Éljen, István, a bölcs és igazságos! Államalapító Szent István királyunk külön kérésére engedtük és engedjük be ma is az ilyen-olyan népcsoportokat Pannoniába. Ha már itt vannak, maradjanak! Még a focisták is! 

Az Üllői úti x-hektár leendő tulajdonosának hála, jamaicai (ráadásul válogatott…) kapus valamint egy trinidad és tobagó-beli védekező csatlakozik majd egyszer a Fradikához.
A bökkenő csupán az, hogy a szigorú másodosztályú versenykiírás mindössze három EU-n kívüli labdabűvészt enged egy csapatban játszani. És bizony franzstadti mezben szaladgál egy szőke, hosszú hajú szerb úriember, nevezetesen Bojan Lazics. Most tekintsünk el Mészöly Kálmán egyik lehetséges kedvencétől, a fáról villámgyorsan lemászott, manapság ziccer-rontó kisiparos Ndjodoról.
Lazics egyébként hasonlót rebeghet, mint Szekeres honvédelmi miniszter úr az afganisztáni magyar misszióról: a helyzet romlik, a kilátások javulnak. Épphogy vége az őszi idénynek (és látótávon belül a rettegett Kecskemét…), már jönnek is a vetélytársak. Amitől azonban jobb kedvre derülhet Lazics, az a honosítási kérelem. Állampolgári esküt érhet a kitartó nyelvtanulás. Sowumni Thomasnak, Miriuta Vasilének sikerült. A szerb vonalon egyszer már bejött a magyarítás. Kati néni kedvenc tanítványa, az Athénben duplázó kajakos, Janics Natasát átigazoltuk a jugóktól. Vagy ki ne emlékezne Ágai Kis András örökzöldjére a sydney-i olimpián, amikor fejhangon tudatta velünk, mit művelt a „mi Radulovics Bojanánk”.
Szóval, a feladat adott, kedves ferencvárosi sportvezetők: meg kell alkotni a „mi Lazics Bojanunkat”! Bajnokok Ligáját nem fog nyerni, az olimpiai döntő is kimarad valszeg, de a Tuzsér ellen bevethető. Sőt, egy kis mázlival jövőre összecsaphat a kortalan Erős Karcsival Rákospalotán. Nos?