Szombat délután, Fáy utca. A felezővonal magasságában, a hosszanti tribünön egy lezárt szektorban két öreg üldögélt nézőtéren. Egyikük fázósan húzta össze fekete szövetkabátját, mert a tavaszi szél nem csak vizet áraszt, de a reumás izületeknek sem tesz jót. A másik fel sem pillantva törölgeti a szemüvegét a nyakkendője sarkával, majd a nap felé tartva hunyorogva szemléli a munkája eredményét.
- Akárhogy törölgetheted, úgyse látsz el a pályáig - morogta a szövetkabátos.
- Tudod is te, hogy mit látok -dünnyögte a másik , majd akkurátusan folytatta a szemüveg törölgetését. Mikor az eredményjelző felé tartva is tisztának tűnt, akkor sóhajtott egyet, majd lassú mozdulatokkal elpakolta a szemüveget a tokjába, azt pedig a táskába.
- Minek takarítottad meg, ha úgyis elpakoltad?
- Ejnye no, hát talán koszosan rakjam el?
... talán megmosolyogta volna bárki ez a párbeszédet, de nem volt senki a közelben. Nemcsak a lezárt szektor miatt, hanem mert ITT mindenki ismerte őket.
Varga Feri bácsi az örök Fradista. Nagyapja Dorogon volt bányász, és ő volt a családban az első Fradi szurkoló, ő ragaszkodott hozzá, hogy az unokának a Ferenc nevet adják. Annyit mesélt a Fradiról, hogy mikor Pestre költöztek, már mindennél jobban akart az FTC játékosa lenni. Végigjárta az összes kölyökcsapatot, és egész pályafutása alatt egyszer sem igazolt máshová, noha játszott az ÉDOSz és a Kinizsi csapatában is. Miután szögre akasztotta a kitaposott foci-cipőt, akkor sem lett hűtlen a csapathoz, volt ifi-edző, szertáros, pálya gondnok majd portás is. Neki mindegy volt, bárhová tették, szívvel -lélekkel végezte a munkáját. Mikor az angol tulaj jött, akkor átépítették a stadiont, lefalazták a folyosót, és csak a mosodán keresztül tudott eljutni apró kis szobájáig, de ez sem zavarta, talán még kicsit örült is , hogy megállhat egy kávéra, és beszélgethet kicsit. Mikor új stadion épült, akkor róla megfeledkeztek, de ennél jobban fájt neki, hogy a stadion nem Albert nevét kapta vissza. Egy szombaton aztán ment volna a meccsre, mikor a bejáratnál megállították :
- A másik kapunál öreg- ordított az arcába egy kopsz nagydarab fickó.
- De én csak a meccsre mennék.
- Na. Akkor arra menjen, szkennelje be a kezét és kész
- De én mindig itt megyek be.
- Az eddig volt, most már nincs kivételezés. Na álljon félre kicsit. Kis kezeit csókolom Cilike, tessék csak jönni! Jaj, dehogy kell jegy, ne tessen keresgetni! Na papa! Még mindig itt ácsorog? - fordult vissza a kisöreghez - Mondtam, hogy nincs kivételezés! Menjen a kapuhoz, jegyet elő, szkenneljen és mehet befelé.
- ..és hova lett az Albert szobor?
- Ja onnan? Irodaház épül ide, kellett a hely. Ide dolgozni járnak majd. Na álljon félre kicsit.. Csókolom Timike! Jaj ne sértsen már meg a jeggyel, nem vagyok én BKV ellenőr. Tessék csak menni, Cilike már itt van.
- Nézze fiatalember! Én ebben a stadionban bajnoki címet érő gólt rúgtam a SZEOL-nak. Kupagyőzelmet ünnepeltünk az SBTC ellen. Mesterhármast lőttem a Rapidnak.Fél életemet ebben a stadionban dolgoztam...
- Én is rúgtam itt gólt, mikor tegnap fociztunk a kormányőrök ellen, és ünnepeltünk is az államtitkár úr esküvőjén. Nem tudom ki maga, nem is érdekel, itt nem fog bemenni. Nem kell a balhé papa, ha nem akar szkennelni, menjen a ligetbe nézni a meccset!
Az öreg Weisz ezzel szemben az MTK-ban játszott. A legendás Grün-Schwarcz - Blau - Weisz középpályás sorból ő volt Blau. (Merthogy akkoriban nem volt szerencsés az MTK játékosának lenni, és óvatosságból senki nem a saját nevén játszott, ezzel próbálván összezavarni a hatóságokat.) Szóval ő volt Blau, de mindig is Grün szeretett volna lenni. Egy kora nyári napon aztán Schwarcz - aki Grün volt - nem jött többet edzésre, és csak egy üzenetet küldött, hogy úton van Ausztrália felé, akkor úgy érezte itt a nagy lehetőség. Olyan Grün lett volna, de olyan....de aztán nem lett, mert az edző inkább a fiatal Goldbergernek adta a posztot. Weisz nem szólt egy szót sem, bár bántotta a dolog, de nem tette szóvá. Úgy érezte megérdemelte volna, hogy legalább megmutassa mire képes, és érezte, hogy sokkal jobb Grün lehetne, mint Goldberger, de ő nem tudott két garnitúra új mezt szerezni a csapatnak. Szóval robotolt tovább csendesen mint Blau, majd mikor már megkopott a sebessége, akkor egy sorral hátrébb került, és előbb Róth lett, majd végül a sors furcsa fintoraként Weisz-ként fejezte be a pályafutását. Nagy családdal áldotta meg a sors, de hétvégente ha hazai meccse volt az MTK-nak, akkor már reggel készülődni kezdett, hogy nehogy elkéssen. Elsők között érkezett a stadionba, ott találkozott régi ismerősökkel, elbeszélgettek, megnézték mit játszanak "a maiak" , félidőben szertartásosan elvonult a büféhez egy pogácsáért és egy tejeskávéért, megolvasta a sportot, majd a második félidő végén kis Sokol rádióján meghallgatta a többi meccs eredményét, és az utolsók között indult haza. Nem volt ez másként akkor sem, mikor egyszer elesett a lépcsőn, eltörött a lába és az orvos szigorú fekvést rendelt neki. Hét közben még csak-csak bírta, de hétvégén MTK-Honvéd volt...aznap Margitka 5 perccel a félidő vége előtt bezárta a büfét, és kihozta a pogácsát és a tejeskávét. De az MTK-nál is új szelek fújtak. A büfében nem volt már Margitka, és nem volt pogácsa és tejeskávé sem, csak libatepertő és kapuccsínó. Új stadion is lett. Weiszet ez nem zavarta, kiment a Hungária körútra továbbra is, majd onnan ment az aktuálisa hazai pályára. Egyszer azonban megváltozott a meccs előtt pár nappal a dolog, és Sopronban játszott a csapat hazai meccset. Weisz erről mit sem tudva kiment a Hungária körútra, és várt. Mikor megtudta, hogy lemaradt a hazai meccsről, akkor valami mérhetetlen üresség lett rajta úrrá. Valami ismeretlen érzés volt ez, mintha valami meghalt volna benne. Csak állt a villamos-megállóban, és maga sem értette miért, de amikor megállt a villamos, akkor szó nélkül felszállt rá.
Varga és Weisz úgy állt egymással szemben az 1-es villamoson, mint annak idején a Népstadionban. Kicsit meghökkentek mind a ketten, a villamos meg csak vitte őket. Zugló már mögöttük, de ők ketten még mindig méregették egymást szótlanul.
- Leszállsz ? - kérdezte egyszerre csak Varga.
- Le - mondta Weisz némi töprengés után, mire a másik csak bólintott, és noha addig mindkettő szinte céltalanul ment, egy pillanat alatt mindketten tudták hova mennek. Ennek jó ideje már, azóta majd minden második héten kijönnek a Fáy-ba. Leülnek a lezárt szektorba, a biztonsági őr előre köszön nekik. Nem csoda, máskülönben a kis Szentmiklósi-gyerekről leszedné a nagyapja a keresztvizet. Nem nagyon szólnak egymáshoz, el-el nézik a meccseket, - mert a meccs az meccs - ha gól van, azt megtapsolják - mert a gól az gól , azt nem adják ingyen - de lélekben inkább a saját csapatuk meccsén lennének ha tehetnék.
A fekete kabátos most két szalvétába-csomagolt zsömlét vesz elő, egyiket átnyújtja miközben a szemét egy pillanatra sem veszi le a pályáról.
- Sonkás ? - kérdezi Weisz.
- Körözöttes.
- Hagyma van benne?
- Különben nem körözött lenne.
Egy harmadik öreg csatlakozik hozzájuk, barna micisapkája a szemébe húzva, hóna alatt aktatáska. Leül egy sorral lentebb, nézelődik, majd táskájából füzet és toll kerül elő, és irkálni kezd.
- Csak nem felcsaptál sport-újságírónak Gyurka? - kérdezi hunyorogva Weisz.
- Te eszel állandóan a pogácsát - vágott vissza a kérdezett.
- Mi a Fradi mai kezdője ? - tereli a témát Varga.
A micisapkás megfordul, kicsit méregeti a másik kettőt, majd elmosolyodik, és fejből sorolja : Tirnauer, Ásó, Kapa, Steinitz, Jascsák, Podhola, Sipőcz, Kohn Géza, Halász, Vadász, Madarász.
Az egykori legendás Fradi szélső csak legyint bosszúsan és inkább visszafordul a pálya felé, Weisz a Sokolt tekergeti keresve a közvetítést, a micisapkás pedig visszatér a jegyzeteihez, amiben olyan híres játékosok szerepelnek már, mint a legendás kapus Ányos Fakír, Lami a hallhatatlan balhátvéd, az érzékeny Baumgartner vagy Gráf a részeges szélső.
Ez a hétvége azonban más, most Fradi-MTK lesz.
- Eső lesz - hangzik fel egy felhő felől.Szinte egyszerre néztek fel mindhárman a felhő irányába. A felhő egyik csücske kicsit lentebb ereszkedett, mintha ráült volna valaki, vagy Symphonia kékes füstje száll fel, és elkezdett csepegni az eső. - Hm..nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban.
- Jóska ? - néz össze Weisz és Varga.
- Jóska - nyugtázták szinte egyszerre.
- Akkor hajrá MTK- mondta Weisz.
- Fradi - helyesbített Varga.
- ..és Vasas - fejezte be a micisapkás.
... egy másik felhő úszott be a pálya fölé, két kisöreg ült rajta. A kisebbik köpcös egy kisfröccsel a kezében derűsen odaszólt a másiknak :
- Bolondok ezek Cucu...Csak a Kispest..vagy ne legyen Öcsi a nevem......
#########################################
Egyszerűsített tippszelvény :
Paks - Videoton
Honvéd - Haladás
Vasas - DVTK
PAFC - Békéscsaba
DVSC - Újpest
FTC - MTK
Kommentverseny:
Artie kapja a virtuális bronz-ot , viszont azóta is találgatom, hogy melyik osztályba várta?
Újpest - PAFC 2:1
Jövőre akkor mégis csak lesz Felcsút-Nyíregyháza meccs? Csak egy osztállyal feljebb, mint ahogy abban bíztam.
A hazai pontvadászatnál némileg tovább tekint Dr. KOTász (Cobretti hadnagy) aki már a nemzetközi indulók tekintetében fogalmaz meg axiómát.
MTK-Diósgyőr: 2-1
Egyébként az MTK helyett bármelyik random magyar NBI-NBIII-as csapat indulhatna a nemzetközi kupában, senki sem venné észre a különbséget sem a győzelmek, sem a továbbjutások tekintetében sem.
A képzeletbeli dobogó tetejére pedig slowmotion állhat fel - persze csak képzeletben, aki még ehhez képest is sokkal előrébb lát az időben, nevezetesen a debreceni edzőváltást is pontosan meg tudja mondani ... ja..nem, azt mégsem, ettől függetlenül jár az első díj :
Paks - Debrecen 1:2
most már jól se kell játszani, lesz stadion meg minden. Kondás meg... amikor túl a nukleáris holokauszton meg az aszteroida-becsapódáson meg a tengerszint emelkedésén már a csótány is végre kinyiffan, Elemér fogja elásni
