...szervusz naplóm. Haj-jaj. 13.fejezet, és pont pénteken. Még jó hogy csak jövő héten lesz Péntek13, bár akkorra már remélem senki nem emlékszik vissza erre a hétvégére. Nagy volt a tét, nagyon nagy. Nyomasztotta is a srácokat rendesen. Nem mondtuk ki, nem beszéltünk róla, de mégis mindenki tudta, hogy történelmi esemény következhet. Ha a srácok nyernek Bukarestben, akkor már annyira szerethetőek lesznek, hogy az egyik nagy étterem-lánc a Happy Meal menü mellé fröccsöntött focistákat ad ajándékba.
Meg is néztük a bemutatóra hozott Böde - és Varga- figurákat.
- És melyik -melyik? - kérdeztem, mert látszólag nem sok különbség volt sem méretben, sem formában.
- Ez Böde, ennek ha megnyomja a hasát, akkor brümmög, a másik a Varga az felhúzható, és akkor fut. Eredetileg "Verdák" játékok voltak, csak átalakítottuk. Lett volna jobb is, de sietnünk kellett, nem számítottunk ilyen remek válogatottra, majd csak 2026 környékére.
Így már mindjárt különbséget tudtam tenni, bár a Böde-figurán még kicsit azért látszott, hogy fénykorában Matuka volt. A meccs előtti napok jó hangulatban teltek. Kicsit babonás vagyunk, ezért felkerestünk egy szakembert. Azt mondta, keressünk egy négylevelű lóherét, és tartsuk az íróasztalban, a taktikai variációkat rejtő mappában, az majd szerencsét hoz. Mivel nem találtunk sehol sem, így gondoltuk rajzolok egyet, az is lehet olyan hatásos. Egyszer kicsúszott a rajz a mappából, mire többen meghökkenten néztek. Mi elmagyaráztuk gyorsan a tényállást, cserébe elmondták, hogy értik miről van szó, de amit rajzoltam az nem lóhere, hanem lóf.sz.
Hallottuk a híreket a románokról, hallottuk, hogy ott is kezd meghonosodni a gesztus, hogy egy játékos leadja a sápot megosztja a tiszteletdíját az edzővel, hogy a csapatba kerülhessen. Micsoda egy balkáni módi! Nálunk bezzeg igazi profik vannak. Mi azt valljuk, hogy játékos ne csak mint labdarúgó tekintsen magára, hanem mint egy komplex művész. Nem csak focizni kell tudni, hanem szórakoztatni is, és megfelelni a szponzorok elvárásainak is. Így aztán az hogy tud-e valaki passzolni, vagy éppen beadni, az másodlagos szempont. Feszüljön rajta a mez, legyen frappáns szövege , ha nyilatkozni kell, és nem árt ha sok képet tud feltenni facebookra meg twitterre, amin a csapattársakkal feszítenek a szponzor-logós mezben, hiszen ha jó a reklám, akkor dől a pénz, ami mehet az utánpótlásba. Egyedül Bazsira kellett rászólni, hogy ez így nem mehet tovább. Most akkor vagy állítson a fehér-egyensúlyon fényképezés előtt, vagy vegyen normális telefont, azt még összetörni is könnyebb, mint egy Lamborghinit. (Néha azért bosszantó, hogy minden apró részletre nekünk kell ügyelni, de hát többek közt ezért is vagyunk én a kapitány.)
Sajnos sok a sérült. Juhász és Mészáros kiesése fájdalmasan érintett minket. Az előkészületi meccseken a cél a 3 pont, így ott nem kísérletezhetünk, most viszont nincs más választás. Középre egyértelműnek tűnik a Lipták-Guzmics páros, mert ez egyfajta optikai tuning is. Így nem az látszik, hogy van két lassú szélső-védőnk, hanem az, hogy van egy gyors középső. Korcsmár meg mehet előre a középpályára, hiszen serdülő 4-ben is játszott ott. Igaz ezt már a hollandok ellen kipróbáltuk, és ott nagyon nem jött be, de a nagy számok törvénye alapján egyszer sikerülnie kell. Mert a nagy számok törvénye legalább egyszer mindenkire vonatkozik, már csak a nagy számok törvénye miatt is. Hajnalt a Nemzeti Sport kérésére kihagytuk a kezdőből, neki a félidőben csereként kellett jönnie, mert a másnapi Sport címoldalára a "Magyar foci Hajnala" főcímet álmodták meg. Ez bőven belefért, hiszen bíztunk a csapatban. Mondtuk is nekik mosolyogva : "Annyival jobbak vagytok, hogy akár egy gól előnyt is adhattok nekik"
A stadionban jó sokan voltak. Volt olyan játékos, aki ennyi embert az összes hazai meccsükön együtt sem látott még, és meg is akarta számolni őket, hogy otthon el tudja mesélni. Közben sajnos elkezdődött a meccs. Király Gabi még a himnusz refrénjét dúdolgatta - egy kisterccel lentebb kezdte, és a közepén a mezzo forte részt sima forte-ban tolta..na ezért nem kezdő - mire azt vettük észre, hogy 1-0 nem ide.
- Ricsi, mit csináltál ?
- Ott az a srác akiről beszélni teccett. Teccik tudni az, akinek nincs munkája, meg fizetnie kellett, hogy játszhasson, és az előbb kiderült a szerencsétlenről, hogy még román is ráadásul. Sanyi bácsi, én megsajnáltam! Meg azt is teccett mondani, hogy adhatunk egy gól előnyt.
- Jó semmi gond. Még mindig jobb, mintha a végén kaptuk volna a gólt, így legalább maradt 88 percünk fordítani. De most már aztán csak a fehér mezeseknek passzolj!
A srácok bátran ívelgettek, ahogy megbeszéltük, elöl viszont Böde és Szalai egyszerűen képtelen volt 2-2,5 m magasra felugrani a labdákért. Mondtuk is, hogy túl magasak a beadások, és laposabb labdákkal kell próbálkozni. Bazsi az egyik bedobásnál suttyomban le is engedett a labdából vagy fél bar levegőt, de így sem volt értékelhető támadásunk. A meccs előtt még egyszer átbeszéltük a csehek elleni meccsen elkövetett hibákat, hogy azok rögzüljenek. "Kadlecet nem szabad lőni hagyni, és Jiracek előtt le kell zárni a széleket" . Úgy mormolták, mint valami zsoltárt. Be is tartották, így ezeket a hibákat kijavítottnak vehettük. Pintilii-re nem számítottunk. Pesten gyengék voltak a románok, így az hogy 5-6 alkalommal lőtt kapura, az teljesen természetes. Biztosak voltunk benne, hogy hazai pályán a gólvonalig viszi ha teheti. Hát nem. Ez lőtt. Semmi baj, ezt is felírtam, így legközelebb már figyelni fogjuk a fickót. Gondolkodtunk egy kicsit, és úgy éreztük, hogy egy Nemzeti Sportnak tett ígéret miatt, nem áldozhatjuk fel a csapatot, így már az első félidőben beküldtem Hajnalt. (Korcsmár addigra már begyűjtötte az eltiltást érő sárgáját, így az észtek ellen megint lehet újratervezni a védelmet.) Ez meghozta a várt fejlődést, és a csapatra rá sem lehetett ismerni, de sajnos mire belelendültünk volna, véget is ért a félidő.
A szünetben éreztük, hogy hitet kell adni a csapatnak, és fordulatra lesz szükség. Több elszántságra volt szükség, az ellenfelet el kell bizonytalanítani, összezavarni, és űzni-hajtani a pályán, amíg feladja. Egy kép ezer szóval is felér, így felesleges szócséplés helyett megnéztünk ehhez egy részt a Tom és Jerry-ből amely a feszültség oldására is teljesen alkalmas volt. Taktikával és egyéb francokkal nem akartuk megzavarni a srácokat, hiszen profikról van szó.Küldtünk be csatárt is, hiszen a góllövéshez csatár kell, és nekünk 3 gólt kellett lőni. 3 gólhoz 3 csatár kell, egyszerű ez mint az egyszeregy. Sajnos azonban ez a péntek nem a mi péntekünk volt, a fiúkat a közönség szeretete teljesen görcsössé tette.
- Gyerekek! Csak természetesen! Nem kell semmi több, csak játszatok úgy ahogy tudtok! -kiabáltunk be.
Na ezután kaptunk majdnem két gólt, így mégis inkább azt kértük, hogy hajtsanak egy kicsit, és adjanak bele mindent. Nagyon fogyott az idő, és a végére a hazaiak kezdtek elszemtelenedni. Nem elégedtek meg a két góllal, hanem mindenáron rúgni akartak még. Szóltunk is Iminek a 85. percben.
- Imike! Csak ahogy a csehek ellen gyakoroltuk. Bekocogsz a kezdőkörig, integetsz a többieknek, futsz egy kiskört, jelvényt cserélsz a bíróval...akármit...húzod az időt. Nagyon ne fáradj ki, mert lehet hogy futva megyünk haza.
Sajnos Imi is görcsösen játszott, 5 hosszú percet kellett volna átvészelni , de csak 3 percet tudott koncentráltan időt húzni. Guzmicsot nem mertük utolsó embernek hagyni, így most Lipták volt hátul. Ő nem gyors, viszont legalább lassú, és Y-ban fordul, mint a pótkocsis IFA. Ezt sajnos a hazaiak valahogy kifigyelhették, vagy valaki súgott nekik , és mögé játszottak egy labdát. Zoli igazi profi, elég volt csak hátrapillantania, egyet még fordult, mint grillcsirke a TESCO-pultnál, és már indult is a középkezdéshez.
Az öltözőben majdnem síri hangulat volt. Megnéztem a neten a FIFA honpaját, ott az állt :
Romania - Magyarország 3:0 (játék nélkül)
Suttyók. Eszük annyi, mint a hollandoknak, nem képesek megkülönböztetni a kockás papíron logarléccel tökéletesre tervezett taktikát, - amit egy vis maior keresztülhúzott - egy amatőr seggrepacsi-versenytől, és ezek irkálnak a szakmáról. Bohócok.
Bogdán Ádinak csörgött a telefonja, és régi kollégája Jussi Jääskeläinen gratulált, majd csak annyit mondott: Na érted már miről beszéltem?
Nem volt jó meccs. Ezt el is mondtam a meccs után az öltözőben. Fontos rögtön helyére tenni a dolgokat, mert itt nincs helye a sajnálkozásnak. Ha nyerünk, akkor csapatként nyerünk, ha veszítünk, akkor meg veszítünk. A fejlődés töretlen, és megvan továbbra is az esélyünk a második helyre. A románokat kifárasztottuk, így ott a törököknek könnyű dolguk lesz, simán nyerhetnek. Nekünk célunk a hátralévő 3 meccsből a 9 pont begyűjtése, és akkor simán befutunk másodiknak. Ennek a meccsnek a hibáiból is tanulhatunk, és jó erőfelmérő volt az észtek elleni keddi meccsre. Már körvonalazódik a csapat, és egy kis szerencsével kárpótolhatjuk a nézőket... Harcra fiúk, és osszuk az Észt..
