A hétfői napon újabb torkot kaparó információval lettek gazdagabbak a magyar futball után sóvárgó klinikai esetek. Az IFFHS, vagyis a világ labdarúgásának Központi Statisztikai Hivatala felállította a 2007-ben működött bajnokságok erősorrendjét. Az élen a Premier League végzett – eddig semmi meglepetés. Mi a százas lista 75. helyén végeztünk, beékelődve Grúzia és Panama közé. Nem gondolom, hogy olyan országok bajnoksága, mint Nicaragua jobb lenne, mint a bohócliga. Ráadásul biztos vagyok abban, hogy nem lehet száz százalékig egzakt számítási módszert megalkotni, amely minden releváns tényezőt beépítene a matematika modellbe. Vagyis teljesen felesleges számolgatni, úgyis mindennek a pályán kell eldőlnie. Ott általában mi is eldőlünk, mégis zavaró ez a 75. hely. Másodosztályú bajnokságokat ugyanis nem vettek figyelembe a sorrend felállításakor. Pedig lenne pár, ami beelőzne minket.
Még ugyanezen a napon eldőlt, hogy Mezey Gyuri bácsi szakmai igazgatóként fogja segíteni a Fehérvárt, de csak kedden tudtuk meg, neki mi is a véleménye erről. Nos, Mezey nyugodt, és örül, hogy egy szép szakmai feladattal lepték meg öregkora. Garantálja, hogy nem fog beleszólni Disztl edző munkájába, mert „kiváló szakember, csak eddig szerénysége miatt nem vitte többre”. Abba ne menjünk bele, hogy mennyire jó ómen visszahúzódónak lenni, ha egy ekkora szaktekintély árnyékában kell élnünk. Ellenben örvendjünk a hírnek, hogy a felcsúti futballakadémia megtalálta felvevőbázisát. Mindkét csapatnak Mezey doktor az igazgatója, ami természetesen rengeteg pletykára adott okot, amelyekben az új fehérvári tulajt, Garancsit egy vérbő retorikájú politikai vezér bábjaként emlegetik. Mindenki cáfolja, ezért érdemes gyanakodni.
Szerdán egy rég nem látott hős mindennapjaiba engedett bepillantást a népnemzeti sport. Rósa Dénes nagyjából egy éve nem játszik az angol másodosztályú Wolwesban. Ez természetesen az edző Mick McCarthy hibája, aki fő szabályként vak, hiszen Roy Keane-t sem vitte ki a 2002-es VB-re, mellékesen pedig egy szemétláda. A múltkor is, amikor a reserve-ben Dini hozta a meccset, bement az öltözőbe, ahol mindenféle profinak elhordta őt, és megígérte, hogy a következő meccsen számít rá a felnőttben. A 30 éves Rósa utazott is 8 órát legközelebb, pályára nem lépett és hajnali négyre ért haza, amin összességében megsértődött. Egyébként a tarcsiban 8 meccsen 9 gólt szerzett, amiért jár a tablettás Kadarka, de számára biztosan fontosabb, hogy a Plymouth érdeklődik utána.
A hét második felét obligát módon a Sopronnal kell kezdeni, ahol már olyan jelzők repkednek az olaszok kapcsán, mint gusztustalan, vagy hányingert keltő. Sajnos egyre egyértelműbb, hogy simlisekről van szó, akiket a zuhanyhíradó szerint Vízer egy olasz autópálya parkolóban talált. Cégük a Carrefur gyakorlatilag nem létezik, pár hónappal ezelőtt alapították, avval a céllal, hogy a Vízer által felhalmozott adósságot, már ők tüntessék el. A csőd elkerülhetetlen, Vízert hibáztatni nem lehet. Legfeljebb, annyi vethető a szemére, hogy rossz embereknek adta el a csapatot. Azt már perre vinné, ha valaki avval szembesítené, hogy mindezt szándékosan tette. Csütörtökön egyébként az MLSZ jogerősen levont tartozásai miatt három pontot a soproniaktól, miután határidőig nem fellebbeztek a döntés ellen. Tizenöten leszünk tavasszal…
Pénteken még pár évre a nyakunkba kaptuk Lothar Matthäust. Jürgen Klinsmannt ugyanis kinevezték a Bayern München vezetőedzőjének. Az isteni Lothar így marad frusztrált megmondóember.  Szövetségi kapitány talán már nem lesz, bár a hírek szerint valamiért népszerű a magyar csapata kispadja. Akiknek a neve eddig szóba került: Bölöni László, Werner Lorant, Uwe Rapolder, Klaus Augenthaler, Christoph Daum, Trond Sollied, Franky Vercauteren, és a csúcs Henk Ten Cate, aki persze azonnal nemet mondott. Várhidi Péter nevét hanyagolhatjuk, Kisteleki ugyanis a Nap-keltében kijelentette: külföldi szakvezetőt szeretne. Tipp: Franky legyengítve a korábbi újpestivel Valére Billennel.
A szombati nap egyértelműen Dzsudzsák Balázsé, aki győztes meccsen mutatkozott be a PSV-ben. Azt hiszem mindenki nevében állíthatjuk, hogy soha nem vártunk még ennyire holland bajnokit, mint az eindhoveniek rotterdami vendégjátékát. Még este hétkor is azt hittük, csak kamu az egész, és Balázs legfeljebb a padon kezd. Aztán, ahogy döcögött az első félidőben, cseréjére voksoltunk, ami csodával határos módon nem következett be. Bár voltak zseniális mozdulatai, például a csel, amivel meghúzta a bal szélen, majd Lazovic fejére varázsolta a labdát. Mégis sokszor eltűnt a mezőnyben, és olyan helyzetekben is a saját tizenhatosánál kolbászolt, amikor a támadónégyes minden más tagja a félpályánál. Az első félidőben volt egy jó lövése, a másodikban pedig társaival egymást önzőzték túl. Farfán, Afalay (ő nagy penge) és Lazovic is láthatóan belepusztulna, ha gólpasszt kéne adnia, de így legalább nem fogja az edző lecseszni a fiúnkat, hogy akkor is kapura lő, amikor nem kéne. Bár az összes negatív momentum csak mellékzönge, ahhoz képest, hogy Szabics Manchester elleni meccse óta nem vártunk így egy magyart sem pályára lépni.