Ahogy azt Artie kollega is megfogalmazta a román meccs előtti kommentek között, végre valami egy picit visszatért a szurkolói lelkekbe. Most szigorúan a mértéktartóbb szurkerekről beszélek - már ha van olyan, hogy mértéktartó szurker. Főleg magyarfociszurker. Nem, nincs, oké, visszavonom a tézist, de nagyjából sejthetitek, hova akarok kilyukadni, szóval e a poszt se azokat célozza, akik naponta röfögik tele a kólafocit vagy a népsport hírek komment-mezőit egy-egy Jenei nyilatkozat utáni bőnyálas bozgorozással, egy-egy válogatott vereség után lámpavasakért kiáltva, egy-egy győzelem után pedig a két napja még szívlapáttal kergetett Dzsudzsinak állítva virtuális aranyszobrot, mert "hajt ez a gyerek és olyan szépen betekerte". Én inkább a klasszikus, míves bohócligerekhez szólok, akiknek fájt, hogy tetszőleges időpont óta nincs válogatott (sokaknak ez a szám 1986, másoknak 1997, megint másoknak, így nekem is 2010 nyár), de legalábbis nincs kapitánya ennek a nemzeti csapatnak... És akik most, az első halovány jelre már reménykedve kapják fel a fejüket.

Én is így voltam ezzel Dárdai kinevezésekor. Régi mániám a Palika, azon kevés légiósaink egyikeként, aki tudatosan tolta végig a pályáját, nem menekült haza kétévente a Bohóc akolmelegébe, és miután rendre kikerült a Hertha aktuális edzőváltásaikor a kezdőből, rendre vissza is verekedte magát minden edzőnél, értitek, minden edzőnél, és aki ugyan nem ment át a Bayernbe 2000 környékén, de a Herthánál lejjebb viszont legalább sosem adta, és akinek a nyilatkozatait játékosként, majd az utóbbi 1-2 évben is élmény volt olvasni, mert volt benne tartalom. Na, én őt vártam szövkapnak úgy 2020 táján, most max pályaedzőként számoltam volna vele pl. egy jó Thomas Schaaf vagy Ralf Ragnick kaliberű arc mellett-alatt, tanuljon tőle is, aztán eljön majd az ő ideje. Erre beugrasztja őt a derék MLSz már most a tűz közepébe. Hogy ez jó-e, az már másik sztori, de a tény tény, megkaptuk a talán egyetlen magyar edző(fióko)t, aki valami  professzionalitást tud hozni a kerethez, míg a hazai grémium szembeköpésről szipogva inkább maguk köpködnek - fölfele, majd aláállva. De hát ezért szeretjük a Bohócot, ha nem lenne Rulettgyurink, Véber nagyúrunk, Kálmánbánk, Várhidink, akkor  szegényebb lenne a focink egy adag élménnyel (meg gazdagabb némi eredménnyel).

Lényeg a lényeg: Pali jött, öszeszedte a keretet, rögvest azzal kezdve, hogy szűkek a lehetőségek (2008 koranyara reloaded), nála a fő szempont a nemzetközi tapasztalat (2008 koranyara reloaded), és a pragmatikusság: 3 meccsből kéne 7 pont, ehhez célfoci kell majd, nem az egerváris, bognáros, verebesmágusos sültbolondságok a "magyaroknak támadni kell" 40 éve lejárt szavatosságú jelszavak sorvezetőjén (2008 koranyara totálisan reloaded).

És a gyakorlatban láss csodát, eddig mindezt úgy-ahogy sikerült is megvalósítani. Nincs már itt a csak magyarfoci inerciarendszerében értelmezhető Lipták a védelemben, 2010 óta először; elbúcsúzott a keret jópár "csak-bohócligertől", és Pali visszanyúlt a (játszó) légiósainkhoz - illetve visszanyúlt volna, ha van ilyen elég, de igazából itt most csak Szalai volt a lényeges plusz, hisz a két főkapus sérült, Huszti most sem jön nyilván (amivel amúgy semmi bajom nekem speciel, legalább nem csinál ... na azt a szájából), ja, meg a vészmegoldás Király, akitől fáztunk a baráti körrel, hisz előszeretettel repül el a derék Gabi paralell pályán a beívelések mellett a 92. percekben, főleg rangadókon, de hát Palika bízik benne, csak tudja mit akar...valahogy neki elhiszi az ember. Mennyit számít a benyomás. Neki elhiszed, szerencsétlen tukkó Pinyőnek nem hittük el. Mondjuk nem is volt mit.

A kinti román meccs végül is hősises iksz lett, és én is rég izgultam ennyie válogatott meccs alatt, majd örültem utána - de az azt követő két nap hurráhangulata, a magyaros lómásikoldalra-átesés az már elgondolkodtatott. Azért lássuk, amit látni kell: ez a román válogatott nem a 6-10 évvel ezelőtti európai él- vagy felső középcsapat - igaz, ugyenezektől kaptunk hármat tavaly, azt se felejtsük el. A mostani meccs elején, ha nincs szerencsénk, gyorsan 1:0 vagy 2:0 oda, és akkor megint vereség, megint busongás. Szóval reálisan értékeljünk - de mégsem bírom megkerülni, hogy míg a barátaim a 44. perces gólnál összeomlani látszottak, én annyira nem, nem azért mert mekkora arc vagyok, hanem, mert úgy gondoltam: ha Pali tényleg idevaló, hát összeszedi az aranylábúak lelkét a szünetben és nem illésbélás kézfeltartással jövünk ki a második félidőre. Ha pedig nem, akkor nincs miről beszélni. És láss csodát, bélakirály, klauszlaci, mracskómisi, juhártomi szellemét bennhagytuk az öltözőben, a csapat nem f*sott, ellenben nyugodtan játszott (Dárdai sok Puskás-archívot nézett a meccs előtt?), majd jött a hrutkai gól reinkarnációja Dzsudzsáktól, amiből, ha kijutnánk majdan az EB-re, legenda lesz, hisz saját bevallása szerint Nyilasi Tibitől tanulta meg a meccs előtt a nyírlugosi DiMaria, hogy érdemes messziről nekifutni mert az a tuti (ennek kapcsán jegyezte meg Vérfarkas, hogy mondja ezt az Nyíl, aki alig rúgott szabadrúgást, de hát ezért gyönyörű ez az egész).

Oké, román hősies iksz pipa, hozsanna mindenhonnét, a drukkerek már 10 évre hosszabbítanának Palival, jön Feröer. Tegnap este hosszú idő után bevállaltam a pub-os meccsnézést (oké, csúsztatok, mert az északírek ellen kinn is voltam az Üllőin, de inkább kínomban röhögni, semmint valódi válogatott élményért), szóval társaságbeli meccsnézés, remek, imádom az ilyen meccseket a sorozatban, rúgunk egy négyest és nem kell izgulni, aztán a kezdő sípszókor eszembe jut, hogy mi nagyon ritkán rúgunk négyest, és idegenben olyan szenvelgősek ezek a meccseink, mint a Honvéd felkészülési arcletépései januárban a Bozsik műfüvesén, de ott legalább hallgatom a korlátnál a hozzám hasonlóan magyarfociba agyhalottasodó sorstársak bornírt hülyeségeit, de most itt este szurkolni kell, mert 4 év után megint szurkolni akarok, hinni abban, hogy alakul valami, nem is a kijutásról beszélek, inkább arról, hogy látok koncepció(kezdeményeke)t, látok valami alakuló csapatot, ahol küzdenek egymásért meg a színekért, patetikus bazzeg, de ez van, így működik a drukkeri lélek, így működik jester.

Végül a kocsma túl sznobnak bizonyul, a szélesebb közönség szintén, csak röhög mindenki mindenen, ez nem bohócliger közeg, sebaj, a finnek ellen már majd előben, mert oda menni kéne, hát megőrültem, 4 éve nem voltam meccsen és most 2 hónap alatt 2 élő válogatottozás is összejön? Miért? Mert egy iksz Romániában? Mert egy igazi ótvar, játék nélküli, pöcsölős, unalmas, zsibbasztó siker Feröeren? Siker...-hörgi fejét csóválva a fülembe a virtuális Hegyi Iván, és valahol igaza is lenne, de most megint nem rá vagyok kíváncsi. Perverz, de valahogy a tegnapi szenvedés is a (tudom, sokak által szidott) Koeman érát idézte meg bennem, és mivel én akkor éreztem utoljára valamit (már várom a kommentekben a mit éreztél Jester? Max pállott holland sajtszagot- jellegű kioktatásokat, és nem biztos, hogy nincs igaza a kritikusoknak), szóval nekem az, ott és akkor válogatottként funkcionált, ígyhát én most ennek a sovány kis győzelemnek is örültem.

Örültem, csöndesen. Ahogy a román iksznek is, és ahogy a román meccs után sem kiáltottam ki Palit Messiásnak, akivel most hoszabbítson Csányi 2060-ig, mert vele mindenhova kijutunk majd és minden más lesz és szép és csodás, úgy tegnap este se okádtam le a Hertha helyiérdekű ikonjának arcképét, hogy ez mi volt Pali? Mert valamit érzek. Tetszett a variálása a kezdőn, tetszenek a cseréi, még ha nem is válik be mindegyik, legalább van valami stratégia mögötte, tetszik a hozzáállása. Edzői mivoltának minden gyermekbetegségével együtt.

És ez pont elég a finnek elleni kimenetelemhez.

Aztán Pali, legyen erőd, és ne folytasd januártól. 2020-ban visszavárunk. Csányiék pedig remélem már keresik a most tényleg külföldi és tényleg jó választás edzőt. És akkor még tovább tarthat a válogatott-élmény, ami most picit újjáéledni látszik. Hogy tényleg feléled-e, az pedig hamarosan kiderül.