Egy ideje van már olyan, hogy Ligakupa. Az MLSZ, a klubok javaslatát megfogadva, bevezetett egy újabb sorozatot, ahol majd lehet versenyeztetni olyan játékosokat is, akik még nem férnek be az első csapatba, de még nem is adták kölcsön őket Fótra, Soroksárra, vagy Bodajkra. Ez lett a Liga Kupa.

Lett aztán ennek a Liga-kupának pénzdíja, ami általában nagyságrendileg több a Magyar Kupáénál, igaz, ennek a sorozatnak a győztese később nem indulhat nemzetközi kupában, vagyis legalább anyagilag vígasztalódjék az albán-kazah-túra elmaradása felett érzett bánatában. A Liga Kupa versenykírása közben évről-évre változott, hol be kellett vonni az akkoriban még NB2-es Fradit, hol nem, mert közben feljutott, miközben a helyére alászállt REAC-ra senki sem kíváncsi, holott a Ligakupa egyáltalán nem a nézőszámról szól. Szerdán délben meccset rendezni valami istenhátamögötti műfüvesen messze-messze a legszurkolóbarátabb dolog, tömegesen vesszük ki a szabadnapokat, hogy egyetlen feledhetetlen pillanatáról se maradjunk le a sorozatnak. A Liga-kupa egy ajándék, a Ligakupa a legfinomabb balatoni lángos, a Liga Kupa maga a gyönyör.

Kegyetlen napokon vagyunk túl és még kegyetlenebbek jönnek! Hamarosan hideg lesz és schalke, de egyelőre megteszi egy sporting. A Videoton hengerelt az Európa Ligában, aztán a Vidi-Fradin a Jászapáti középhátvédje, Dr. Agóner szakért a tévében, most meg megyünk az észtekhez és könnyen lehet, hogy hamarosan Egervári életében is  lezárul egy korszak. Fociláz koránt sincs, de jönnek a jobbnál-jobb meccsek a hétvégén, és persze aki korhelykedve akar enbékettőzni, az megteheti, majd este csatlakozhat a méltán népes táborba, akik kis kocsmákban csodálva lesik Hajnal rugótechnikáját és Egervári üres tekintetét. Na, de mielőtt megnéznénk az étlapot, szőrmentén említsük meg, hogy múlt héten csak beletrafáltam Várhidi esztékás padra ültetésébe, be is nyaltak egy négyest a robogó Puskás Akadémiától, míg a másik éllovas Kozármisleny otthonából, négy kapott góllal távozott Lengyel Ferenc és a kis Paks. A múlt héten zárkózó Gyirmót és Tatabánya is kikapott, előbbi inkább kiszopott. A bányászok a kis Halitól kaptak ki, míg a Gyirmót Baján veszített 3-1-re, hozzáteszem gyanúsan. Mindenem a Halászlé Fővárosa és nem vitatom el tőlük a bravúrt, de Győrből igazán könnyen lehet átugrani, megtenni a magyar enbékettes meccseket a szlovák tippmixen. A Rákóczi Katona mesterhármassal fektette két vállra a Királynék városának híveit, és nyert újfent a Csákvár. A ZTE is nyert és lassan a Zalaegerszeg név megint szép lesz, méltó, régi, pont, pont, pont. Közben Sopronban ikszelt az Ajka és a meccs után az általam ekézett Soós urat valószínűleg egy Demag daruval távolították el a kispadról és tették fel az első Gysev járatra. Nézzük akkor, hogy milyen remek kis meccsek lesznek nyugaton, miközben válogatottunk remélhetőleg oxikkal, kötényekkel, esernyőkkel és kipókhálózott ficakok által osztja az észt...

A Nyugati 8. fordulójában búcsúztatjuk a bon mot hazai atyaúristenjét, Horváth Ferencet, aki egy IX. kerület-Vecsés-Szigetszentmiklós-Bohócliga útvonalon keresztül érkezett meg Kecskemétre. A szentmiklósiak Szamosi megbízott vezetőedzősége mellett 3-1-re verték a BKV-t, majd pár nap múlva Szamosi is követte Horváthot Kecskemétre. Az élmezőny tagjai meg pontokat vesztegettek, így a Gyirmót és a Tatabánya is fel tudott zárkózni a dobogó alá. Csank Jánosék három góllal küldték haza a soproniakat, Csertői Aurélék pedig a vártnál könnyebben tartották otthon a három pontot a Veszprém ellenében, 4-2-re nyertek. A listavezető Akadémia mondjuk értékes pontot szerzett, ugyanis Ajkán értek el egy nullanullát, míg a Misleny Szombathelyen játszott kettőkettőt. Közben a ZTE is kezd magára találni, Preisengerék kettőnullra verték a kis Rákóczit. Győrben a  Baját tovább pofozták az NB3 irányába, a kis ETO vágott egy négyest a bácskaiaknak, míg az ex-bajai Bognár György fémjelezte Csákvár is egy elég veretes, három gólos pofonba futott bele a paksi második csapattól.  Jön a 9. forduló, amiben izgalmas párosítás nem nagyon lesz, várjuk még Horváth Ferenc utódját, és lassacskán Bognár György távozása is napirenden lesz, no meg a paksi piálás, kamu...

Vasárnap délután sportújságunk honlapját böngészve arra lettem figyelmes, hogy a szokásosnál is hevesebben záporozó klisébombák között cigánygyerekek potyognak valami ragyog az égbolton. Tovább fűzve a képzavart, nem is valami ragyogott ott, hanem valaki: Horváth Ferencnek hívják az illetőt. A Szigetszentmiklós kispadjáról érkezett Kecskemétre, hogy közölje a nagyérdeművel: a Kecsó játéka olyan volt, mint az ágy a hálószobájában (bővebben itt: http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/a-jatekunk-olyan-volt-mint-az-agy-a-haloszobamban-2178165) Tegyük félre első reakciónkat, mi szerint ebbe az ágy sem feküdnék soha. Potenciális történelmi pillanat szemtanúi lehetünk, ő lehet az első edző a Bohócligában, aki túllép a "profik vagyunk, érezhető volt a feszültség, nem érezzük az egyenlő elbírálást, ezúttal nem volt szerencsénk" filozófián. A következő fordulókban kiderül, hogy valóban a megváltó érkezett az OTP Bank Ligába, vagy őt is visszarántják a homályba a Bohócliga balrogjai.

Keleten csürhék és suttyók jönnek-mennek, horzsol a Mezőkövesd a tabella elején, míg itt nyugaton a Puskás Akadémia teszi ugyanezt. Múlt hét végén odáig fajultak a dolgok, hogy egy kedves kis péntek délután a Duna TV műsorra tűzte a Misleny - Tatabányát. Először közvetítettek innen, hát Márton Gábor pár rekesz sörrel zsarolhatott a hazai öltözőben, ugyanis az átlag nyolc-tíz mislenyi helyzet helyett a baranyaiak majd húsz gólhelyzettel örvendeztették meg a Kárpát-medencét. Csertőiék összebohóckodtak ugyan két gólt, de a Kozármisleny simán nyert 3-2-re. A másik pénteki meccsen nagy meglepetésre egynullás vereséget szenvedett a Veszprémtől a szebb napokat megélt Zalaegerszeg, elég, ha annyit mondok, hogy "feltámadott a szél és vele együtt a Zalaegerszeg is, Szamosi indul meg a jobb oldalon..." Ez a Szamosi, a Tamás azóta eljutott Szigetszentmiklósra és a hétvégén begyűjtött egy sárga lapot, csapata pedig két gólt a kis Rákóczitól. A Baja megszerezte első győzelmét, méghozzá rögtön négyet gurítottak a kis Paksnak, és úgy néz ki, a csákvári közönség és Bognár György kölcsönös barátsága is megoldódni látszik, legalábbis még egy hétig, ugyanis az újonc kettőnullra legyűrte a kis Halit. Ugye rangadónak becézett találkozóból nem voltunk híján, Puskás Akadémia - Gyirmót, Benczés 'Lassard' Miklós vs. Szarvasölő Csank János, de had oszlassam el a kételyeket, nem volt rangadó. A kadétok annyira simán intézték el az állítólag feljutni akaró győri agglomerációt, hogy öröm lehetett nézni a kormány mögül és az anyósülésről is. Volt egy nyugati rangadó, a Sopron - Győr kettő, amit a hazaiak nyertek, tovább folytatva ezzel a szenzációs rajtjukat miszerint tizennyolc pontból begyűjtöttek tízet és Soós úr továbbra is nyugodtan pöffeszkedhet a kispadon. A forduló meglepetése pedig a Sport utcában volt, ahol a magabiztos Ajka hagyott el két pontot. Ezen a hétvégén rangadónak csúfolt meccsből nem állunk olyan jól, mint a múlt héten, de az erőviszonyokat tekintve lesz sok ki-ki meccs. És most kaptuk a hírt, hogy Bárányos Zsolt eligazolt a ráckevei kistérségbe, ennek megfelelően választottunk képet. Na, tessék

A fenti cikket a Somogyi Hírlap közölte 2012. szeptember 25-i számában. Kommentárt nem fűzünk hozzá, döntse el mindenki, hogy a fenti hír vicces, vagy inkább szomorú?

Ha a fenti mondat a Rómeó és Júlia második felvonásában hangzott volna el az öreg Capulet-től, akkor szegényebbek lennénk egy világirodalmi klasszikussal, ( Júlia viszont vélhetően gazdagabb egy Matyó-babával ha megfogadja az atyai tanácsot.) Nos a fenti mondat azonban ezúttal nem egy Shakespeare-drámából idézet, hanem egyenesen egy nyomdafestéket nem tűrő megjegyzés, amit 3 meccsre szóló csendes pihenővel honorált a FB mindannyiunk Sanyijával szemben, aki piros lapja után látta el eme programajánlóval a hét végén Fábián sporttársat. Így tehát hét végén nélküle - mármint Torghelle nélkül, mielőtt valaki félreértené - lesz megtartva a 9. etap, aminek menetrendjét a kapufa után taglaljuk némi esélylatolgatással kísérve.

Magyarországon jelen pillanatban az influenza és a fociőrület hihetetlen méreteket öl. Jómagam is haldoklom, ha Elek gólpasszára vagy a nulla pontos Bajai LSE-re gondolok. De minden megy tovább a rendes kerékvágásban, a Sport utcában ugyanúgy finomnak kell lenni a rántott húsnak, Andó-Szabó sporttársnak hétről-hétre meccseket kell elfújnia, Veszprémben a kereplő bácsi sosem lesz elégedett, hogy őt idézzem: 'hol a jobbszéééél?', és hát a Puskás Akadémia keménymagja is már kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy a végén még feljuthatnak, vagy valami igen érdekes megegyezés következtében esetleg a Gyirmót pont megelőzheti őket.

A végtelen nem más, mint egy nyolcas, 90 fokban elforgatva. A hétvégén a nyolcadik fordulót tartják a magyar élvonalban, a lehetőségek pedig végtelenek. Mind a nézőszám, mind a színvonal emelkedése területén igen széles spektrum kínálkozik növekedés terén. A kérdés az, sikerül-e valamilyen téren elindulni a végtelenbe vagy a nyolcas megmarad szimpla nyolcasnak. A nyolcadik forduló beharangozója nyolcszor egy mondatban, hajtás után.

Egy idény kihagyása után ismét főtáblára került egy magyar együttes a nemzetközi kupákban (köszönhetően ezúttal annak, hogy a magyar futballnak közismerten semmi plusz nem nyújtó külföldi edzők egyike európai szinten is vállalható védelmet hozott össze). Ez alkalomból próbáljuk mi is aktivizálni magunkat és időnk függvényében bemutatni a focimenekültjeinket az elmúlt évtized(ek)ben előszeretettel foglalkoztató Genk, az egy idény erejéig Paulo Sousát is felvonultató Sporting, valamint a Debrecen nótáját a 2010-es BL-selejtezők alkalmával elhúzó Basel együttese közül minél többet bemutatni. Nálunk ha csütörtök, akkor is Belgium, így a sort a mai házigazda bemutatásával nyitjuk. Érkezzen a Köteles fémjelezte Koninklijke Racing Club Genk, mint a menetrendszerű Csábi-bedobás az ellenfél tizenhatosára a kilencvenes évek elején.