HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Aranycsapat extra

2011.02.06. 18:00 nbcee

Kedves Olvasó, miután visszatekintettünk a hatvanas évek válogatottjára, következzen egy újabb, ritkán látogatott terme a mi kis múzeumunknak: Az Aranycsapat klasszikus tizenegyén kívül eső, de az ötvenes években remeklő labdarúgók futnak most ki a pályára! Ha a magnókazettákra* gondolunk: Grosics (Isten éltesse!), Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor vannak az A oldalon, na de kiket találunk a B-n? Néhány méltatlanul rövid bemutató következik.

Sándor "Csikar" Károly: Az ő játékára azért még szoktunk emlékezni, és nem csak a róla elnevezett akadémia miatt. Igazából a magyar történelem egyik legpechesebb embere, hiszen ha csak pár évvel előbb vagy később születik (vagy ha Sebes csak egy kicsit engedékenyebb), akkor minden focikedvelő honfitársam aktív szókincsének része lehetne a "Csikar-éra", de így csak a csillogásmentes "zseni, aki ott sem volt" szerep jutott neki, aki elég közelről, de mégsem a pályáról figyelhette a társak legendás meccseit. Azért a 75/27-es válogatottbeli mutató, és a sok MTK-s klubrekord remélhetőleg némi vigaszt nyújt Karcsi bácsinak (félreértés ne essék, abszolút nem tűnik egy megkeseredett embernek). 

Palotás Péter: Ismét egy kék-fehér, neki valamivel kevesebb válogatott meccs jutott, de legalább a fontosabb tornákon is a pályára léphetett, így az ő nyakába akasztottak néhány érmet (olimpiai arany, VB-ezüst). A 24/18-cas mutatóval labdarúgásunk minden korszakában ő lehetett volna a legnépszerűbb csatár - kivéve az ötvenes évek első felét. Ő volt a "tuti csere". Sajnos, szívproblémái miatt korán abba kellett hagynia a focit.

Gellér Sándor: A 6:3 alkalmával ő volt a 12. ember, Grosicsot váltotta, gyorsan el is nevezem: ő lesz a "cserekapus". Mindössze 8 meccsen véd címeres mezben (még negyvenhétszer behívták, de csak néző volt - szerintem ez is valamiféle országos csúcs lehet), de ebből kettő legendás (a 7:1-re is beküldték). Amúgy persze MTK-s volt ő is. Fia is válogatott volt - csak éppen kosárlabdában. 

Dalnoki Jenő: A "fradista". Róla is neveztek már el akadémiát, két olimpiai érmet is szerzett, a VVK-elsőségből is kivette a részét, de edzőként is legendássá vált. 14 meccs adatott neki meggypirosban, pedig az ő színe a zöld-fehér volt - emiatt az ötvenes években voltak kisebb-nagyobb problémái. Kemény stílusa volt, de pl. Csikarral jó barátság kötötte össze, noha ez a meccseken nem mindig látszott (kép).

Csordás Lajos: Végre egy vasasos! - lelkendeznek most az angyalföldi olvasók. (Tudtommal a kecskeméti Csordás-dinasztiával nem áll rokonságban) Igazi gólgyáros csatár volt, 19/8 a válogatottban, 226/104 piros-kékben. Aztán valami megszakadt. 31 évesen visszavonult, még edzőként is nyert egy bajnokságot, visszatért Budafokra, és 35 évesen megszűnt dobogni a szíve. Szomorúan nevezem el: "aki túl korán hagyott itt minket".

Szojka Ferenc: Álmodni sem mertek még a Loki-Vidi versenyfutásról az ötvenes években (azaz két vidéki klub csatájáról), pedig már akkoriban is voltak lokálpatrióták, akik kitartottak a Budapest közigazgatási határán kívül eső csapatuk mellett: Buzánszky Dorogon, Szojka pedig Tarjánban. Utóbbi úriemberről nevezték el a városi stadiont (324 SBTC-s meccs után ne csodálkozzunk), emellett 28 mérkőzésen képviselte hazánkat, először rögtön a 9:0-ás vébémeccsen. Ő a "vidéki fedezet".

Machos Ferenc: Ha az első válogatott meccseden duplázol, akkor jól indultál (házi feladat a T. Olvasóknak: korábban volt a magyar nemzeti tizenegyben, aki mesterhármassal rukkolt elő élete első és egyben utolsó meccsén. Kiről van szó? Annyit segítek, hogy tétmeccs volt.), és ha a végén 29/13 a mérleged, akkor nincs okod szégyenkezni. Vidékről felkerülve 5 év Honvéd-, 5 év Vasas mezben, aztán némi edzősködés, szép kerek focistakarrier. Nálam az acélos tekintetű úr a "klasszikus klasszis".

Kárpáti Béla: Végig vasasos volt, csak éppen kilenc évig Győrben, és nyolc évig Angyalföldön. 19-szer csöngetett be hozzá a postás a behívójával, szerencsére nem a Néphadseregtől. Vele kapcsolatban egy dolgot nem értek: Hogyan lett edző a hetvenes években Nigériában? Így ő lesz az "oroszlánvadász".

Kovács I Imre: Aki akkoriban élt, biztos gyakran beleborzongott, hogy ez az ember csak nyolc meccsen lehetett válogatott. Bozsik illetve Zakariás tartalékaként tengette a napjait, '45-től visszavonulásáig az MTK-ban játszott. Edzői pályafutásáról pedig elég legyen annyi: 497 bajnoki mérkőzés. Mivel máig hüledezhetünk a totális mellőzésén, ő kapja a "dilemma" cimkét.

Kotász Antal: Mindenhol bevethető volt, de csak az '54-es VB után játszhatott először címeres mezben - később még 36-szor. Annyira jól ment neki, hogy '56-ra a klasszikus Aranycsapat egyik tagja helyett már stabil kezdő - csak azért nem írom le kié, mert Kotász olyan sok poszton bevethető volt, hogy nehéz megmondani mikor éppen mit kellett játszania (egyébként leginkább Zakariás lesz az, akire a döntő után alaposan ráhúzták a vizes lepedőt). Ő lesz az "univerzális". (Nem, nem ő játszotta doktor Kotászt)

Berendi Pál: Szívós, alacsony termetű, harcias vasasos balfedezetet tessék maguk elé képzelni! A játéktudásáról annyit muszáj megemlíteni, hogy holmi Real Madridok szerették volna leigazolni, de ő maradt Angyalföldön, a mai napig. (nevének írását tekintve nem egységesek a források, van ahol Berendyként szerepel) Ő nem is lehetne más, mint "a piros-kék szívű".

Börzsei János: Neki duplán nem volt szerencséje: Mire átvehette volna Lóránt helyét, feltűnt a színen Sipos. Huszonháromszor lett válogatott, főleg az évtized elején. Később MLSz-főtitkár is lett belőle, de ne tessék egy elő-Kistelekire gondolni! Játékstílusa miatt az öreg MTK-s kiérdemli a "sallangmentes" jelzőt.

Ezzel elérkeztünk 13.hoz, be is zárom a tárlatot. Páran reklamálhatnak, hogy miért maradtak ki olyan nevek, mint pl. Szusza (majd egy másik írásomban lesz kiemelve, mivel én őt inkább a negyvenes évekhez kötöm) vagy Sárosi (hosszú vívódás után őt a hatvanas évek legjei közé soroltam - akkorra teljesedett ki), illetve Mátrai (még hosszabb vívódás után, szintén a fenti indokkal) vagy Sipos Ferenc (tudom, utóbbi három ott volt a vébén '58-ban). Őket együtt szeretném kinevezni a plusz egynek a tizenhármak után.

Számomra a végső tanulság: az ötvenes években akkor is a világ legjobbjai lettünk volna, ha a fociban csapatonként 25 embernek kellett volna a pályán lennie. Ugyanakkor értsük meg, Sebes Gusztáv milyen nehéz helyzetben volt, amikor egy posztra 3-4 klasszist is találhatott Hegyeshalom és Biharkeresztes között. Azóta már persze másféle gondok miatt főhet az aktuális szövkap feje. Azért az örömmel tölt el, hogy a fenti labdarúgók nincsenek elfeledve, bár az MTK-nak továbbra is csak egy stadionja és egy akadémiája van, így sajna a kék-fehérek nem nevezhetnek el mindenkiről valamit. (Az első képért és egy-két plusz infóért köszönet eme blogbejegyzés alkotóinak, valamint ezen honlap szerkesztőinek) 

Tehát akkor még egyszer az ötven kisfröccsös kérdés: Ki az a magyar labdarúgó, aki bemutatkozó meccsén mesterhármast ért el, mégsem volt többször válogatott?

*Nagyon fiatal olvasók kedvéért: A magnókazetta olyan, mint az újraírható CD, csak kevésbé csillog, nem korong alakú, s néha kibelezi a magnó, de legalább ceruzával is lehet tekerni. Két oldalát különböztetjük meg, ha komplett albumról van szó, akkor az egyiken szoktak előfordulni a nagy slágerek, vagyis a rádiók által állandóan játszott zenék, a másikon meg az elgondolkodtató/gyengébb (ez az előadó tehetségétől függ) számok.

16 komment

Címkék: aranycsapat palotás kárpáti machos csikar szojka gellér dalnoki csordás lajos kovács i imre kotász berendi börzsei

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr592639209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Futó Lada 2011.02.06. 19:35:36

bukom az 50 kisfröccsöt, pedig szinte már éreztem a jó rizling illatát...pedig még kerestem is - lehet eszerint rosszul - de nam találtam olyan magyar játékost aki 1 válogatottság/3 gól mutatót produkál. ( Az idevágó wikipedia szerint leglább 5 meccs kell min. 3 gólhoz, akinek ennél kevesebb van, az csak 1 gólig jutott maximum.. :( )

Futó Lada 2011.02.06. 19:40:59

vissza az egész.... Nemes József az 1938-as Magyarország-Görögország vb-selejtező meccsen rúgott 3-at, de a VB-re már nem vitték ki, és nem is lett válogatott többször...

végh hanta · http://labdabiztos.blog.hu 2011.02.06. 19:42:02

@Futó Lada: Pedig a kérdés a helyes:
Nemes-Nehadoma József, 1938-ban, a görögök elleni világbajnoki selejtezőn, amúgy a Kispest delegáltjaként.

nbcee 2011.02.06. 19:42:56

@Futó Lada: Akkor a kérdéses cikk némi korrekcióra szorul, mert bizony volt ilyen csatárunk, de ez nem is baj, mert így megmarad a vadászat izgalma :)

nbcee 2011.02.06. 19:43:44

Közben látom, már meg is érkezett a válasz.

Bruno Salazar 2011.02.06. 21:46:22

bravó bravó rizling vadászok! mire elképzeltem az izét a számban, már be is írtátok egészségetekre!

nbcee 2011.02.06. 22:07:33

Magánvélemény: Áttanulmányozva az akkori focisták életútjait, számomra többé senki se mondja, hogy az ötvenes években a rendszer mennyire a tenyerén hordta őket. Kicsit néha lazítottak a bilincsükön, már ha engedelmesek voltak, oszt kész. Inkább az a csoda, hogy ennyi meghurcoltatás, ennyi "betartás" után elérték, amit elértek.

vérfarkas 2011.02.06. 22:21:05

A sor valóban végtelen.
Eszembe jut róla, (és nagy nehezen megtaláltam), hogy egyszer Murányi írt a Népszabiban egy 1954-es újságcikkről, amely azt örökíti meg, hogy egy napra 5 felnőtt, egy utánpótlás és egy ifi válogatott keretet hirdettek meg!

"Április 11-én Magyarországon és Ausztriában sorra kerülő magyar-osztrák labdarúgó-válogatott találkozókra a következő magyar csapatokat jelölték ki:
A csapat: Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Tartalékok: Faragó, Kárpáti, Palotás.
B válogatott: Henni - Kovács II., Börzsei, Palicskó - Kovács I., Bányai - Sándor, Machos, Szusza, Aspirány, Tóth.
Aztán akadt egy aznap Linzben szereplő nemzeti csapat is, amelyben - a többi közt - Gellér,Bundzsák és Illovszky kapott helyet, Grazban sem maradtak meccs nélkül, ahová (mások mellett) Ilku, Rákóczi, Kispéter, Dékány, valamint Keszthelyi utazott.
Emellett volt egy Sztálinvárosba rendelt együttes is, például Kotásszal,
az utánpótláscsapat halfsorát Mátrai, Várhidi és Sárosi alkotta, előttük Szojka, még előrébb Csordás vitézkedett,
s akkor a Bécsben vizitáló ifistákról még egy szó nem esett..."
nol.hu/kep/49338

Stefan Derrick 2011.02.06. 22:43:59

Basszus, lecsúsztam a fröccsökről, pedig...
Mindegy, jó volt olvasni, pont azon gondolkodtam, hogy azért időben jobban is el lehetett volna osztani ezeket a játékosokat, és akkor nem az lenne, ami 25 éve van, tehát azóta, amióta érdekel a foci.
Milyen érdekes, hogy pont ugyanaz az év volt a klubcsapatom és a válogatott számára is az utolsó, ami igazi eredményt hozott (1986)...

fran7 2011.02.07. 13:44:47

@Stefan Derrick: Nem véletlen ez az összefüggés, de ezt csak mi Vasas drukkerek látjuk így. Bár csak Csordás ne ment volna el ilyen korán. Rudi bácsi mellet milyen szakmai csapat lehetett volna a Vasasnál, ami az egész magyar focinak hasznára vált volna.

Crouch 2011.02.08. 22:34:00

Deák Ferenc kimaradt kissé, pedig mintha lőtt volna nem kevés gólt akkoriban...

nbcee 2011.02.09. 09:24:09

@Crouch: Deák Bambát én szintén a '40-es évekhez sorolom. 1949 novemberében volt utoljára válogatott, mindhárom gólkirályi (és egy bajnoki) címét is '50 előtt szerezte.

Nem kell aggódni, a hatvanas és az ötvenes évek után könnyen kitalálható, hogy melyik évtized lesz a soros :)

Artie 2011.02.09. 10:18:41

@nbcee: :) Én már alig várom a harmincasokat, a méltatlanul keveset emlegetett vb-döntős csapatot. Itt mindig csak 6:3-azás van.:S

nbcee 2011.02.09. 10:32:21

@Artie: Bizonyám, van téma rengeteg.

Zigi 2011.02.19. 14:37:51

Sajnos egy újabb nagy játékossal vagyunk kevesebben. Meghalt Solymosi Pixi.:(

nbcee 2011.02.19. 17:27:17

@Zigi: Nyugodjék békében szegény. :(
süti beállítások módosítása