Annyira egyszerű lenne felfűzni ezt a posztot a hétvégén esedékes november hetedikére. Lehetne benne vándorzászló, sör-virsli verseny, jutalomosztás, meg némi kádári romantika. Nem lesz.
Könnyű lenne akár a Fradi pályabezárását is alapul venni, és megnézni, hol, miként élik meg a táborok a tulajdonosok szerepvállalását. Ebben lennének távol maradó kispesti ultrák, klubházat rongáló szombathelyiek, vagy első osztályért tüntető szegediek. Ez sem lesz.
Csendben eltelt újabb két hét, amelynek folyományaként a bajnokságban mostanában kevésbé szép arcukat mutató hajdúsági ikonok ismét a BL-ben próbálhatnak vigasztalódni, ezúttal a Dávid-szobor lábánál. Ennek alkalmából ezennel körbehordozzuk a félhomályban piros-fehérnek látszó véres kardot és meghirdetjük a kupacsapataink (valamint most már a válogatottak) nemzetközi menetelését monitorozó sorozatunk tizenötödik felvonását, bízva abban, hogy ismét több névvel sikerül gazdagítanunk a játékos kedvű olvasók részére rendszeresített virtuális dicsőségtáblát.
A már befejeződött vagy végéhez közeledő északi bajnokságok kivételével mindenhol teljes gőzzel zajlik az európai futballélet: érdekeltségeink két hét alatt két-három mérkőzést is lenyomtak a torkunkon. Pozitív fejlemény, hogy focimenekültjeink közül többen is ráéreztek a gólszerzés ízére. Fiataljaink nevével is kezdünk egyre többször találkozni a csapatukban. Piros lapot most nem kapott senki.
Csókolom Anyuka! Tudna adni egy kis pénzt? Kérdi Csabi édesanyját, miközben fűzi apja egykori katonai surranóját, amin a lelkes boxolás ellenére átüt a fekete szín alól a lábbeli eredeti, barna színe.
Persze kisfiam, de ígérd meg, hogy vigyázol magadra! Mondja a mama, aki egy bankót nyom a fia kezébe, és hatalmas csókot cuppant gyermeke akkoriban nem éppen divatos, csaknem kopaszra nyírt fejére.
Köszönöm Anyuka! Ne tessék aggódni! Csabába nem üt a ménkő! Mosolyog Csabi, majd állig gombolja a fürdőkádban nagy nehezen feketére festett, és új fekete gombokkal ellátott munkásőr-zubbonyt, átveti a vállán a szimatszatyrot, zsebre vágja a piros-fehér-zöld szalagon lógó kabala-sörnyitóját, majd többször is áttekeri a nyaka körül az édesanyja által horgolt hatalmas zöld-fehér sálat.
A lépcsőházban miközben cigarettára gyújt, belebotlik Sanyibába, a tömb gondnokába, aki épp a totózóba tart, a sarokig együtt bandukolnak elemezve a forduló esélyeit.
A nemrégiben felújított Élmunkás téri piac egyik csehójában már javában fogyasztanak a haverok, Csabi is kikér magának egy Kinizsit és két féldecit. Kolbászt és főtt nyelvet eszik mustárral, cseresznyepaprikával, és három vastag szelet fehér kenyérrel, amit újabb Kinizsikkel öblít le. Mivel még néhány óra van a meccsig a Csizmákig gyalog megy a társaság. Itt trolira szálnak, ahol már mindenki sállal a nyakában, hangosan beszélgetve utazik a kettős rangadóra.
Másnap Csabi édesanyját sürgős telefonhoz hívja művezető. Az ipari iskola igazgatója keresi, hogy a rendőr elvtársak tájékoztatása alapján Csabi és két híres barátja az éjszakát a kerületi örsön töltötte. Zavartan gyűrögeti szabad kezével a köténye szélét, miközben az igazgató elvtárs dörgedelmes beszédet tart a telefonba arról, hogy lehet egy kitüntetéses kiváló dolgozó anyának ilyen semmirekellő fia. Egy futballhuligán!
Csabi csak este kerül haza, két járőr kíséri az ajtóig. Szemei karikásak, a szája szélén alvadt a vér. Csak a tükörben veszi észre, hogy egyik fogából letört egy darab. Már nem is emlékszik, hogy az utcán az igazoltatás közben, vagy az őrszobán a kihallgatás közben kapta e azt az atyai pofont, amitől letört. Édesanyja szemei kisírtak, arra gondol, bárcsak élne a fiú apja!
Csabi átöleli, és csak ennyit mond: Ne sírjon, Anyuka! Hiszen győztünk!
Anyus, leszaladtam a Totózóba, utána meg hozok tejet, kenyeret a Közértből! - veti oda foghegyről Sanyi bácsi feleségének. Leemeli a fogasról kedvenc, slagdarabbal megerősített fülű nejlonzacsiját, fejébe csapja az elmaradhatatlan svájcisapkát, behajtja maga mögött az ajtót, és remegő léptekkel elindul lefelé a negyedikről. A lift évek óta nem működik, hiába próbálták hívni az IKV-t, a noteszban lévő hatjegyű telefonszám már rég nem él.
Sanyi bácsi, ígéretéhez híven, először a haverokhoz, a sétányon lévő Totózó felé indul. Ugyanakkor költöztek ők is a telepre, mindannyiuknak az Izzógyár adott lakást. Azért ez a Lázok nem egy Vidáts, de az iksz még meglehet. - hallja belépve a csilingelő ajtón. Nehogymár Vidátshoz hasonlítsd, még jó, hogy nem a Farkas Jancsihoz. - mondja üdvözlés helyett is. A Zete-Halira van valami? Nálam eddig döntetlen, de nem érzem. - teszi fel kérdését. Feró, az Izzógyár régi portása, felnéz az évtizedek alatt felhalmozott totókulcsait tartalmazó spirálból, és szól: Játszd kombinálton, és 1X-re, a Hali most gyenge, mint húszas égő a díszkivilágításon.
Megy az izzógyári szleng, és Sanyi bácsi úgy érzi, újra él. A tej, meg kenyér ráérhet, van délutáni sütés is. Legalább frisset visz haza.
Úgy tűnik kezd szokásunkká válni a kéthetes ciklusonkénti értékelés. Szándékaink nem határozottak, egyszerűen képtelenek vagyunk jól gazdálkodni az időnkkel. Most, e szent helyütt még egy ígéretet is megfogalmaznánk: próbáljuk visszacsinálni a hetes ütemet. Vicces, de a tunyaságunk bőségesen keresztbe metszi az elmaradt meccses fordulókat, így az idény végén kénytelenek leszünk továbbá plusz egy kiértékelést összehozni. Az pedig különösen mosolyfakasztó számunkra (kínunkban), hogy még most sem tudni, lesz-e forduló november 14. környékén? Jó lenne tudni, mert bajnokság hiányában cinkes lesz két hetet csúszni ismét egy értékeléssel.
Lement tizenkét forduló a Bohócligából, és máris túl vagyunk egy edzőváltáson, valamint folyamatban van másik kettő. Vezet a Videoton, szokásosan második az Újpest, és harmadik az idei év meglepetés-Haladása a Pápa. A Debrecen egy halom elmaradt meccsel ötödik, vesztett pontokat nézve viszont első. A Vasas meglepetésre nem kieső helyen áll, helyette hatodik. A Fradi tizenharmadik, a Honvéd utolsó. Így állunk nagyjából a bajnokság harmadánál.
Összeállításunkban végigfutottunk az egyesületeken, és megnéztük, hol milyen esélyei vannak a jelenlegi edzőnek, hogy a család otthon szép, és drága ajándékot láthasson a karácsonyfa alatt.
Folytatódik a bohózat Kispesten. A csapatra úgy tűnik leheteséges korlátlan mennyiségű pénzt költeni, valamint végtelen bizalmat belefektetni, mégsem lesz eredményes.
Úgy tűnik épelméjűen is lehet ilyen magyarázatokat gyártani: az első tíz percben(!) egész jól játszottunk, csak az utolsó nyolcvanra omlottunk össze másodosztályú ellenfelünkkel szemben, de felesleges. Érdekes, korábban azt is nehezen vette be a honi futballközvélemény kollektív gyomra, amikor hasonlót produkált a Csank-féle válogatott, csak épp fordított, 80/10-es bontásban, és nemzetközi tétmeccseken.
Nem szokásunk közölni a Bohócliga aktuális tabelláit, mégis kiejelenthetjük, hogy az alsóbb régiókban tanyázóknál megmozdult valami. Még mielőtt a Cooper-tesztre asszociálnának kedves olvasóink, eláruljuk, hogy a méltán népszerű edzőkeringő intézménye ütötte föl fejét imitt-amott. A Haladásnál Csertői már ment, jött helyette Róth. Kecskeméten a héten mondott le Szivics, jött helyette házon belülről egy - minő meglepetés - másik szerb* Czéh Laci. Aczél Diósgyőrött már korábban meglebegtette, hogy télen talán nem hosszabbít (szombaton beadta lemondását, döntés hétfőn), és Sisa Tibort illetően sem keringenek pletykák tartós kispesti berendezkedésről (távozott: péntek este). Davisont a kifelé egységesnek mutatkozó vezetőségen túl, mindenki szívesebben látná a védjegyének tekinthető kisgatyájának megfelelőbb melegebb éghajlaton. McStay rendre képtelen vezetést szerezni csapatával, a tavaszi alapozás ennek ellenére úgy tűnik Újpesten éri. Garami, Gellei, Pintér, Mezey, Szentes, Véber, Prukner helye eddig betonbiztosnak látszik.
* A Nemzeti Sport információria támaszkodtunk. Később kiderült, hogy kedves kommentelőinknek van inkább igaza, és Czéh.
Télig mi már nem jósolnánk semmit, azonban az kérdés, hogy a január-februári szalagavató-időszakban mennyire lesz népszerű tánc az edzőkeringő?
Határozottan azzal az érzéssel keltünk tegnap reggel, hogy a nemzetközi eseményekkel foglalkozó játék kezd önálló életet élni és teljesen kicsúszni a kezünk közül. Rosszkedvünk egyre fokozódott és végül megérlelte a döntést, mely szerint visszatereljük a helyes mederbe a dolgokat, még akkor is, ha ehhez olyan határozottan kell szembeszállnunk a beérkezett tippek záporával, mint Csertői fővezérnek az ellenséges Bódog alvezérrel. A JHN esetében eddig nem volt divat a külön értékelő poszt (meghonosítását ezután sem tervezzük), most azonban kivételt teszünk és egyszerre jutalmazzuk az U20-as happening, a felnőtt vb-selejtezők és a tegnap esti BL-performansz kapcsán postázott olvasói előrejelzéseket. Virtuális dobpergés következik, majd hajtás után a játékban részt vevők szembesülhetnek azzal, miket is műveltek az elmúlt időszakban.
