Kivételesen hétvégén láttam két magyar meccset is meccsből is összesen vagy egy meccsnyire valót, és örömmel kell megállapítanom, hogy egy idő után az ide érkező külföldi edzők pont annyira elhülyülnek, mintha itt éltek volna mindig is. Arról, hogy Szusza Pál mester ismét a játékvezetőkben találta meg a vereségük okát, már az elektronokat sem érdemes pazarolni, de az újpesti balga belga is beállt a sorba. Sóhajtás után beverjük a kipattanót, - vendégszerzőnk, Artie révén.

Vannak sportágak, ahol a külföldiek hoznak újat, sőt mi több, egészen odáig vezet az út, hogy egy új világrend új világrend is születhet belőle, és vannak, ahol megérkeznek a külföldiek, nagy svunggal nekiállnak dolgozni, aztán a közeg teljesen elhülyíti őket. Ennek ékes példáját mutatta meg tegnap Jos Daerden, aki egy kivételesen nézhető második félidőt hozó meccs után rögtön megtalálta a kanárikat, mert nyilván ők jók voltak, mindenki jó volt, csak a sporik nem nőttek fel a feladathoz: vagyis megverették őket. Lássuk, mik is voltak azok az ítéletek, amiket fennakadhatott a jóérzésű ember, és amiket még P. Sándor, korábban négyszer a világ legjobbjának blablabla is szétcincált L. Betta, korábban négyszer... nem tudom, de valamit biztos tud, társaságában.

Kezdődött ugye azzal, hogy Stevanović amolyan schumacheresen (ezúttal nem a pilótára gondolunk) letarolta a fehérbe öltözött lila játékost. Nos, itt tökéletesen igaza van a mesternek, ez sima piroslap, nem is értem, hogy nézhet be ilyet egy bíró. ETO-UTE 0:1 (a kinek a kárára tévedett döntően a bíró különmérkőzésben).

Aztán jött ugye a vitatott tizenegyes és piroslap (vö. második Szélesi-sárga). Tökéletes ítélet, nem is értettem, mi volt az a hatalmas felháborodás vendégoldalon. Azt meg úgyis tudtuk, hogy Koltai kihagyja, így tehát pláne. Fogadjuk el, hogy a belga kolléga ezt is kifogásolhatónak érezte, de sajnálom, itt nem volt mire szólnia: ETO-UTE 0:1, maradt.

A második félidőben aztán derült égből a villám, csak más, gólt szerez az Újpest. Esküszöm, nekem nem tűnt fel, de P. Sándor a harmadik félidejében a meccsnek megállapította: lesgól volt. Bizony, akkor ezzel most egy vaskos 1:1 a különmeccs. És erre tett rá egy lapáttal aztán a második vendéggól, a kamu tizenegyessel, ahol is az ellen sárgája helyett jött egy jogtalan büntető, plusz egy másodiksárgás fürdőjegy Liptáknak (az megvan, hogy a Válogatott Belső Védő kiválásával mennyit erősödött az ETO?). Itt akár mondhatnám azt is, hogy három rossz ítélet a hazaiak ellen, de legyen csak 2:1.

És zárásul jött ugye a győri győztes gól, ami után Balajcza úgy kikelt magából, hogy azt hittem, megveri a partjelzőt: pedig ha valakinek, akkor neki aztán tudnia kellett volna, hogy az a labda bizony bent volt. Úgyhogy nem csak, hogy nem volt rossz ez az ítélet, hanem egyesen gratulálni kell, hogy ezt a partjelző így kiszúrta (mellékzönge csak, hogy a góltechnológia bevezetése egy pofon a szarnak, mint kiderült, elég egy partjelző, akit nem vakkettőnek hívnak, és máris meg vannak oldva a vitás helyzetek – ha valahova kell technológia, az legkevésbé a gólvonal és környéke). Ezzel le is fújták a különmeccset is, amit az ETO 2:1-re nyert, vagyis veszített el. Ha valakinek tehát lett volna oka bírózni, akkor azt Pintér Attilának hívták volna.

Legalább akkor ne őket szidják, uraim, amikor nem csak, hogy nincs igazuk, de egyenesen az ellenfélnek lenne oka panaszkodni.