A televízióból követtem figyelemmel a magyar foci abszurditásának legújabb fejezetét. Miközben a Kenesei fivérek a bíróságra járnak, Tóth Bálint és Véber György szidja a játékosait, addig Felcsúton éppen átadnak egy olyan stadiont, ami a magyar utánpótlás fellegvárává szeretne válni. Ehhez kölcsönözték vették lopták el sajátították ki Puskás Ferencet a felcsútiak, amihez közreműködött Magyarország miniszterelnöke, a felcsúti polgármester, a Közgépnek nevezett pénzmosoda, a Videoton, annak fakócsapata, illetve Szöllősi György, a hiteles sportújságírás atyaúristene. Na de nem szeretnék rosszmájú lenni, biztosan lesz haszna ennek a felcsúti csodának, annak ellenére, hogy többen degeszre keresik magukat, miközben a nyelvük természetes színe a rózsaszínről barnára változott. Sajnos én egy forintot nem kerestem ezen a projekten, ezért elmondom, hogyan láttam én mindezt úgy, hogy sohasem voltam Honvéd-szurkoló.
Faragó Ricsi jelentkezett be a felcsúti stadionból, aminek a neve Pancho Aréna. A világ vicce ez a név, de ezt most hagyjuk is. Ricsi mellett Szöllősi György, az újságíróból lett felcsúti kommunikációs igazgató az, aki segít eligazodni mindnyájunknak a megnyitón, miközben a pályán Reviczky Gábor vezényli le az ünnepséget. A műsor óriásbábok szerencsétlenkedésével kezdődik, ami annyira béna, hogy ennyi erővel a Kaposvári Rákóczi román légiósai is lábtengózhattak volna. Eközben Sz. György mesél a stadionról, ami annyira, de annyira organikusan illeszkedik a faluba, hogy észre sem lehet venni. Közben Faragó kiejti a "Kispest" szót, ezt követően a közvetítés során egyszer sem hangzott el semmilyen vonatkozásban Kispest, a Real annál inkább. Faragó amúgy csupán annyiban tér ki a XIX. kerületre, hogy ott született, élt és focizott Puskás, mire Sz. György rögtön rákontrázik, miszerint ostoba vélemények keltek napvilágra, kisajátításról, lopásról, de erről szó nincs, Puskás a magyaroké, a spanyoloké, a görögöké, az ausztráloké, Puskás mindenkié. De leginkább a felcsútiaké, ezt én teszem hozzá. Pörög a megnyitóünnepség, Reviczky Gábor vezényli, jön tíz lurkó bójákkal, labdákkal, kevés szlalom, kapura lövés. Aztán freestyle világbajnokaink néptáncosokkal korreálnak egy számomra kedves öt percet, hogy aztán Mága Zoltán a barátaival egy olasz csárdást zenéljenek el, megspékelve a refrénnél egy Kossuth-népdalból ismerős sorral. Eközben nyílik lehetőség Szöllősinek a következő kedves mondatot kiejtenie a száján: „a stadion kizárólag ifistáknak készült, nem is gondoltuk, hogy nekünk 2014-ben első osztályú csapatunk lesz." Muhahaha. Érkezik a Vastag Tamás névre hallgató, nyilvánvaló pártpreferenciával rendelkező popénekes, aki elénekel egy végtelenül borzasztó dalt, miközben felmerészkedik a nézők közé. Itt egy pillanatra bízom benne, hogy odamegy Mészáros Lőrinchez és homlokon csókolja, de csak egy ismeretlen polgártársunk haját kócolja össze. Ja, volt We Are The Champions, és Orbán Viktor virágcsokrokat is osztogatott.
Jönnek a hivatalos beszédek, Angel Maria Villar, a FIFA alelnöke tolmácsolja Blatter szavait. Az a Villar, aki mesélhetne miként működik a jó utánpótlás, hisz az Athletic Bilbaóban nevelkedett. Áder János unalmas üdvözletét Reviczky olvassa, közben látjuk Dzsudzsák Balázst, ahogy a telefonjával van elfoglalva, és Pintér Pinyőt, aki meg a szemöldökét ráncolja, lelki szemei előtt pedig a válogatott védelme tolódik. És jön Smitt Pál, aki hozzá lojális barátait sorolja beszéde elején, megmagyarázza, miért jó a Pancho név, még ha idegen is a magyar fülnek, aztán méltatja Makovecz munkáját. Közben, bevallom, kimentem sonkáért, valamint a házilag készített tormáért, ami hihetetlen jól sikerült. A beszéd végén Faragó megjegyzi, hogy Szöllősinek elszorult a torka, persze csak a meghatódottságtól. Egy másik Mészáros elénekli a Himnuszt, repülő hozza a lasztit, Kassai szájában már a síp, és felsorakozott a két csapat is, a felcsúti U-17 és a Real Madrid. A jelenlévő megszólaló prominens személyek minden második mondatában elhangzik a libabőrös szó.
Mit mondjak, szép a stadion, de szép a négyes metró is. Hasznát meg majd meglátjuk. A stadionnak is, és a négyes metrónak is. Mindenesetre a megnyitó középszerű volt, a hazai csapatnak pedig nagyon szurkolunk, annak ellenére, hogy az egész hercehurca mögötti érdekek, emberek és eljárások gyomorforgatóak sok esetben. Vége az első félidőnek, nullanulla. Mondjuk ki: Hajrá, Felcsút!
A díszpáholyban rengeteg, a magyar foci utánpótlásáért dolgozó prominens személy
Képek forrása: Hírcsárda, 444.hu
