A válogatott forduló fölkavarta az összetett eredménysort, akik a selejtezőkre jól tippeltek, helyes kis előnyre tettek szert a hétvégére. Bátorítok mindenkit: ez van, ezzel kell együtt élni; nincs más hátra, mint a szezon második felének összes eredményét eltalálni, akkor nem lesz gond a válogatottas kisiklással.
A kört doktor kotász nyerte 20 ponttal, összetettben cikoria átvette a vezetést.

Minden idők egyik leggyengébb magyar bajnokiját játszották péntek este a Bozsik-stadionban, a sportlap becslése szerint mintegy 1500 vérbeli lúzer szeme láttára. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy bebizonyítsuk: van élet az agyhalál állapotában is.

18:55: Érkezés a stadionba, büfé felkeresése, első sör megvásárlása, megfelelő hely elfoglalása a korlát mellett.

19:00: A kezdősípszó. A mintegy ötpercnyi tétlenség alatt az első sör pohara még inkább félig tele van. Egy játékos kiválasztása találomra, majd felkészülés az egész mérkőzésen át tartó hangos és artikulálatlan bekiabálásokon keresztüli átkozására. (Esettanulmányunkban legyen Bajzát Péter az alany).

Mikor magyar-málta előtt az apja nyakában csücsülő kis Mátyus mögött lopakodtunk a beengedő szakemberek felé, már éreztük, hogy az este celeblátásoktól hemzseg majd. Aztán Lengyel Feri aranyszőke skalpja hasított a lemenő nap fényébe, a hozzátartozó száj szotyolát köpdösött. Meg nem értett kortársművész-pózba merevedett Almási politikus. Mutató- és középső ujja ágaskodva tartotta a szükséges cigarettaszálat, ami királydekként hullott a betonra, mikor Hajnal fölavatta Habert. Bajnokesélyes Lázár higgadtan üldögélt, közben sokat tapasztalt kézfeje sokat tapasztalt gyérülő hajába túrt. Hullámzásnál előírásszerűen ülve maradt.
Mindannyian megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Szeptemberig remélünk.

Állapodjunk meg ismét a talajon, élvezzük a bohócliga rögvalóságát, kápráztassa szemünket megannyi Oross Márton! Ahhoz, hogy a szerda este igazán rögzüljön bennünk, kell a hétvégi bohóckodás is.
Kismesterek adják majd egymásnak a csordogáló passzokat, hulló falevélként repkednek a kapusfenomének, a középpályán olyanokat szűrnek az illetékesek, hogy kis híján eldugulnak. Elöl Torghelle vicsorító szelleme átsegíti Majorost a tűzkeresztségen.
Tippelni csak itt, csak a megadott sorrendben. Aki téveszt, azt én bizony ignorálom, panaszra sámánnál lehet majd bejelentkezni. Egyébként a válogatott dolgokért is.

SÁMÁN SZÓL: EXCEL!

Honvéd – Győr 2-1
Kecskemét – Újpest 0-2
Debrecen – Siófok 3-0
REAC – Nyíregyháza 1-0
Rákóczi – Fehérvár 1-0
MTK – ZTE 2-1
Diósgyőr – Paks 0-1
Vasas – Haladás 1-1
 

Az igazi futballszurkoló az evolúció egyik olyan zsákutcája, aki - valahol közel a falhoz - mindent átlát és képes bármelyik helyzetet pontosan megítélni. Legtöbbször persze sokkal nagyobb tudással bír, mint a futballban dolgozók, csak egyszerűen olyan derogáló számára a közeg, hogy ő maga már nem ereszkedik le, csak felülről mond olyan lózungokat, mint: „nem kell jól játszaniuk, csak lássam azt, hogy hajtanak”. Aztán, amikor nem játszanak jól, csak szimplán nyernek 3-0-ra, az természetesen kevés: „lehettek volna agilisebbek”. És tényleg lehettek volna, de a szurkolók értelmezhetetlenségére rátesznek a futball körül létezgető okosok, mint például Nyilasi, aki a Málta ellen, beharangozóképp eleresztett egy ilyet: „Háromesélyes a meccs. Az a kérdés, hogy 3, 4 vagy 5 góllal nyerünk”. Biztos mondták neki a Sport Tv-ben, hogy merjen végre megnyílni, legyen önmaga, legyen személyisége. De hagyjuk Nyilasit, a válogatott meccs a lényeg, a 4 meccsen szerzett 7 gól és 12 pont, amivel lehet álmodozni (A), ha a realisták (B) vissza nem húznak a földre. (Minden győzelem mellett ott ármánykodik ugyanis egy lyukas zoknis vesztes, aki taplóságával elértékteleníti az eredményt.) Értékeljék most ők a válogatottat.

Vagy a harcos heteken Huszti, amikor pedig meg kell nyugtatni a népeket, Babos.
Sportszakmai szemmel nézve erősen közepes mérkőzésen vagyunk túl, de végig érezni lehetett, itt nem fogunk kikapni. A védelem jól zárt, a középpályán felvettük a kesztyűt az albánokkal, elöl pedig ott van a mi Sanyink, a neutronbomba, aki lebünteti a védőket, amikor nincs ott a labda, amikor meg ott van, megindul. A futball végtelenül egyszerű játék. Kellenek hozzá a fentebb felsoroltak végrehajtásához alkalmas szereplők, és egy edző, aki nem nyilatkozik csak azért, hogy az újságban szerepeljen, és nem tüntet azzal, hogy hetente megnéz egy bohócligás meccset, amikor tök felesleges. Elvan a kis holland városkájában, időnként elutazik megnézni egy-két válogatottat, prüsszög, ha megfázott, lefekszik aludni ebéd után, ha álmos, pont olyan, mint mi, csak Európa-bajnok labdarúgóként hiteles az öltözőben. Amikor pedig Magyarországra jön, mindenkinek nagyon pici feladatokat oszt ki, de azokat be kell tartani. A többi már csak a csapat sorsán múlik. Az albánokéban az volt megírva, hogy legyen egy árnyalattal több helyzetük, de hátul jöjjön elő a Gyepes-faktor. A mienkben pedig, hogy pont ekkor - egy beérőben lévő korosztály szezonjának megkoronázásaként - éppen Sanyi elé pattanjon a labda.

Hirtelen ötlettől vezérelve, mint pisztolyhősök a vadnyugaton rántjuk elő a sifonérból a régóta dédelgetett tervet. A tippjáték a válogatott meccsek alatt sem pihen – kicsit duplapontért megy a küzdelem. Az egész a kretén indoklások versenye miatt alakult így. A strébernek elvonási tünetei vannak; ha nem tudja meg, hogy a tippelők hány százaléka vár 6 pontot a magyar válogatottól a következő két meccsen, akkor vissza kell mennie a Lehel téri piacra, a Földhivatalba, a Rabló Mari nénivel átbeszélni az Expressz egyéb rovatát. „Magas, fiatal férfiakat keresünk az országba érkező diplomata hölgyek kísérőjéül. Kiemelt díjazás, részben erotikus. Jelige: Gól”. Mindegy. A feladat ismert, a különbség annyi, hogy nem csak a csoportban lévő meccsekre tippelünk, hanem még három rendkívűl jónak ígérkezőre is. Kattints ide mankóért: a csoportok állása.

Mi a különbség a magyar U17-es válogatott és egy pohár csapolt sör között? Semmi! mind a kettő kurvára közel van a langyos vízhez. A fiúk - és az egész magyar utánpótlás élére szerződtetett - Wilco van Buuren a tegnapi meccsen debütáltak a nagyközönség előtt, és ahelyett, hogy megalkuvást nem tűrő eleganciával felpofozták volna a szerbeket, szépen nyugodtan alibiztek. Perdöntő bizonyíték a fenti megállapításra, hogy a válogatott legpimaszabb cselét a kapus, Ambrusics mutatta be. Valós az a megállapítás, hogy a fiatal játékosok önbizalmára rossz hatással van a negatív kritika, ezért kattintás után csak pontosan szépen, ahogy a labda megy a szélen. De előtte még annyit, hogy a valóságban fele annyi helyzetünk volt, mint a nyilatkozatokban. „Kihagytuk a lehetőségeket, és kaptunk egy peches gólt, ráadásul nagyon rosszkor. A hollandok ellen legutóbb jól ment a csapatnak, ezúttal nem. Még egyszer mondom, mindenhez időre van szükség, a munka eredménye majd csak később fog kijönni” – Wilco van Buuren. Milyen lehetőségek?

Unod már, hogy Albániáról mindig Delhusa Gjon jut eszedbe? És ha már eszedbe jutott, rögtön dúdolni is kezded a Nika se perimenot? Hogy Maziane Touatiról egy hosszabb asszociációs lánc után Dr. Alban ugrik be, aki ráadásul nem is echte szkipetár? (A megoldás: fogorvos mindkettő.) Enver Hodzsa is megvan még, és az ország fővárosa Tirana.