Gondoltunk egyet, és átvállaltuk Erwin Koeman megfigyelő szerepét egy Bundesliga meccs erejéig. Célkeresztünkbe Huszti Szabolcsot igazítottuk, akinek a friss feljutó 1. FC Köln otthonában kellett bizonyítania. Mindenki Poldija, Lukas Podolski városában egy csapatnak sincs könnyű dolga: a lokálpatriotizmus fűtötte hangulat szárnyakat ad a kecskéseknek. Exkluzív riport a Rhein Energiestadionból, sistergő wurstokkal, modellértékű hoszteszekkel, Huszti majdnem-góllal, ahol a végén azt is megtudjuk, mi a különbség a Kölsch és a Kölle között.

"A Hannover szarnak szar csapat, de kiszámíthatatlan. Vigyázni kell velük"- mondta meg az übertutit egy szolid FC-sálba burkolózott szurkoló, két korty Kölsch között. A stadionhoz legközelebbi vendéglátó ipari egységben három órával a kezdés előtt már jócskán benne voltak a helyiek a melegítés fázisában. A kiszámítható hangulat csiholásához pedig a tévedhetetlen helyi sör (Kölsch) plusz slágermuzík párosításhoz folyamodtak.

Senkit nem zavart, hogy ötödszörre ment le a városi himnusz, a Viva Colonia. Ez a dal ugyanis össze is foglalja a kölni publikum hitvallását: az élet, konkrétabban a kölni élet szeretetét: "Mindig ott lenni, ahol történik valami, az a jó ám/Viva Colonia/Szeretjük az életet, a szerelmet és a jókedvet/Hiszünk a jóistenben, és állandóan porzik a vesénk" - a refrén üzenete magért beszél.

Ettől az életkedv lökettől és némi folyékony segédeszköztől megrészegülve sodródtunk a stadion felé. Itt rögtön titkos tipp birtokosaivá váltunk: ha kölni meccsre rendelsz jegyet, feltétlenül a helyszínen vedd át. A jegyrendelők neveinek ábécé szerinti lebontása szerint sorakozik ugyanis egy valóságos modellképző gólyabáli felhozatala, ahol csak azért érezheti magát kényelmetlenül a jegyre vágyó, mert olyan, mintha ő jelenne meg castingon a hosszú asztalnál ülő tündérek előtt. Más szóval nem csak a stadionban akadt látnivaló (képen fent).

A nagy izgalomra kellett is némi wurst+sör összetételű orvosság. Kár, hogy a kalbászos pultnál nem vált be a magyar sorban állós módszer, ti. a lesipuskásokat elegánsan terelték a pénztártól kígyózó sorok vége felé.

A pár éve zsírújjá varázsolt stadionban negyvenhétezren jöttek össze, hogy ünnepeljék a Christoph Daum tüzelte csapatot. A sípszó előtti a (kölniül) FC Kölle himnuszra levágott sálpörgetésben viszont senki nem gondolta, hogy a Hannover kemény diónak bizonyulhat.

A mi Huszti Szabolcsunk sajnos nem sokat tett, hogy az FC foga beletörjön ebbe a dióba. Az első félidőben ugyan többnyire megtalálták a háromszögelések, veszélyt játéka nem hordozott magában. A borítékolt pontrúgások sem váltották meg a világot.

Bevalljuk, titkon azt reméltük a meccs előtt, hogy a Köln nyer 2-1-re. A H96 góljánál Huszti nevét vizionáltuk, a hazai győzelem esetére pedig egy szokásosnál is görbébb kölni estét. Ezzel a kölni kabalakecske is jól lakott volna, meg a mi szívünk is magyarosan elfogult marad.

A jóslat bevált azzal a szépséghibával, hogy Huszti a kapott góloknál vált tragikus szereplővé. Az elsőnél a gólvonalon állva mellette sarkaztak a hálóba, a másodiknál pedig ő fejelte amatőr módon középre a lasztit.

A megváltást az ilyen vesszőfutásokra tartalékolt egyetlen villanás per meccs jelenthette volna, de a kölni felsőlécet a Huszti-szabványnál 3 centivel alacsonyabbra tették.

Ha ez bemegy, Husztit a pocsék játék ellenére sem menti meg semmi a Hét magyarjától. Így meg Huszti show helyett arra az egy éjszakára a berlini analógiára ötlött fel bennünk, hogy "Ich bin ein... Kölner". Ebbe az érzésbe a meccs utáni villamosozás alatt még az sem rondított bele, hogy valaki egy ordas bukéjút eresztett el a zsúfolt járművön. Viva Colonia!

Galéria

Huszti lehajtja fejét              Azt kellene belőni                 Miatta jött idáig

 FC Kööö-lllee!!!                      Rend a lelke          Ide vele!