 2010-es BL-selejtezők alkalmával elhúzó Basel együttese közül minél többet bemutatni. Nálunk ha csütörtök, akkor is Belgium, így a sort a mai házigazda bemutatásával nyitjuk. Érkezzen a Köteles fémjelezte Koninklijke Racing Club Genk, mint a menetrendszerű Csábi-bedobás az ellenfél tizenhatosára a kilencvenes évek elején.
A Limburg tartományban fekvő Genk területén az első lakott település a feltételezések szerint a kelta korból származik. Jelenlegi formájához köthető módon (Geneche néven) 1108-ban tűnik fel a krónikákban, amelyből a későbbiekben alakult ki a Genk elnevezés. Más említésre méltó eseményt nem jegyeznek a krónikák: mivel Limburg vidéke fejlődés tekintetében jócskán elmaradt más németalföldi területektől, népességrobbanástól sem kellett tartani (a XX. század elején még mindig csak 2.000 fő lakja a települést), összességében pedig a mindennapok nem hordoznak több izgalmat egy Siófok-Pápa bajnokinál. Fellendülését két körülmény tette lehetővé: az 1900-as évek elején megnyílt bánya (feketekőszén), illetve az I. világháború idején érkező menekültáradat (amely nincs összefüggésben a jelenség XXI. századi megjelenési formájával, az idegenlégiósok nyakra-főre igazolásával). A bányákat a XX. század második felében bezárták, a multikulturalizmus azonban ma is hódít: a főleg az autóiparból élő, 2000-ben hivatalosan is várossá nyilvánított, 65 ezres Genk lakosságának jó egyharmada más náció polgára.
A Videoton kupaellenfele jelenlegi formájában 1988-ban jött létre az 1923-ban alapított, a hetvenes-nyolcvanas években a belga első és másodosztály között pendliző KFC Winterslag, valamint az 1919 óta funkcionáló, jóval gazdagabb múltú (1980-ban és 1982-ben Belga Kupát nyerő, 1983 tavaszán a KEK elődöntőjéig menetelő) és jóval hosszabb nevű K. Watershei SV Thor Genk összeolvadásából. Az újszülött első nekifutásra rögtön kiesett az élvonalból, ahová egy év után sikerült visszajutnia, de véglegesen csak a kilencvenes évek második felére sikerült konzerválnia első osztályú pozícióját. Ebben az időszakban érkeznek a klubhoz az első magyar légiósok (Brockhauser 1996, Horváth Feri 1998) és az első nagy sikerek is: az 1998 tavaszán kiharcolt bajnoki ezüstérmet és kupagyőzelmet egy évvel később a klub történetének első bajnoki címe követte. A sikerszériát 2000-ben egy belga kupával, 2002-ben (Brocki távozása előtt) pedig a második bajnoki címmel, végül 2002 őszén a klub történetének első BL-csoportkörbe jutásával sikerült még pofásabbá varázsolni. A BL-szereplés egyben az első sikerkorszak hattyúdalát jelentette, a klub ezt követően jellemzően a belga élvonal középcsapatainak langymelegében lubickolt, ebből a szerepből csak 2005-ben (bronzérem) és 2007-ben (ezüstérem) tudott kitörni. A vezetőség végül visszatalált a helyes útra és ismét elkezdte igazolni a magyar légiósokat: Tőzsér, Köteles, majd Tóth Bazsi is feltűnt a klubnál, trubadúrjaink felbukkanása pedig visszaterelte a helyes vágányra az események menetét: 2009-ben történetük harmadik belga kupáját, 2011-ben pedig harmadik bajnoki címüket is megünnepelhették. A 2011/12-es idény a bajnoki címek után hagyományosan gyatrán sikerülő szezont hozta (5. hely), míg a most folyó pontvadászatban 7 forduló után (2 győzelem 5 döntetlen kombóval) a 4. helyen figyel a társaság.
A nemzetközi kupákban (a jogelődök munkásságát, illetve az Intertotó-kupás happeningeket nem számítva) jubilálnak, most tizedszer mutatják meg oroszlánkörmeiket. Legnagyobb sikereiket a Bajnokok Ligájában aratták, ahol két főtáblát számolnak: az első alkalommal (2002/03) négy döntetlent elérve estek ki, míg tavaly ősszel (miután Köteles a playoff tizenegyespárbajában megbabonázta a Maccabi Haifa játékosait) a Bayer Leverkursen-Chelsea-Valencia kultúrkörben három hazai döntetlen és három kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) idegenbeli képen törlés jutott osztályrészül. Az EL-ben, illetve annak jogelődjében az UEFA-kupában ötödik indulásukat és első főtáblájukat számlálják, miután a selejtezőben a kazah FC Aktobét rendezték le kettős győzelemmel, majd a playoff-körben a svájci FC Luzern felett triumfáltak 3-2-es összesítéssel.
A hazai mérkőzéseit a 25 ezres (ebből az UEFA-rendezvényeken 21.500 használható) Cristal Arénában rendező KRC a városhoz (és a mai ellenfélhez) hasonlóan a nemzetek sokszínűségének híve: a belgákon kívül további 13 náció reprezentánsai látogatják az edzéseket (a szám ennél is nagyobb lenne, ha további három országból összevadászott három játékosuk nem itt-ott porosodna kölcsönadás keretében). A légióshadból Köteles mellett kiemelendő a középpályán 32 válogatottságot számláló trinidadi Hyland, illetve a 8 címeres fellépésnél járó ghánai Kumordzi. A védelemben a jobbhátvéd Ngcongca a dél-afrikai, elöl a csatárként és szélsőként is hasznosítható Barda az izraeli nemzeti tizenegyet izmosítja. A hazai erők közül a 35 válogatottságot számláló, főképp támadó középpályásként bevethető Buffel a legnagyobb név, de Tshimanga, Hubert, Fossen és Simaeys is viselte már a belga válogatott mezét.
-----------
Tipp ma estére:
Genk - Videoton 1-1
