Szerda: Dzsudzsák balszélsőt titokzatos erők kerítik hatalmába, az egyébként látványosan téli álomba süllyedt magyar futballból menekülve egy faxra vár. Félhivatalosan kap is egyet, ami után Zoran Szpisjak erőnléti edző bemutatja a Hollandiában várható ritmust. Balázs nagyon elfárad, de kettőt alszik, és máris hivatalossá válik: várják állandóra a PSV-nél.
Csütörtökön kiderül, hogy unatkozó világnagyságok lónyugtató helyett mindenféle állásajánlatokkal szórakoztatják magukat. Bejelentkezik a magyar szövetségi kapitányi posztra Carlos Alberto Torres, az 1970-es brazil világbajnoki csapat tagja. Menedzsere, Joe Borbély (ő az a forgóajtón mögötted be, előtted ki típus lehet) már a Lothar-éra után is megpróbálta elsütni ügyfelét, kevés sikerrel. Lehetséges, hogy Carlos tehetséges, de jó ideig nem tűnt befutónak a korábban Azerbajdzsánban is megforduló fenomén. Valamiért mindig hiszünk abban, hogy érkezik Bölöni László. Végülis az egyetlen magyar edző, akit külföldön is elismertek, bár az sem ma volt. Kisteleki doktor tárgyalt is vele. Az MLSZ elnök kifelé úgy kommunikált, mintha Várhidi helyére keresne szövetségi kapitányt, ezt a posztot el is vállalta volna Bölöni. Ezért érthetetlen, hogyan került a képbe a futballfejlesztési igazgatói poszt, ami viszont már nem feküdt a jelenleg Közel-Keleten dolgozó edzőnek. Tipp: Várhidi marad.
Détári Dömét ezúton megkérjük, hogy legyen minden héten a péntek. Amikor már lassul a hét, és egyre nehezebb elnyomni belsőnkben a bohócliga szaggató hiányát, mindig jó olyanokat olvasni, hogy Döme vagy egy dél-szláv válogatott szövetségi kapitánya lesz, vagy a görög ötödosztályú A. O. Porosznál folytatja. Először azt hittük, játékosként, de kiderült, edző lenne az egyik üzletfele csapatánál. A két lehetőség között hasogató paradoxon kifejtésére nem vállalkoznánk, inkább idéznénk a népnemzeti cikkéből: „A csapat [A. O. Porosz] jelenleg listavezető az ötödosztályban, és minden esélye megvan rá, hogy a következő idényben a jóval magasabb szintet képviselő negyedosztályban szerepeljen.” Mottógyanús, megunhatatlan örökzöld.
(Pár napra rá kiderült, hogy a korábban hozzánk is bekopogtató Arie Haan lesz a velünk egy selejtezőcsoportban lévő Albánia kapitánya. A piaci rés szűkül…)
Szombaton haptákba vágott politikusok egy papírmasé ügyvezetővel várták az olaszok érkezését Sopronba. A csapatot kizárták a bohócligából, az összes játékos szabadon igazolható, de ezek a fiúk csak rendületlenül hisznek a taljánok érkezésében. Nem jönnek, ezért az elöljárók halkan beszélgetnek az ónos esőben. Egyikük visszasírja Vízert, a másik állítja: beszélt vele, és felelősségre vonta, hogy kinek adta el a klubot. A harmadik az égre álmodja a Tenni Akaró Emberek Klubját. A TEAK megalakulása valószínűsíthető (hozzá vannak már szokva a mutyihoz), akárcsak első intézkedésük. Fúzió lesz a harmadosztályban játszó másik soproni egylettel, az SVSE-vel. Ha van egy kis mázlijuk a 2009-2010 szezonban újra bohócligásak lehetnek.
A vasárnapi húsleveshez Kenesei Krisztián szolgáltatja a fűszert. Tipikus magyar ebédhez szól a tipikus magyar sztori. Amikor Kenőt megvette az Avellino, az akkori edző imádta, de őt leváltották. Az új tréner más felállásban, más játékosokkal képzelte el a jövőt, így Kenő egyetlen (tizenegyesből) szerzett gólját figyelmen kívül hagyta. Hiába kedvelik a szurkolók, az elnök, a csatár jönne haza. Akár örökre is.
