A Jézuska világválogatottságot hozott karácsonyra Illés Bécinek. A Kárpát-medence Maradonája jövő nyáron majd úgy csapja tarkón azt a Desailly nevűt, mint ahogy hajdanán Tóth (XVI) Istvánt Karakószörcsökön. Zidane Friends vs. Illés Béci All-Stars coming soon…
Hónapokig kerültük, hogy az Illés Béci, a kilencvenes évek és a legjobb magyar kifejezéseket egy mondatba sűrítsük. Illés Béci ugyanis egy 175 cm magas rossz üzenet. A tökéletes ellenpéldája annak, hogyan kell viselkednie egy profi labdarúgónak, ha bármit el akarna érni a gyepen. Persze a Bélus szénné gyalázott néhány bohócligás bekket, sőt ő volt az egyetlen, akit a szépemlékű magyar-jugó 1-7 alkalmával megtapsolt a publikum. Abba most ne menjünk bele, hogy gúnyból tette, inkább emlékezzünk a szépre. A labdarúgóra, aki minden szezonban jégcsákánnyal zúzta szét a III. kerület védelmét. A szerény hősre, aki éveken át az MTK vezéreként fogadta a huszonhét szurkoló gratulációját. A sokszoros magyar gólkirályra. A rengetegszeres magyar válogatottra. Életében 72 stopliscipőt rúgott szét, 32 ezer kilométert futott, 11,4 millió fekvőtámaszt nyomott le. Sajátos rekordjait, azóta is visszhangként veri vissza az Alpok. Övé a leghosszabb ideig viselt borzalmas frizura díja, az Elálló Fülekért-kupán Wayne Rooney megjelenésig nem volt ellenfele. Ő az egyetlen magyar labdarúgó, akiről számottevő focista becenevet kapott (Siktu Illés ---> Béci…). Elmegyógykezelt gimnazisták még dalt is írtak róla.
A Bélus ráadásul benne van abban a tíz labdarúgóban, akit érdemes lett volna még az EU előtt is külföldre vinni. Azonban ő az egyetlen, aki mindenkit kikosarazott. Állítólag a Kaiserslautern vezérkara naponta küldte a nápolyit a Hungária körútra, csak hogy a Bélus kegyeit lesse. De Illés hajthatatlan maradt.
„Nincs kedvem.
Messze van.
Fárasztó.
Nem is tudok semmilyen nyelvet.
Nem fogom szívatni magam.”
Itthon király voltál Bécikém, de az üzeneted jobban beleégett azon játékosok mentalitásába, akik téged választottak példaképnek, mint azok a cselek, amiket csak a III. kerület ellen tudtál bemutatni. Azt mondtad: elégedj meg a kevesebbel. Pedig neked kellett volna lenni a zászlóshajónak. Érthető, ha úgy gondoltad személyiséged nem alkalmas erre. Nem is volt. Csak az a baj, hogy senki nem magyarázta el neked, hogy vezetőnek nem születni szoktak emberek. Azzá válni kell. Istentelen nagy király lehettél volna, de te inkább megelégedtél a középszerrel. Ezért nem emlékszik senki rád szívesen. Mert többet ártottál, mint amennyi hasznot hoztál. És ne higgy el semmit a futballista kispajtásaidnak, akik megválasztanak az évtized labdarúgójának, meg jelölnek az ilyen kamu világválogatottakba. Alulteljesítettél. Ha a tükörbe nézel, te is tudod.