Jön az új év, zárjuk le a régit. A sokkból felébredve tegyük el a megsárgult útinaplót, és csapjunk fel egy új könyvet, amiben új történetek vannak, új főhősökkel. Új év, új álmok, új esélyek, minden tiszta lappal indul, ahol nem ott meg majd fellebbeznek másodfokon. De mi most inkább ámuljunk, és csodálkozzunk rá arra a varázslatos világra, amiben egyre kevesebben hiszünk. Mert akárhogy is legyen, azért titkon mind bízunk benne, hogy a mese egyszer igaz lesz, mint a továbbjutásba vetett hitünk, és a végén a jó nem azért győz, mert jobb az odds-a a tippmixen. Irány tehát a mese, ahol rózsaszín szemüvegen keresztül látszik minden, a hely ahol a Mondák, Legendák Születnek.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, és annak egy fia, akit úgy hívtak, hogy Attila.
- Hun volt?
- Hogyhogy hun? Hát künn a kert végibe'. De ez most nem fontos. Ez az Attila, dolgos , derék gyerek volt, tette a dolgát, mígnem egy szép napon elhatározta, hogy eddig , és ne tovább. Na, úgy is lett, mert ha Attila egyszer kitalált valamit, akkor az vagy úgy lett, vagy nem. A 'ne tovább' után elindult szerencsét próbálni, mert az volt a régi álma, hogy egyszer majd ő legyen az, aki megmondja, hogy mi a stájsz. Ment mendegélt, és egyszer csak találkozott egy városi legendával. Köszönt is illőképpen - merthogy udvarias ember volt ez az Attila.
- Adjon Isten szép jó napot !
- Szerencséd, hogy szép jó napot kívántál. Ki vagy Te legény?
- Én biz' Attila vagyok, és megyek szerencsét próbálni. Leginkább juhász leszek ha úgy adódik.
- No, akkor még inkább áldd a sorsod, hogy velem találkoztál, mert tudd meg, hogy én vagyok a városi legenda, vagy ahogy a Jurosporton neveznek : "Urbán the Legend". Egykor magam is híres juhász voltam, egy valóságos Palotám élén. De hagyjuk a múltat. Tudd meg, hogy errefelé aranylábú birkák vannak, amik csak a varázsszóra hallgatnak. Ha szerteszét kószálnak, csak annyit mondj nekik "Takarodj oda vagy letépem a fejed", és átváltoznak kezes báránnyá. Hanem legyen egy segítőd is, mert egymagában nem juhász a juhász. Társ, aki ha kell kiáll a mező szélére helyettesíteni, amikor nem lehetsz ott, társ akiben megbízok, aki ha kell akkor igazi Véreb akitől félnek.
- Köszönöm hozzám való jóságát, ígérem nem felejtem - mondta Attila. Mivel Véreb már csak Matyóföldön volt - az meg baromi messze volt - így egy Farkast vett maga mellé, s lett a segítője. Ment is a pásztorkodás, mert Attila okos ember volt, és nem feledte a varázsszót. Ám mivel senki nem lehet próféta saját hazájában elindult messzi földre, át a nagy folyón túlra.
Megállt egyszer, mert erősen megéhezett, gondolta hátha sikerül kifogni valamit. Fogott is egy fekete halat, de nem tudta milyen hal, mert tiszta sár volt. Amint kicsit lemossa, hát uramfia! Csillogtak a hal pikkelyei, mint a fene, merthogy színaranyból voltak.
- Nahát! Egy aranyhal! -kiáltott fel Attila.
- Pszt! Halkabban! Tele van a vidék színesfém-gyűjtőkkel. - suttogta a hal. - Szép csendben dobj vissza és teljesítem 3 kívánságodat.
- Áááááá! Beszélő hal! Pusztulj furcsa jószág!! - kiáltott Attila - Takarodj oda vagy letépem a fejed - tette hozzá a biztonság kedvéért, és egy sziklának csapta a halat.
A halnak annyi lett, így ebben a mesében nem jut fel a Vasas az NB1-be, nem lesz válogatott Józsi, és nem fordul meg Lipták sem.
Ekkor azonban váratlan dolog történt. Megszólalt a szikla.
- Megint hal? Váltsál már b.meg!
- Hogy mi van? - képedt el hősünk, aki még ordítani és elfutni is elfelejtett.
- Váltsál már! Te menj oda, ő meg jöjjön ide. Vagy inkább ne menj sehova. Maradj meg pásztornak itt, ahol Kisalföld e táj, és RÁBA e tó. De jól vigyázz ! Ne hallgass senkire, mert megvezetnek a büdösúristenit! Ja! És soha ne rázz meg olyan fát, aminek a tetejéről kiáltozást hallatszik.
- Így lesz Ó Nagy Szikla - mondta Attila, és ezt is jó megjegyezte, mert okos ember volt.
Telt múlt az idő, mert az idő már csak ilyen. Híre ment messzi földön Attilának, és egy nap üzent is érte maga a király, mondván, hogy neki való munka akadt. Attila elköszönt ekkor ajtótól, ablaktól és a kapu(fél)fától, majd segítőjével a Farkassal elindult fel Budára. Nem telt el egy nap sem, már fel is ért, ám a király nem volt ott. Szerencsére pont arra jött egykori földije, akit köszöntött is illendően.
- Agyonisten szép jó napot !
- Talán inkább "Adjon Isten" .
- Ej, hát pásztornak jöttem én, nem nyelvtan tanárnak.Hol a király? Merthogy izent értem.
- Nincs idehaza, kinn van a telkin'.
Attila elindult hát Telkire...Telkibe...szóval arra, amerre gondolta hogy menni kell, és ő lepődött meg a legjobban, mikor odaért. Várták már , mint a Messiást. A díszteremben a fő helyen ült a király és az udvartartás, velük szemközt a nép megjelent képviselője, és ott ült még oldalt 10 Anonymous, - szigorúan 4-4-2-es rendben - és buzgón körmölték a híreket, mert ez nagy esemény volt, és akkoriban sem volt még on-line közvetítés. Attila belépett, mire a nép megjelent képviselője egy emberként hördült fel. A király ekkor hármat tüsszentett.
- Gesundheit ! - mondta az egyik főtanácsos.
- Kétmillió - mondta megszokásból a Fejedelmi Bizottság - röviden FB - elnöke, aki annyira allergiás volt a német kifejezésekre, hogy egyszer egy "Vonnegut - sehr gut" feliratért örökre bezáratott egy könyvtárat.
- Ne tohszalkodjanak máh - szólt rájuk a királyi szónok, aki bár 5 nyelven beszélt, de olyan beszédhibás volt, hogy még jelbeszéd közben is raccsolt.
Az egyik Anonymous ekkor kivált a többiek közül, és a királyhoz lépett.
- Uram királyom. Azt mondtad, egy harcedzett dalia jő majd, ki külhonban is sikereket ért el, és sok győztes csatáját éneklik meg az emberek. Azt mondád, nem csak egymaga jő, hanem hozza fényes seregét is.
- Hát...Ő lenne az - mutatott a király Attilára és segítőjére a Farkasra. - Kevés az időnk, még kevesebb a pénzünk, a legkevesebb meg a türelmünk. Miután minden híres és hírhedt vitéz visszamondta, gyorsan kellett döntenünk, így az előbb a büfében pénzt dobtunk fel. Fej lett, így Attilára esett a választás.
- Értem , ó uram királyom - mondta az Anonymousok szószólója. - Apropó büfé: pogácsa van még?
- Nincs, már csak sajtos kocka maradt, de az tegnapi - szólt a király, és ez már sok volt az Anonymousok legnevesebbikének, és elájult. Jöttek rögvest a szolgák, hoztak vizet, repülősót, miegymást. - Hagyjátok, hagy pihenjen kicsinykét - rendelkezett a király, de addigra már talpra állították.
- Köszönöm királyom, már jobban vagyok - szólt a fő-Anonymous. - Lenne még majd pár kérdésem.
- Na püff neki - dünnyögött Attila. - Senki nem kérte, hogy locsolják fel. De fellocsolták. Nem lesz ennek jó vége.
- Attila - szólt a király. - Lépj közelebb. Azért hívattunk elibénk, mert tiéd a megtiszteltetés, hogy a legkisebb királyfi lehess.
- Legkisebb kicsoda?
- A legkisebb királyfi. A mesékben mindig a legkisebb királyfinak sikerül csodát tennie, kiállania a próbákat, és elnyernie a jutalmat.
- Aha. És meddig kell legkisebb királyfinak lennem?
- Ha rajtam múlik, akkor örökre.
- Nem lehetne csak két évig?
- De. Azt is lehet.
- Oké. Mit kell tennem? Három próba és ennyi?
- A paripa pimpilijét! - mennydörögte a király, aki még ilyen nehéz pillanatban sem feledkezett meg az etikettről. - Azok az idők már elmúltak fiam, ma már más a módi. Kiválaszthatod a nyájamból a 11 legjobb aranylábú birkát. Jól vigyázz, mert némelyik falábú, csak jó a sajtója. Innentől 10 selejtezőt kellesz kiállínod, ha azon túljutol, akkor jön csak a próba. Elmegyen Párizs-országba, oda ahol a Keljfel-torony van. Ha a próbákat is kiállod, akkor tiéd a juhászok Szent Grál-ja, az Ejrópa Bajnoki krigli, amiből az utolsó nagy focista ivott. Azzal a serleggel végigsétálsz a híres Sezlon Izén, át a Diadalív alatt, és aztán iszkiri haza.
- Ennyi az egész ? - kérdezte Attila, aki kicsit tartott tőle, hogy valami komolyabb meló lesz.
- Ja. Nagyjából. Sokaknak beletört már a bicskája, nem egyszerű a feladat. Hát vállalod-e?
- Erre gyúrtam egész idő alatt, hát hogy a fenébe ne vállalnám!
- Na akkor itt a kezem, nem disznóláb, csapj bele.
Attila belecsapott, majd felsegítette a királyt, leporolgatta, majd eszébe jutott, hogy akkor lassan tudni kellene miféle selejtezőket kell kiállania, mert akkor aszerint válogat.
- Felség! Lassan tudni kellene, hogy miféle selejtezőket kell kiállani, mert akkor aszerint válogatnék.
- Menj a France-ba fiam, ott megtudod. Útravalóul egy versike :
"Nincs se liszt, se só a magyaros pizzában
Februárban lesz a sorsolás Nizzában" .
Nem tudom mit jelent, de ha megfejted, akkor máris közelebb kerülsz a megfejtéshez. De most igyuk meg az áldomást. Hej! Pohárnok! A legjobbik borból ide egy kupával.
- Kannás főpohárnok nincs jelen felség - lépett oda a főtanácsos.
- Tán megsértődött?
- Nem felség. Tudod Ő roppant vallásos ember, és most volt ugye nemrég Szenteste, mikor megszületett a Kisjézus.
- Értem. - bólogatott a király. - Példás dolog. Eszerint karácsonyi áhitatot tart.
- Á! Dehogy. Tejfakasztó bulit rendeztek az újszülött tiszteletére...
- #&@%!#&@ $$ß ! - mondta a király. - De ha ezt megírjátok, visszavonom az akkreditációtokat - jegyezte meg az Anonymousoknak, majd ismét Attila felé fordult. - Eredj fiam, mert bár hosszú még az idő, de egy homokórában sem peregnek felfelé a szemek.
Ezt is megjegyezte Attila, mert okos ember volt. Ezzel a bölcsességgel felvértezve elindult, hogy legkisebb királyként megkezdje pályafutását, és csináljon valamit ami miatt folytatása lehet a mesének.
folyt.köv. ... ha minden jól megy...