Ligakupa......., negyeddöntő
A magyar klubfoci újabb ócska hétvégén vergődött keresztül, mi pedig annak rendje és módja szerint leereszkedtünk a pöcegödörbe, hogy a jó nevű Ligakupa borzalmait újra átélhessük.
Kelet – Nyugat 2-2! Budapest meg bűnös város…
Ha azt állítanánk, hogy a Ligakupa egy kifejezetten értelmetlen időtöltés nagyjából megfoghatatlan céllal, akkor nem sokat túloznánk. Hát mi ezt állítjuk. Az pedig nem sokat módosít kifinomult véleményalkotási módszereinken, hogy a reménybeli győztes a nyári UEFA Intertotó Kupa büszke részvevőjének vallhatja majd magát. Sőt.
Az egész sorozat komolytalanságát csak a negyeddöntők visszavágóinak komolytalansága überelte. A négy párharcból (párharc, mi…?) három az első találkozókon eldőlt, és a győri bohóckodásnak is csak egyetlen kérdése volt. Ezt kicsit lejjebb föl is fedjük, bár szerintünk ez is tök egyértelmű.
A diósgyőriek már Tatabányán elrendezték a dolgokat könnyed 2-1-es győzelmükkel, így a bányászok most csak annak örülhettek, hogy Takács Marcell, az értelmetlen gólok nagymestere ismét meglőtte hagyományosan értelmetlen gólját. (Diósgyőr – Tatabánya 3-1)
Aczél Zoltán még annyira sem gondolta komolyan ezt a ligaidétlenkedést, mint Lipcsei Peti a gálánsan ajánlgatott szerződésbontást. Már Palotán is csúfot űztek a játékból, Zalában meg úgy kaptak egy tök sima hármast, hogy a náthás Koplárovics őrzésével nem kellett kínlódniuk. (ZTE – REAC 3-0)
A legnagyobb büntetést az Újpestre kiténfergő nézőknek és a szakadó esőben csúszkáló játékosállománynak kellett elszenvednie. A liláknak egyetlen célja volt: megúszni sérülés nélkül (nem jött össze, a briliáns Li furcsán kibabrált önmagával); míg a Lokinak ezen kívül még egy: megúszni kiállítás nélkül (ez sem jött össze, Kerekes kipirult). Sidibéről kiderült, hogy akár még Vaskónál is prímább középső védő lenne belőle. Urbányi meg fókuszálhat lelkesen a bohócligára. (Újpest – Debrecen 0-0)
A fehérváriak győri látogatása pedig csupán annyiban volt izgalmas, hogy milyen arányú döntetlent fognak játszani a régi ismerősök. Ahogy azt már a Magyar Kupával kapcsolatban megállapítottuk, a Győr játékfelfogása szerint a focit döntetlenre játsszák, és abban jó is a csapat. Ezúttal a kétgólos hátrány utolsó tíz percben történő ledolgozását gyakorolták mérkőzésszerű szituációban – sikerrel. Az idegenben szerzett gólokról majd csak a következő szemeszterben tanulnak… (Győr – Fehérvár 2-2)
